Keresés

Részletes keresés

PETYUS Creative Commons License 2009-11-19 18:55:30 17
> a vevő a saját műveként kezdte feltünteni. Ezt elvileg tilos.

Most.
Az eset a 19. század közepe táján történt és nem itt, hanem Amerikában. A szerző Stephen Collins Foster volt, a vásárló pedig Edwin P. Christy.
A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2009-11-19 18:28:07 16

Érdekes, én is épp mostanában gondolkodom a szerzői jog problémáin.

 

Szerintem az egyéni, egyedi jelzők szemantikai-esztétikai tartalmát felesleges keersni. Ha szükséges, vitatni kell őket, és bizonyítani, hogy egy mű nem egyéni, nem egyedi. Ha ez a bizonyítás nem sikerül, akkor a mű egeydisége továbbra is fennáll.

 

Úgy gondolom, viszont, hogy az egyik lentebbi példa pontosan a szerzői jog személyiségi részeit érintette, mert arról volt szó, hogy valakitől úgy vettek meg egy művet, hogy a vevő a saját műveként kezdte feltünteni. Ezt elvileg tilos.

 

Sajátos a helyzet azonban a "négermunka" alkalmazása esetén. Állítólag az öreg Dumas foglalkoztatott négereket a Monte Christo grófja regényfolyamának összehozásához. A jogok mégis Dumasé. Ez ma a szoftverkészítés szempontjából tanulságos.

 

Az is kérdéses, hogy mire vonatkozik a szerzői jog, csak a kivitelre, hanem a tartalomra is?

 

További kérdés: miért vonatkozik a 70 év nem vagyoni vonatkozásokra is, pl. hogy tilthatta meg Bartók jogutódának budapesti képviselője esztétikai érvekkel a Bozsik Ivett-féle Csodálatos mandarin koreográfiájának táncolását Bartók zenéjével? Méltatlanságra hivatkozva?

 

És végül, az integritáshoz való jog hogyan köthető időkorláthoz? Hiszen ez nem a jogutód tulajdona, hanem a műé. Shakespeare műveit ugyanúgy megilleti az integritáshoz való jog, mint egy élő szerzőét.

 

Ez pár dilemma, "hangos gondolkodás".

 

És hogy mi köze a nyelvészethez? Ez mind szövek. (Terestyényi szerint a zene, kép stb. is szöveg).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!