|
|
 |
kiskunlaci1
 2009-10-02 17:11:18
|
81
|
Nem Xll.Károly volt? |
|
|
|
showtimes
2009-10-01 23:32:41
|
71
|
Jaja, relatíve kis országban nem lehet manőverező háborút folytatni, ez volt a lengyeleknek is a problémája az oroszokkal. Ráadásul az ország felében nem is lehetett manőverezni, mert vagy hegyvidék volt, vagy ellenséges nemzetiség lakta (Délvidék, Dél-Erdély).
Krim nagyon jól megválasztott terep volt, amit könnyen el lehetett vágni Oroszországtól és érvényesíteni a technikai fölényt. Ezen túl érdemben nem is merészkedtek az angol-francia-szárd csapatok, inkább csak a tengerparton akcióztak, hátukban a flottával. A Kaukázusban meg az oroszok nyertek. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Cs_
2009-10-01 20:12:54
|
68
|
Nem lehet örökké visszavonulni, kitérni a csata elől, mert elfogy a terület, elfogy a hátország, elfogynak a készletek. A végére már alig volt lőszere a tüzérségnek, elvesztek a "hadipari központok", nem volt utánpótlás. Fegyver meg lőszer nélkül elég nehéz harcolni, de még csak manőverezni is, mert kerülni kell a harcnak még csak a lehetőségét is :)
XIII. Károly is addig korzózott Oroszországban, meg Ukrajnában, hogy mire Poltavánál meg lett a kölcsönös szándék (ő részéről már lassan muszáj is volt), maradt 4db bevethető ágyúja, minimális lőszer készlettel. S azért arrafelé némileg több hely volt kergetőzni.
A krími háborúban az 1,5 millió orosz nem mind a Krím térségben volt. Fizikai képtelenség is lett volna, hogy ott legyenek, mert lehetetlen lett volna ellátni ennyit. Azt a háborút az döntötte le, hogy a szövetségesek minőségi főlényben voltak és tengeren keresztül jobban bírták az utánpótlást, az anyagháborút. |
|
Előzmény:
|
|
here and now
2009-10-01 15:14:19
|
61
|
Komolyan gondoltam, a következő okok miatt:
1. Kizárt volt a 340 ezres szövetséges haderő megütközése a 200 ezres honvédhaderővel egy gigászi "megiddói" csatában (Ar-Mageddon). A létszám-arányokat divatos emlegetni, de ez a logika a kor hadászati-harcászati viszonyai között alkalmazhatatlan. Pár évvel később volt a krími háború, aminek a kimenetele lehetetlen lett volna, ha a létszám- vagy fegyverzeti arányok mindent eldöntöttek volna. Mert bizony győzött a háborúban a 80-90 ezres expedíciós angol-francia-török sereg a másfél milliós orosz haderő fölött. A létszám, vagy a fegyverzet jelentőségét messze meghaladó más tényezők döntöttek.
2. A kor viszonyai között csak akkor jött létre igazi csata, ha mindkét fél akarta. A csapatok, a tüzérség mozgása, a helyszín minél előnyösebb elfoglalása, a közép és a szárnyak kialakítása, a tartalékok elhelyezése, a muníció biztonságba helyezése úgy, hogy a megfelelő pillanatban rendelkezésre álljon, stb. sok időt vett igénybe, s az a fél, amelyik nem akart csatába bocsátkozni, egyszerűen odébb állt. Még meglepetés esetén, amikor a felderítés nem volt a helyzet magaslatán, akkor sem volt szükségszerű a megsemmisítő vereség. Minden lehetőség megvolt arra, hogy a 2-3 csoportba koncentrált (csoportonként 3-4 hadtest) honvéd haderő hónapokon át kitérjen a döntő ütközetek elől a Kárpát-medence térségeiben.
3. I. Miklós őszre orosz-német háborút várt, s a fősereget mindenáron vissza akarta vonni legkésőbb szeptember vége-október elejére lengyel területre. Ha tehát néhány hónap eltelik, megváltozik a helyzet.
Minden nagyhatalom sürgette a cárt és a császárt a "magyarok megbékítése" érdekében, s nem egy ilyen tartalmú levelet írt a cár is a császárnak.
4. Elég volt Klapka kitörése a komáromi várból augusztus elején, s Győr elfoglalásával felfejlődése nyugati irányban, az udvar csomagolt, s a bécsi írnokok tucatjai kezdtek el dolgozni a békekötés és a megegyezés dokumentumain. Aztán jött Görgey kapitulációjának híre...
Stb. stb.
Az igazság az, hogy nem az orosz beavatkozás döntötte el a szabadságharc sorsát. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
