Kérlek, tanulmányozd I. Miklós és Paszkevics levelezését.
A cár a német erjedést úgy értelmezte, hogy a Szent Szövetség rendszerét éppen egy "renitens" módon egyesülő Németország (Frankfurti Parlament!) fogja megtámadni. Ezért számított 49 őszére datálva háborúra Németországgal.
A temesvári csata után az - egyébként jelentős, 8-10 ezer főt kitevő - újonccsapatok bomlottak fel, ezek jelentős része egy-két napon belül visszatért. Kb. 4 hadtestnyi erő a déli főseregből,
és a friss, érintetlen, jól felszerelt és kiképzett Kazinczy-hadtest (ekkorra már hadtest erejűvé vált!) bevethető állapotban volt, s ezek jó része magas harcértékű csapatokból állt.
Ugyancsak ajánlom figyelmedbe Paszkevics és Haynau levelezését. Haynau "főserege" ekkorra már nem képviselt nagyobb erőt (a Panyutyin hadosztállyal együtt sem), mint amely Isaszegen a császári oldalon jelen volt. A közvetlen közelben lévő honvéd haderő viszont háromszorosa volt!
Nem az "elkerülő manőverezésre" ajánlottam a szuronyrohamot, csak azt az érvet cáfoltam, miszerint lőszerutánpótlás nélkül nem lehetett megtartani a honvédsereget. Éppen a hazai környezet és a lakosság rajongó szeretete volt az a hatalmas tartalék, amely a vonulásokat esélyessé tette.
A lényegre tapintasz. Mert a katonának nem az a dolga, hogy cárok és egyebek fejében kutasson, hanem hogy halálig hűséges legyen hivatásához. Ebben vált árulóvá Görgey, aki már júliusban felajánlotta, minden illetékesség nélkül, a magyar koronát a Romanovoknak. Feltételezem, hogy ismered ennek történetét.
A kapituláció feltétel nélküliségének megvannak a katonai indokai. Itt egyetlen sem állt fenn. | 
