Ezt ugyan nem írtam le, de talán kiderül: Dél-Spanyolországban, a Kanári-szigeteken és Latin-Amerikában az eredeti négy sziszegőhang ('c', 'dz', 'sz', 'z') egyetlen, 'sz' hanggá redukálódott, míg Spanyolország északi és középső részén az első kettő és az utolsó kettő között némi torzulással folytatódott a különbség ('c/dz' > 'th', 'sz/z' > 'sz').
Kiegészítésként még annyit, joggal felvetődhet a kérdés, hogy miért is tűnt el a zöngés/zöngétlen megkülönböztetés. Erre két elmélet létezik:
1. Mert nem volt rá szükség (vagyis valójában nem volt fonológiai megkülönböztető szerepe, ugyanis igen miniláis szópár volt, ahol a zöngés/zöngétlen különbség megkülönböztető lett volna).
2. Mások ezt a baszk nyelv hatásának tulajdonítják, amely nem ismer zöngés réshangokat.
Valószínűleg mindkettő szerepet játszott az átalakulásban, amely északról indult. Lásd a déli portugált, ahol a zöngés/zöngétlen megkülönböztetés megmaradt, miután levált a gallegoportugáltól (óportugáltól), míg a galiciaiban, amely "helyben maradt", végbement ugyanaz az átalakulás, mint a spanyolban.
|