Keresés

Részletes keresés

Cs_ Creative Commons License 2009-10-01 20:12:54 68
Nem lehet örökké visszavonulni, kitérni a csata elől, mert elfogy a terület, elfogy a hátország, elfogynak a készletek. A végére már alig volt lőszere a tüzérségnek, elvesztek a "hadipari központok", nem volt utánpótlás. Fegyver meg lőszer nélkül elég nehéz harcolni, de még csak manőverezni is, mert kerülni kell a harcnak még csak a lehetőségét is :)

XIII. Károly is addig korzózott Oroszországban, meg Ukrajnában, hogy mire Poltavánál meg lett a kölcsönös szándék (ő részéről már lassan muszáj is volt), maradt 4db bevethető ágyúja, minimális lőszer készlettel. S azért arrafelé némileg több hely volt kergetőzni.


A krími háborúban az 1,5 millió orosz nem mind a Krím térségben volt. Fizikai képtelenség is lett volna, hogy ott legyenek, mert lehetetlen lett volna ellátni ennyit. Azt a háborút az döntötte le, hogy a szövetségesek minőségi főlényben voltak és tengeren keresztül jobban bírták az utánpótlást, az anyagháborút.
korieander Creative Commons License 2009-10-01 18:45:49 64
hát persze...ekkora marhaságot már rég olvastam...

"Elég volt Klapka kitörése a komáromi várból augusztus elején"

mire?? két hét múlva odaérnek a jelentősebb szövetséges csapatok és mehetett volna vissza az erődbe...
A hozzászólás:
here and now Creative Commons License 2009-10-01 15:14:19 61

Komolyan gondoltam, a következő okok miatt:

1. Kizárt volt a 340 ezres szövetséges haderő megütközése a 200 ezres honvédhaderővel egy gigászi "megiddói" csatában (Ar-Mageddon). A létszám-arányokat divatos emlegetni, de ez a logika a kor hadászati-harcászati viszonyai között alkalmazhatatlan. Pár évvel később volt a krími háború, aminek a kimenetele lehetetlen lett volna, ha a létszám- vagy fegyverzeti arányok mindent eldöntöttek volna. Mert bizony győzött a háborúban a 80-90 ezres expedíciós angol-francia-török sereg a másfél milliós orosz haderő fölött. A létszám, vagy a fegyverzet jelentőségét messze meghaladó más tényezők döntöttek.

2. A kor viszonyai között csak akkor jött létre igazi csata, ha mindkét fél akarta. A csapatok, a tüzérség mozgása, a helyszín minél előnyösebb elfoglalása, a közép és a szárnyak kialakítása, a tartalékok elhelyezése, a muníció biztonságba helyezése úgy, hogy a megfelelő pillanatban rendelkezésre álljon, stb. sok időt vett igénybe, s az a fél, amelyik nem akart csatába bocsátkozni, egyszerűen odébb állt. Még meglepetés esetén, amikor a felderítés nem volt a helyzet magaslatán, akkor sem volt szükségszerű a megsemmisítő vereség. Minden lehetőség megvolt arra, hogy a 2-3 csoportba koncentrált (csoportonként 3-4 hadtest) honvéd haderő hónapokon át kitérjen a döntő ütközetek elől a Kárpát-medence térségeiben.

3. I. Miklós őszre orosz-német háborút várt, s a fősereget mindenáron vissza akarta vonni legkésőbb szeptember vége-október elejére lengyel területre. Ha tehát néhány hónap eltelik, megváltozik a helyzet.

Minden nagyhatalom sürgette a cárt és a császárt a "magyarok megbékítése" érdekében, s nem egy ilyen tartalmú levelet írt a cár is a császárnak.

4. Elég volt Klapka kitörése a komáromi várból augusztus elején, s Győr elfoglalásával felfejlődése nyugati irányban, az udvar csomagolt, s a bécsi írnokok tucatjai kezdtek el dolgozni a békekötés és a megegyezés dokumentumain. Aztán jött Görgey kapitulációjának híre...

Stb. stb.

Az igazság az, hogy nem az orosz beavatkozás döntötte el a szabadságharc sorsát.  

Előzmény:
pozo Creative Commons License 2009-09-29 22:33:12 58

és nem az orosz beavatkozás vezetett a bukáshoz.

 

Ugye ezt nem gondoltad komolyan. 1849 augusztusában 170 ezer osztrákkal 170 ezer magyar katona állt szemben, erre jöttek az oroszok 200 ezres sereggel...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!