Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2009-12-09 12:28:38 820

Elég merész ezt így kimondani. A Világ nyelvei c. szaklexikon éppen azt említi az olasz szócikknél, hogy a helyesírása tele van következetlenséggel, példaként (ha jól emlékszem, mert fejből írom) olyanokat hoz mint pl. a -z- és a -zz-: mindkettőt hosszan ejtik az írásmódtól függetlenül, ráadásul nem derül ki belőle, mikor zöngés és mikor zöngétlen (vö. óspanyol ç és z, megvolt az egyértelmű megkülönböztetés); ugyanez az -s- esetében, amelynél szintén nem derül ki, hogy zöngés-e vagy zöngétlen (vö. az óspanyolban ez is következetes volt: zöngétlen -ss- és zöngés -s-); ezen felül pl. a "cie" és a "ce" (gie/ge) szótagok bizonyos esetekben azonosan ejtődnek, tehát nem tükrözi a helyesírás, hogy az i hangsúlyos és ejtendő-e vagy sem; ugyanez általánosítható az -ia, -ie, -io végződésekre, s mivel nem jelölik a hangsúlyos (hiátust képző) i-t ékezettel, ahogyan a spanyolban (día), nem következik az írásból, hogyan ejtendő a szó stb. Amit most felsoroltam, legalább annyi következetlenség, mint a spanyol helyesírásban.

Az egyetlen kivétel lenne, amivel az olasznak valószínűleg nincs sok gondja, hogy a h betűt csak egyetlen egy szónál — az "avere" bizonyos alakjainál (ho, hai, ha, hanno) — használják megkülönböztetés végett az "o" ('vagy'), "ai" ("a" elölj.+"i" tb.h.névelő összevonása), "a" (elölj.) és "anno" ('év') szavaktól.

 

Abból, hogy a helyesírás szabályozása az olaszban később történt, mint a spanyolban, szintén nem következik, hogy fonetikusabb lenne: a spanyolban is folyamatosan voltak reformok, és az írás nagyjából követte az ejtést is.

Kis Ádám Creative Commons License 2009-12-09 12:03:16 818
A török lágy g alatt azt érted, amelyik felett pont van? Az ugyanis kutya közönséges gy (d'), és azért írják g-vel, mert magyar ember fejlesztette ki ezt a helyesírást.
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-09 11:39:13 817
Róma: 1870. Előtte, tán 1856-ban Firenze lett főváros, előtte meg egy ideig Torino, ha jól emlékszem. Az olasz nemzeti himnusz néhány évig a Nabucco híres Szabadságkórusa volt, azelőtt meg nem volt ilyen: se főváros, sem akadémia, se helyesírás központi.
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-09 11:36:07 816
Üdv. Az olasz helyesírás, erről máshol már volt szó, fonetikusabb, mint a spanyol. Saját, nem ellenőrzött tételem szerint: a legfonetikusabb Európában - csak az 1924ben latin helyesírást kapott török múlja felül ez ügyben, de még ott sem minden fonetikus. (a lágy g-t nem ejtik pl.) Az olasz fonetizmus oka: a kései szabályozott helyesírás. Olasz "állam" nagyon későn jött létre, Róma csak 1970ben lett főváros, egységes akadémiák, központok a széttagoltság, több kis állam/hercegség miatt nem volt. Spanyol központi állam többszáz éve létezett, nade sőt, Akadémia stb is már, amikor Itáliában nem.
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-09 09:40:45 813

1. A franciáról nem tudok nyilatkozni, de az angolnál én éppen azt figyeltem meg, hogy ahhoz képest, amennyire eltér a helyesírás a kiejtéstől, nem igazán láttam még helyesírási hibákat internetes szövegekben. Épp ez az elgondolkodtató, hogy a spanyol helyesírás szinte fonetikus, ennek ellenére a hibáik rendszeresek és a társadalom minden rétegére jellemzőek (az egyik kedvencem, amikor az "a ver" - 'lássuk csak' helyett "haber"-t írnak, ami egy főnévi igenév; innen látszik, hogy semmi nyelvi logikai érzékük nincs).

 

3. Az óspanyol helyesírás a következőképpen nézett ki:

 

ç / z = 'c' és 'dz' (a 'c' hangot következetesen mindenhol, e és i előtt is ç-vel írták, vagyis a c-t mint [k]-t csak a, o, u és msh. előtt használták).

-ss- / -s- = 'sz' és 'z' (magánhangzók között).

x / j = 's' és 'zs'

 

Ez a rendszer a 16—17. sz.-ban átalakult a következőképpen:

 

A) A zöngétlen/zöngés megkülönböztetés megszűnt a zöngétlen javára, ezért a ç-t a, o, u és msh. előtt, ill. a szó végén felválotta a z (mivel már ugyanazt a hangot jelölte), míg e, i előtt rögzült a már farkinca nélkül írt c (pl. creçer > crecer, fazer > hacer, razón > razón, fuerça > fuerza).

B) Ugyanígy nem volt már szükség a magánhangzók közötti 'sz/z' megkülönböztetésre, tehát az -ss- is -s- lett.

C) Az 's/zs' hang először palatalizálódott (kb. mint a német ich ch-ja), majd átalakult a mai torokhanggá, így ennek jelölésére a j rögzült (ill. e/i előtt a g is a tudós szavakban és az utólagos átvételekben; mivel eredetileg a latin ge/gi-ből a spanyolban y- lett: GYPSUM > yeso, PLAGIA > playa, vagy pedig hangsúlytalan szótagban szó elején eltűnt: GERMANUS > hermano, helyét egy néma h- jelzi)*; az x-et pedig megtartották az eredeti latin [ks] hang jelölésére a tudós szavakban.

 

Így a modern helyesírás rögzülése után átvett latin szavakat már a kiejtés szerint írták át.

 

4. A legmeglepőbb, hogy az eredetileg kecsua, ajmara nyelvű indiánok beszélik a legszebb spanyolt, megtartva azokat a hangokat, amelyek a nyelvterület legnagyobb részén már eltűntek, pl. a palatális 'l' (LL) és a 'j' (Y) közötti különbséget egyedül ezeken a területeken őrzik (Bolívia, Ecuador, Paraguay, Peru bizonyos részei) a legkonzervatívabb ó-kasztíliai nyelvjárásokon kívül.

 

5. A hispán világon én természetesen a spanyol nyelvterületet értettem, a galiciai portugál (és ugyanígy a katalán) nem spanyol, tehát külön szabályozásuk van. A galiciainak valóban kétféle helyesírása van, egy portugál helyesírást "utánzó", illetve egy fonetikusabb, amely a spanyolhoz áll közelebb.

 

6. Igen, a legtöbb esetben így van. Más kérdés, hogy iskolázottságtól függően össze-vissza írhatnak ám mindent, a legiskolázatlanabbaknál előfordul, hogy hallás alapján fittyet hányva a helyesírásra, mindent s-szel írnak, így lesz *aser (hacer), *conoser (conocer), *desir (decir), *plasa (plaza) etc. Ugyanennél a rétegnél előfordul az ellenkezője is: *deciar (desear), *centarce (sentarse) stb. És ugyanez az összes olyan betűnél/hangnál, amit csak össze lehet keverni, sokszor írásban nem is létező szavakat írnak le hallás alapján (pl. "a veces" 'ritkán' helyett *habeces).

 

*A szó eleji latin ge-/gi- (palatális) mássalhangzójának eltűnése valószínűleg azzal magyarázható, hogy összekeverett a nyílt e-ből származó ie kettőshangzóval, amely csak hangsúlyos szótagban fordulhat elő, hangsúlytalanban e vagy i áll helyette. Így valószínűleg furcsának érezték a GERMANU > [je]rmáno ejtését, így váltotta fel az hermano alak (vö. GELU > hielo, GÉNERU > yerno, és HERBA > hierba/yerba; a hie- vagy ye- ingadozás csupán helyesírási konvenció, bár az igényesebb beszélők meg szokták a kettőt különböztetni: a ye- erős j-vel hangzik, a hie- inkább félhangzó).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!