Érdekes, én is épp mostanában gondolkodom a szerzői jog problémáin.
Szerintem az egyéni, egyedi jelzők szemantikai-esztétikai tartalmát felesleges keersni. Ha szükséges, vitatni kell őket, és bizonyítani, hogy egy mű nem egyéni, nem egyedi. Ha ez a bizonyítás nem sikerül, akkor a mű egeydisége továbbra is fennáll.
Úgy gondolom, viszont, hogy az egyik lentebbi példa pontosan a szerzői jog személyiségi részeit érintette, mert arról volt szó, hogy valakitől úgy vettek meg egy művet, hogy a vevő a saját műveként kezdte feltünteni. Ezt elvileg tilos.
Sajátos a helyzet azonban a "négermunka" alkalmazása esetén. Állítólag az öreg Dumas foglalkoztatott négereket a Monte Christo grófja regényfolyamának összehozásához. A jogok mégis Dumasé. Ez ma a szoftverkészítés szempontjából tanulságos.
Az is kérdéses, hogy mire vonatkozik a szerzői jog, csak a kivitelre, hanem a tartalomra is?
További kérdés: miért vonatkozik a 70 év nem vagyoni vonatkozásokra is, pl. hogy tilthatta meg Bartók jogutódának budapesti képviselője esztétikai érvekkel a Bozsik Ivett-féle Csodálatos mandarin koreográfiájának táncolását Bartók zenéjével? Méltatlanságra hivatkozva?
És végül, az integritáshoz való jog hogyan köthető időkorláthoz? Hiszen ez nem a jogutód tulajdona, hanem a műé. Shakespeare műveit ugyanúgy megilleti az integritáshoz való jog, mint egy élő szerzőét.
Ez pár dilemma, "hangos gondolkodás".
És hogy mi köze a nyelvészethez? Ez mind szövek. (Terestyényi szerint a zene, kép stb. is szöveg). |