Keresés

Részletes keresés

ouzo Creative Commons License 2009-10-06 08:46:54 112
Az orosz logika olyan volt, mint a Bruszilové: akkora tömegben támadni, hogy kifogyjon az ellen flintájából a lőszer. Az emberveszteség nem számított. Hajtották a frontra az embereket, mint a barmokat, megdögleni. (a katonák családját meg bevagonírozták, hogy "árulók": ld. tatárok, ingusok).

Mondhatni a szovjet katonák a háború vége felé kialakult képzettsége az evolúció és a természetes kiválasztódás következménye.
Egyébként egy jó dolog történt ennek következményeként: sokat enyhült a sztálini terror.
A hozzászólás:
here and now Creative Commons License 2009-10-06 07:56:15 108

A könnyűhadosztályok létszáma megfelelt a háborúra feltöltött szervezetszerű létszámnak, a megerősítő alakulatok aránya viszont igen magas volt.

A veszteségarányok története három szakaszra bontható.

Az első szakaszban a véres és nem véres veszteségek orosz oldalon óriásiak voltak a németekéhez képest (bár a december végére egymilliót megközelítő német veszteség rémült döbbenetet váltott ki már 41-ben a német hadvezetésben), a második szakaszban kiegyenlítődött (42-43), s a harmadik szakaszban a németeké volt irtózatos (44-45).

Ez az egész folyamat  a harckocsik harcászati alkalmazásának és a légierő szárazföldi erőkkel történő összehangolásának kérdésével függött össze.

A harckocsik alkalmazásáról a német hadvezetésben is nagy vita volt, de Hitler végül Rommelre és Guderianra hallgatott, s az egy tömbben támadó, sok száz páncélosból álló harckocsi és rohamlöveg kötelékek csapásmérő funkcióját használták ki. Ez és a légierő megelőző csapásainak technikája volt a villámháború legfőbb záloga. A keleti frontig ez jól bevált (miután például a franciák a lehető legrosszabb megoldás mellett döntöttek), sőt néhány hónapig a keleti fronton is: áttörés több ponton-átkarolás-bekerítés. Aztán az oroszok kialakították a gyalogos ("lövész") harckocsielhárítás harcászatát, s az elképesztő méretű páncélosveszteségek rádöbbentették a német hadvezetést, hogy új korszak kezdődött, itt valami más minőséggel állnak szemben, mint amit Európában tapasztaltak: a nagy tömegben előrenyomuló páncélos alakulatok gyalogos biztosítás nélkül védtelenné válnak. Innentől kezdve az orosz hadvezetés folyamatosan több lépésnyi előnyben volt a harcászati-hadászati iníciatívák tekintetében. Nem részletezem a fegyvernemek alkalmazásának fejlődését, de például nagyon érdekes, hogy a nagy hadászati támadó hadműveletekben az oroszok a legritkábban vetettek be csapásmérő erőként harckocsi hadseregeket, inkább az áttörésbe, második hullámként. Viszont létrehozták a csapásmérő hadseregeket.

Való igaz, hogy a háború első évében sok szovjet hadsereg semmisült meg. Volt, hogy megtartva számozásukat újraszervezték őket, volt, hogy végérvényesn törtölték a hadrendből. De sem hadseregekre, s pláne nem az egész orosz haderőre nem lehet mondani, hogy többször kiirtották, a szovjet harcászatból fakadóan viszont az egész Waffen SS-re lehet mondani.     

Előzmény:
korieander Creative Commons License 2009-10-05 18:48:31 99
- alapból karcsú volt a létszám és ennek nagy része is elment a hadtápra...( a német teherautó több cuccot vitt el mint a magyar országos jármű, így kevesebb embert kellet hátulhagyni).

" Az egyes SS hadosztályokat az oroszok a háború folyamán négyszer-ötször gyakorlatilag kiirtották, "

jó...ezen az alapon a németek a teljes szovjet haderőt kiirtták 2-3szor... vagy szted, a szovjetek ugyanazokkal a katonákkal harcoltak 41-45 között?

"Kicsit kínos lett volna közölni pl., hogy az "Adolf Hitler", vagy a "Reich", vagy a "Totenkopf" SS páncéloshadosztály megszűnt létezni..."

mondom ez 1oldalú, mert ezzel a logikával a szovjetek már 42ben az 567. hadseregnél tartottak volna....

"A történelem folyamán többször jól bevált passzív rezisztencia."

totális államokkal szemben viszonylag ritkán...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!