|
|
A hozzászólás:
 |
Aragorn
 2009-11-30 11:33:08
|
41751
|
Hupszli!
Akkor eszerint egyetértünk. :)) |
|
Előzmény:
 |
falu füstje
 2009-11-30 11:27:12
|
41750
|
Aztán: ez is egy eléggé bevált közhely itt a fórumon, hogy semmit sem szabad komolyan venni. Miért?
Én ilyent nem mondtam, ne tőlem várj erre indoklást.
A te leírásodból az derült ki, hogy szted a legfontosabb, megtalálni azt a szerepet/magatartást, amely minimálisra csökkenti a frusztrációt és a csalódást.
Látod, erre mondtam, hogy félreértetted.
Én végig csak fórumról, mint helyről, térről, az embereknek és gondolatoknak átjárást biztosító valamiről beszéltem.
Képzeld el ezt az egészet úgy, mint egy szép nagy közteret. Padokkal, sétányokkal, asztalokkal, pár öreg fával és az a szép zőőőd gyep, na, még az is.
Én ezt a közteret annak látom, ami. Az öregek kiülnek sakkozni, a kölkek ricsajoznak, az anyukák kipletykálják a kipletykálnivalót, amíg a porontyaik a homokozóból kimazsolázzák az összes kutyaszart, deszkások, bringások mutatják be a divatos kunsztokat, és igen, ülünk páran pár sarokban és világmegváltunk.
Na, ezt a teret nem szabad úgy tekinteni, mint egy olyasvalamit, ami eleve a komoly vitának, a világmegváltó gondolatok kihordásának és megszülésének a tere lenne, és csak az! És ez nem egy szubjektív megközelítés, ez nem azért így igaz, mert ezt én így érzem, hanem sokkal inkább azért, mert ez objektíven sem lehet másként, legalábbis én nem találtam olyan érvet, ami azt valószínűsítené, hogy lehet, pedig hidd el, sokat keresgéltem.
Tehát aki egy objektív valóságtól azt várja el, hogy ne az legyen, ami, az törvényszerűen csalódni fog és frusztrált lesz miatta. Való igaz, hogy mást erre figyelmeztetni morális dilemmákat vet fel, mert nem tudhatom, hogy az illető kiféle-miféle, lehet, hogy neki éppen a szélmalmokkal vívott harc okoz örömet, így ebben a vonatkozásban jogos a kritikád.
Az enyémből az derül ki, hogy inkább vállalom a csalódást ezerszer azért az egy aranyhalért, ami így a hálómba akad.
De hát ugyanarról beszélünk! Én is pünkt azt mondtam, hogy nem a tér saját igényeim szerinti átformálására lenne célszerű feltennem az életem, hanem biza jobban járok, ha elfogadom a teret olyannak, amilyen és elkezdem belakni. Körbejárok, odacsapódok beszélgető csoportokhoz, szóbaállok emberekkel és eldöntöm, hogy kiket veszek komolyan, kiket nem. Valamint azt is eldöntöm, hogy én hogyan viselkedjek: úgy, hogy lehetőleg minél több ember ismerje fel, hogy én komolyan veszem azt, amit ezen az olyan, amilyen helyen, téren csinálok, vagy erősen azt a látszatot keltem, hogy én csak játszok.
És itt jön az, amit te mondtál, hogy ha komolyan veszem magam, és ezt manifesztálom is mások felé, akkor elkezdhetem várni, hogy vajon lesz-e másik olyan szereplő a téren, aki ugyanígy gondolkodik és partner abban, hogy mi ketten (hárman, tízen, negyvenkilencen), ezen az olyan-amilyen téren komolyan vegyük egymást. Na, ha ez megvan, akkor már lehet is váltani megfelé a világot, lehet táplálni egymás irányába (ceterum censeo: NEM a tér irányába!) mindenféle reményeket, amikben lehet jókat csalódni, el lehet kezdeni győzködni azokat, akik a komolyanvevést elfogadják (figyeltem, nem az egész teret győzködni!) arról, hogy csak mi tudjuk a frankót, majd lehet frusztrálódni attól, hogy ezt nem hiszik el nekünk. ;)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
