Keresés

Részletes keresés

Mihál Creative Commons License 2009-12-10 23:18:18 838
A középkori spanyol ("óspanyol") c-dz-s-zs hangokról és ezek 16-17. századi átalakulásáról sok érdekeset tanultam tőled. Pl. megértettem, hogy Don Quijote az olaszban miért lett Don Quisciotte, meg hogy x helyett miért lett sok helyen j (apropó: Mexikónál is ez a helyzet? mesiko> mehiko?)
Engem az érdekelne, hogy ezek a c-dz-s-zs hangok mikor és hogyan alakultak ki. Sejtéseim vannak, de biztos és pontos ismereteim nincsenek. Az általam elképzelt vulgáris latin kiejtésből, figyelembe véve az általam ismert olasz kiejtést, feltételezem, hogy a 6. század után ment tovább a hangok átalakulása a felsorolt hangok irányába, ami részben megfelel a francia fonetikához vezető átalakulási irányoknak. Tudsz erről konkrétabbat?
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-09 11:36:07 816
Üdv. Az olasz helyesírás, erről máshol már volt szó, fonetikusabb, mint a spanyol. Saját, nem ellenőrzött tételem szerint: a legfonetikusabb Európában - csak az 1924ben latin helyesírást kapott török múlja felül ez ügyben, de még ott sem minden fonetikus. (a lágy g-t nem ejtik pl.) Az olasz fonetizmus oka: a kései szabályozott helyesírás. Olasz "állam" nagyon későn jött létre, Róma csak 1970ben lett főváros, egységes akadémiák, központok a széttagoltság, több kis állam/hercegség miatt nem volt. Spanyol központi állam többszáz éve létezett, nade sőt, Akadémia stb is már, amikor Itáliában nem.
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-09 10:06:34 814

Ezt ugyan nem írtam le, de talán kiderül: Dél-Spanyolországban, a Kanári-szigeteken és Latin-Amerikában az eredeti négy sziszegőhang ('c', 'dz', 'sz', 'z') egyetlen, 'sz' hanggá redukálódott, míg Spanyolország északi és középső részén az első kettő és az utolsó kettő között némi torzulással folytatódott a különbség ('c/dz' > 'th', 'sz/z' > 'sz').

 

Kiegészítésként még annyit, joggal felvetődhet a kérdés, hogy miért is tűnt el a zöngés/zöngétlen megkülönböztetés. Erre két elmélet létezik:

 

1. Mert nem volt rá szükség (vagyis valójában nem volt fonológiai megkülönböztető szerepe, ugyanis igen miniláis szópár volt, ahol a zöngés/zöngétlen különbség megkülönböztető lett volna).

2. Mások ezt a baszk nyelv hatásának tulajdonítják, amely nem ismer zöngés réshangokat.

 

Valószínűleg mindkettő szerepet játszott az átalakulásban, amely északról indult. Lásd a déli portugált, ahol a zöngés/zöngétlen megkülönböztetés megmaradt, miután levált a gallegoportugáltól (óportugáltól), míg a galiciaiban, amely "helyben maradt", végbement ugyanaz az átalakulás, mint a spanyolban.

 

 

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-09 09:40:45 813

1. A franciáról nem tudok nyilatkozni, de az angolnál én éppen azt figyeltem meg, hogy ahhoz képest, amennyire eltér a helyesírás a kiejtéstől, nem igazán láttam még helyesírási hibákat internetes szövegekben. Épp ez az elgondolkodtató, hogy a spanyol helyesírás szinte fonetikus, ennek ellenére a hibáik rendszeresek és a társadalom minden rétegére jellemzőek (az egyik kedvencem, amikor az "a ver" - 'lássuk csak' helyett "haber"-t írnak, ami egy főnévi igenév; innen látszik, hogy semmi nyelvi logikai érzékük nincs).

 

3. Az óspanyol helyesírás a következőképpen nézett ki:

 

ç / z = 'c' és 'dz' (a 'c' hangot következetesen mindenhol, e és i előtt is ç-vel írták, vagyis a c-t mint [k]-t csak a, o, u és msh. előtt használták).

-ss- / -s- = 'sz' és 'z' (magánhangzók között).

x / j = 's' és 'zs'

 

Ez a rendszer a 16—17. sz.-ban átalakult a következőképpen:

 

A) A zöngétlen/zöngés megkülönböztetés megszűnt a zöngétlen javára, ezért a ç-t a, o, u és msh. előtt, ill. a szó végén felválotta a z (mivel már ugyanazt a hangot jelölte), míg e, i előtt rögzült a már farkinca nélkül írt c (pl. creçer > crecer, fazer > hacer, razón > razón, fuerça > fuerza).

B) Ugyanígy nem volt már szükség a magánhangzók közötti 'sz/z' megkülönböztetésre, tehát az -ss- is -s- lett.

C) Az 's/zs' hang először palatalizálódott (kb. mint a német ich ch-ja), majd átalakult a mai torokhanggá, így ennek jelölésére a j rögzült (ill. e/i előtt a g is a tudós szavakban és az utólagos átvételekben; mivel eredetileg a latin ge/gi-ből a spanyolban y- lett: GYPSUM > yeso, PLAGIA > playa, vagy pedig hangsúlytalan szótagban szó elején eltűnt: GERMANUS > hermano, helyét egy néma h- jelzi)*; az x-et pedig megtartották az eredeti latin [ks] hang jelölésére a tudós szavakban.

 

Így a modern helyesírás rögzülése után átvett latin szavakat már a kiejtés szerint írták át.

 

4. A legmeglepőbb, hogy az eredetileg kecsua, ajmara nyelvű indiánok beszélik a legszebb spanyolt, megtartva azokat a hangokat, amelyek a nyelvterület legnagyobb részén már eltűntek, pl. a palatális 'l' (LL) és a 'j' (Y) közötti különbséget egyedül ezeken a területeken őrzik (Bolívia, Ecuador, Paraguay, Peru bizonyos részei) a legkonzervatívabb ó-kasztíliai nyelvjárásokon kívül.

 

5. A hispán világon én természetesen a spanyol nyelvterületet értettem, a galiciai portugál (és ugyanígy a katalán) nem spanyol, tehát külön szabályozásuk van. A galiciainak valóban kétféle helyesírása van, egy portugál helyesírást "utánzó", illetve egy fonetikusabb, amely a spanyolhoz áll közelebb.

 

6. Igen, a legtöbb esetben így van. Más kérdés, hogy iskolázottságtól függően össze-vissza írhatnak ám mindent, a legiskolázatlanabbaknál előfordul, hogy hallás alapján fittyet hányva a helyesírásra, mindent s-szel írnak, így lesz *aser (hacer), *conoser (conocer), *desir (decir), *plasa (plaza) etc. Ugyanennél a rétegnél előfordul az ellenkezője is: *deciar (desear), *centarce (sentarse) stb. És ugyanez az összes olyan betűnél/hangnál, amit csak össze lehet keverni, sokszor írásban nem is létező szavakat írnak le hallás alapján (pl. "a veces" 'ritkán' helyett *habeces).

 

*A szó eleji latin ge-/gi- (palatális) mássalhangzójának eltűnése valószínűleg azzal magyarázható, hogy összekeverett a nyílt e-ből származó ie kettőshangzóval, amely csak hangsúlyos szótagban fordulhat elő, hangsúlytalanban e vagy i áll helyette. Így valószínűleg furcsának érezték a GERMANU > [je]rmáno ejtését, így váltotta fel az hermano alak (vö. GELU > hielo, GÉNERU > yerno, és HERBA > hierba/yerba; a hie- vagy ye- ingadozás csupán helyesírási konvenció, bár az igényesebb beszélők meg szokták a kettőt különböztetni: a ye- erős j-vel hangzik, a hie- inkább félhangzó).

Előzmény:
Kvász Ivor Creative Commons License 2009-12-08 23:31:34 806
1. Angol és francia nyelvterületen a betűzés/helyesírás gyakori iskolai mulatság, úgy sejtem, mégis kapnának tőled a helyesírásuk miatt:-)

3. A "z" után ugye cedillás c-t írsz (arra emlékszem, hogy használták a középkori szövegek)? És ne felejtkezzünk meg a korábbi "x"-et felváltó "j"-ről, ami viszont hangváltozást követett (donkisott). A kézenfekvő forrásból (http://es.wikipedia.org/wiki/Ortograf%C3%ADa_del_espa%C3%B1ol#Historia) számomra az a nem meglepő tendencia bontakozik ki, hogy az elmúlt 2-300 évben megszüntették az írásmód ingadozásait, hol az etimológiának (a B/V megkülönböztetés következetes visszaállítása), hol meg az ejtésnek engedve (Q használatának szabályozása).

4. Ugyan a helyesírás is ízig-vérig politikai kérdés, de a kérdésem természetesen deskriptív volt és egy hipotézisre irányult. (Még az is érdekel, milyen víziók léteznek az oktatásról ott, ahol a lakosság jelentős része nem spanyol, hanem pl. kecsua, amhara stb. anyanyelvű.)

5. Santiago de Compostelában egyáltalán nem kötelező galegóul beszélni, pláne nem kell alkalmazkodni nyelvi normához. Csakhogy míg - mint írod - az egész hispán világ egységes szabályzat szerint helyesír, a galegóknak mindjárt két igen eltérő is van belőle, és az egyik használatára való törekvés jó indikátora a személy egyéb preferenciáira nézve. Ami viszont biztos nem jelenti, hogy tökéletesen használja az általa preferált helyesírást.

6. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok, akik desilución-t írnak, az ilusión-t s-szel írják?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!