|
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2009-11-19 17:26:27
|
5
|
Na még adok egy infúziót a kis újszülött topikocskának, valami erre kószáló diák csak hasznát veszi (rosszabb esetben malinformálódik).
1) A német verdienen: szolgálat vagy kiérdemlés? Szvsz mindkettő, szolgálattal való kiérdemlés, tkp. megszolgálás. Jókai interpretációja ehhez képest kicsit egyoldalú.
2) A római votív oltárköveken a sztereotip V.S.L.M. (votum solvit libens merito) feliratban a "merito"-nak semmi köze nincs a servio, servire "szolgál' igéhez, és nem is lehet, hiszen egy isten(nő) nem szolgál, legfeljebb kegyesen eleget tesz a kérésnek. Interim hipotézis: a "szolgálat" és a "kiérdemlés" összekapcsolása a rómaiaknál nem ismert, inkább középkori német szellemet látszik tükrözni, amikor a szabadság római eszméje évszázadokra elszunnyadt, azt a franciák ébresztik majd fel.
3) A fr. gagner, az ol. guadagnare valszeg nem szerencsejátékon stb. való pénznyeréssel, hanem a vállalkozó üzleti nyereségével áll par excellence fogalmi rokonságban. Interim hipotézis: a francia és az olasz gondolkodásban a pénzszerzés körében az önálló vállalkozó típusa áll előtérben a bérmunkással, a szolgával szemben. (A rómaiaknál az inventus, reditus, quaestus szavak utaltak az efféle üzleti nyereségre; részben ezek a szavak is tovább élnek a modern nyelvekben).
4) Az oroszok kapcsán nem véletlenül utaltam a topik inscriptiójában a "keservesen végzett" munkára. Ismert tény, hogy munka szavunk a szláv 'gyötrelem, kín' jelentésű muka szóból származik. Külön topik tárgya lehetne, hogy az ókorban a görögök és a rómaiak is a (fizikai) munkát gyötrelmesnek tartották, a pénzért végzett munkát pedig kimondottan megvetették, csak a saját föld művelése és a hobbiból és/vagy gloriae causa végzett szellemi munka volt méltó a szabad görögökhöz és rómaiakhoz. Az orosz zarabot mögött ott érzem a robot keserűségét, mindenesetre egészen más világot tükröz, mint a fr. gagner. |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2009-11-19 16:43:19
|
4
|
Való igaz, a Fekete gyémántokban ír errről Jókai: "A magyar pénzt „keres”, a német pénzt „érdemel” (Geld verdienen), a francia pénzt „nyer” (gagner d’argent), az amerikai pénzt „csinál” (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egy helyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt." (ld. http://mek.niif.hu/00800/00813/html/jokai9.htm)
Idézi ezt a szöveget DE BIE-KERÉKJÁRTÓ Ágnes egy 2006-ban megjelent cikkében, és több hasonló probléma lemezése nyomán a következő konklúzióra jut:
"A szókincs bonyolult kognitív mechanizmusokon keresztül leképezi a környez világot, a környező világ pedig más Magyarországon, mint például Hollandiában. Fellendülőfélben lévőkutatási terület manapság az összehasonlító, azaz kontrasztív jelentéstan. Ez az irányzat pedig csupán az egyes nemzeti szemantikák eredményei alapján képes működni. Gombocz Zoltán bevezetőben idézett kérdésére a nemzeti szemantika jogosultságáról 80 év elmúltával is határozott igennel kell válaszolnunk. Sajátos feladata ma is — pontosabban gyorsan globalizálódó világunkban ma újra — a nyelvleírásnak, hogy a jelentésszekezetekben tükröződő általános kognitív törvényszerűségeken túl keresse azt, ami az egyes nyelvekre, népekre jellemző: a kategorizálásnak és képzettársítási módoknak a sajátos történeti, művelődéstörténeti, a kulturális közösség szellemi sajátságaitól, képzeletétől és érzelemvilágától függő törvényszerűségét." (http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0206.pdf) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|