Keresés

Részletes keresés

Mihál Creative Commons License 2009-12-12 21:31:07 901
ad 1. előfordul, hogy az esempio tudós vagy féltudós szó
Valóban nem a legjobb példát hoztam, mert többnyire -ss- lett belőle,
pl. DIXIT>disse (ez talán nem tudós szó, remélem)

ad3. Nyugaton soha nem volt cs a ce/ci/ti-ből: kj/tj > *ty > *cj > c > sz; keleten pedig *kj > *ty > cs és tj > c/dz
Ez egy izgalmas kérdés, hogy mi volt a latin CI-CE utolsó közös ejtése a különböző régiókban, mielőtt szétvált. Nem cs-t írtam, hanem csj-t és szerintem egyről beszélünk, mert egy olyasféle lágy cs/ty-szerű hangra gondoltam, amilyen a szerbhorvátban van (c accento acuto-val - hogy írjam ezt most itt le?). Szerintem ez az, ami ketté tud ágazni cs és c felé. Egyébként Észak-Olaszország egyes részein most is így ejtik a cs-t.

Ami az J+mgh.-t illeti: és mi a véleményed az olyan ismert nevekről, mint Iohannes-Giovanni-Jean, Ioseph-Giuseppe-Joseph, Iacobus-Giacomo-Jacque, rendre dzs az olaszban és angolban, zs a franciában (katalánban, portugálban)
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-12 00:15:12 865
Van, amikor csak látszólag egyforma.

NA, azt akartam mesélni neked, h érdekeset hallottam a napokban: romániai magyarok (nemtom, pontosan honnan) nem ejtik a szóvégi lyt-t, j-t, hanem helyette vmi nagyon furcsa, rövid vmit ejtettek. Jó lett volna többet hallani belőle, jobban megfigyelni :-)
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-11 23:44:43 863
Viszont úgy néz ki, hogy szóközben a -J- mindig > -y-: IEIUNARE > ayunar, ADIUTARE > ayudar, MAIORE > mayor, MAIUS > mayo, CUIUS > cuyo.
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-11 23:33:34 862

1. Vigyázz, mert előfordul, hogy az esempio tudós vagy féltudós szó. De az sem kizárt, hogy egy hangcsoport kétféleképpen alakul (bár egyes nyelvészek szerint ez is kizárt, mert ugyanabban a nyelvjárásban ugyanaz a hang ugyanabban a helyzetben csak egyféleképpen alakulhat, tehát ami ettől eltér, az valami miatt kivétel).

 

2. Nem egészen, illetve nem biztos. A szó eleji CL-, PL- esetén az egyes szakaszok bizonyítottak (és az aragóniaiban dokumentáltak is): CL- > [klj] > [lj], vagy is először lágyult az l, majd eltűnt zárhang. Valószínűleg így történhetett a szóközi helyzetben is, csak míg az olasz megtartotta a zárhangot és a palatális l vokalizálódott, addig a spanyol elvesztette a zárhangot és még tovább ment folyamat a felismerhetetlenségig. Az is valószínű, hogy az olaszban volt egy [klj] állapot, logikusnak tűnik.

 

3. Nyugaton soha nem volt cs a ce/ci/ti-ből: kj/tj > *ty > *cj > c > sz; keleten pedig *kj > *ty > cs és tj > c/dz. A keleti nyelvek (olasz, román) fonetikailag egyértelműen következetesebbek és konzervatívabbak, mint a nyugatiak, az utóbbiakban az erős palatalizációs, lágyításos folyamatokat a kelta nyelvek hatásának tartják.

 

4. Szerintem a mai, maestro, re szavaknál a sima egyszerűsítés is játszott (vö. FACET > fa, SAPIT > sa) tehát nem feltétlenül szabályos fonetikai változásról van szó.

 

Ami az J+mgh.-t illeti, nem igazán vannak erre pontos adatok, mivel nem sok így kezdődő latin szó volt. A IE- máris bizonytalan: *IENUARIU (< IANUARIUS) > enero, de IEIUNARE > ayunar, tehát marad a nagy kérdőjel. A IO- szintén bizonytalan, mert IOVIS > jueves, IOCARE > jugar, viszont MAIORE > mayor. Ami biztosnak tűnik, a IA > ya (IAM > ya, IACERE > yacer) és IU- > ju- (IUDICE > juez). Tehát a fejlődés első szakaszában ez úgy nézhetett ki, hogy IE-, IA- > je, ja; IO- > jo~zso; IU- > zsu, innen pedig a szokásos (zs > s > ch).

Előzmény:
Mihál Creative Commons License 2009-12-11 22:42:14 860
Köszönöm.
Ezt akkor kb. úgy tudom összerakni magamban, hogy:
1. a latin X-ből lett s (akárcsak az olasz lasciare, uscire, stb. szavakban, de nem mindegyikben, mert pl. EXEMPLU> esempio sz-szel vagy z-vel ejtendő), ez egy viszonylag egyszerű átalakulás, akár az olasszal együtt is történhetett az I. évezred közepe után, majd a 16. sz. utáni továbbalakulásnál kezdték j-vel írni
2. a CL-, GL-, LI+mgh hangcsoportok átalakulásának első lépése még az olasszal egyező (chi, ghi, gli, ejtése kj, gj, lj), majd továbbalakult úgy, hogy a j előtti hang is palatalizálódott (ez az északolaszra is jellemző, bár ott többnyire cs lett belőle) és talán a gj másodlagos palatalizációja folytatódhatott gy>dzs>zs irányban, magával rántva a másik kettőt is (?), ezt írták j-vel és meg is maradt a 16.századi hangátalakulás után - ez egy hosszú folyamat volt, mely aligha végződhetett az I. évezred végénél hamarabb
3. a CE-CI- és a TI+mgh átalakulásának első lépése szintén az olaszéval egyezik meg (>kj ill. >tsz) sőt a második is (>csj ill. >c), majd ezután nem az olasz vált ketté - hiszen már előtte is kétféle volt - hanem a spanyolban összeolvadt úgy, hogy lágy cs addig gyengült, mígnem c lett belőle - gondolom, az I. évezred végére
4. a GE-GI- egy érdekes kétágú átalakulási folyamaton ment át, mert az általad említett gj>gy>dzsj>dzs fejlődési irány mellett (mely a latin ejtésben és következésképp a tudós szavakban is érvényesült, valamint az olaszban a szavak többségére jellemző) az olaszban is helyenként j lett vagy eltűnt (pl. MAGIS>mai, MAGISTRU>maestro, REGE>re) viszont más szavakban fordított folyamat játszódott le (MAIORE>maggiore, IAM>giá), vagyis a spanyolban végbement átalakulás tulajdonképpen hasonló az olaszhoz, csak utána hozzájött még a dzs>zs átalakulás a folyamatnak ezen az ágán

Érdekes, hogy pár dologban a franciát követi, de gondolom időbeli késéssel (c>sz, dzs>zs)
A szóeleji I+mgh (j) átalakulásáról tudsz bővebbet, miért lett a GI-GE- vel azonos ejtése?

A wikit még nem néztem, meg fogom nézni, kösz a linket.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!