1. A franciáról nem tudok nyilatkozni, de az angolnál én éppen azt figyeltem meg, hogy ahhoz képest, amennyire eltér a helyesírás a kiejtéstől, nem igazán láttam még helyesírási hibákat internetes szövegekben. Épp ez az elgondolkodtató, hogy a spanyol helyesírás szinte fonetikus, ennek ellenére a hibáik rendszeresek és a társadalom minden rétegére jellemzőek (az egyik kedvencem, amikor az "a ver" - 'lássuk csak' helyett "haber"-t írnak, ami egy főnévi igenév; innen látszik, hogy semmi nyelvi logikai érzékük nincs).
3. Az óspanyol helyesírás a következőképpen nézett ki:
ç / z = 'c' és 'dz' (a 'c' hangot következetesen mindenhol, e és i előtt is ç-vel írták, vagyis a c-t mint [k]-t csak a, o, u és msh. előtt használták).
-ss- / -s- = 'sz' és 'z' (magánhangzók között).
x / j = 's' és 'zs'
Ez a rendszer a 16—17. sz.-ban átalakult a következőképpen:
A) A zöngétlen/zöngés megkülönböztetés megszűnt a zöngétlen javára, ezért a ç-t a, o, u és msh. előtt, ill. a szó végén felválotta a z (mivel már ugyanazt a hangot jelölte), míg e, i előtt rögzült a már farkinca nélkül írt c (pl. creçer > crecer, fazer > hacer, razón > razón, fuerça > fuerza).
B) Ugyanígy nem volt már szükség a magánhangzók közötti 'sz/z' megkülönböztetésre, tehát az -ss- is -s- lett.
C) Az 's/zs' hang először palatalizálódott (kb. mint a német ich ch-ja), majd átalakult a mai torokhanggá, így ennek jelölésére a j rögzült (ill. e/i előtt a g is a tudós szavakban és az utólagos átvételekben; mivel eredetileg a latin ge/gi-ből a spanyolban y- lett: GYPSUM > yeso, PLAGIA > playa, vagy pedig hangsúlytalan szótagban szó elején eltűnt: GERMANUS > hermano, helyét egy néma h- jelzi)*; az x-et pedig megtartották az eredeti latin [ks] hang jelölésére a tudós szavakban.
Így a modern helyesírás rögzülése után átvett latin szavakat már a kiejtés szerint írták át.
4. A legmeglepőbb, hogy az eredetileg kecsua, ajmara nyelvű indiánok beszélik a legszebb spanyolt, megtartva azokat a hangokat, amelyek a nyelvterület legnagyobb részén már eltűntek, pl. a palatális 'l' (LL) és a 'j' (Y) közötti különbséget egyedül ezeken a területeken őrzik (Bolívia, Ecuador, Paraguay, Peru bizonyos részei) a legkonzervatívabb ó-kasztíliai nyelvjárásokon kívül.
5. A hispán világon én természetesen a spanyol nyelvterületet értettem, a galiciai portugál (és ugyanígy a katalán) nem spanyol, tehát külön szabályozásuk van. A galiciainak valóban kétféle helyesírása van, egy portugál helyesírást "utánzó", illetve egy fonetikusabb, amely a spanyolhoz áll közelebb.
6. Igen, a legtöbb esetben így van. Más kérdés, hogy iskolázottságtól függően össze-vissza írhatnak ám mindent, a legiskolázatlanabbaknál előfordul, hogy hallás alapján fittyet hányva a helyesírásra, mindent s-szel írnak, így lesz *aser (hacer), *conoser (conocer), *desir (decir), *plasa (plaza) etc. Ugyanennél a rétegnél előfordul az ellenkezője is: *deciar (desear), *centarce (sentarse) stb. És ugyanez az összes olyan betűnél/hangnál, amit csak össze lehet keverni, sokszor írásban nem is létező szavakat írnak le hallás alapján (pl. "a veces" 'ritkán' helyett *habeces).
*A szó eleji latin ge-/gi- (palatális) mássalhangzójának eltűnése valószínűleg azzal magyarázható, hogy összekeverett a nyílt e-ből származó ie kettőshangzóval, amely csak hangsúlyos szótagban fordulhat elő, hangsúlytalanban e vagy i áll helyette. Így valószínűleg furcsának érezték a GERMANU > [je]rmáno ejtését, így váltotta fel az hermano alak (vö. GELU > hielo, GÉNERU > yerno, és HERBA > hierba/yerba; a hie- vagy ye- ingadozás csupán helyesírási konvenció, bár az igényesebb beszélők meg szokták a kettőt különböztetni: a ye- erős j-vel hangzik, a hie- inkább félhangzó). |