|
|
 |
pozo
 2009-09-29 22:33:12
|
58
|
és nem az orosz beavatkozás vezetett a bukáshoz.
Ugye ezt nem gondoltad komolyan. 1849 augusztusában 170 ezer osztrákkal 170 ezer magyar katona állt szemben, erre jöttek az oroszok 200 ezres sereggel... |
|
|
|
showtimes
2009-09-29 20:00:11
|
57
|
Ez aztán szép demagógia.
Egy példa. A románok egyenjogú polgárai voltak Magyarországnak, az Országgyűlésben jó pár román képviselővel, román oktatással, szabad nyelvhasználattal - egyedül a területi autonómiát nem kapták meg, ami abban a korban nem is volt divat. Annyira el voltak nyomva, hogy a románok döntő többsége nem is beszélt magyarul a magyar iga alatt. Bezzeg az europeer Románia amint megszerezte a magyar területeket lábbal tiporta a legalapvetőbb kisebbségi jogokat... Ráadásul azt is emlísd meg, hogy a magyar impérium alatt a román bankok szép csendben vásárolták fel a magyar földbirtokokat és céltudatos telepítéspolitikát folytattak az etnikailag vegyes, stratégiailag fontos Mezőségben!
Az europeer Franciaországban vagy Egyesült Királyságban a felsorolt jogokkal rendelkeztek szerinted az adott korszakban a kisebbségek? A válaszom nem, lévén a franciák el se ismerték a kisebbségeket, nem, hogy jogaik lettek volna.
Ugyan csak nem igaz a soknemzetiségű hadsereg feláldozása. Tanulmányozd kicsit 48 történetét, különösen a Honvédséggel kapcsolatban, a soraiban harcolt 23 ezer román és kb. 40 ezer szlovák honvéd, a ruszinokat, németeket nem is említve! A híres branyiszkói áttörésnél például többségében szlovákokat vezetett Guyon. Az erdélyi harcokban résztvettek román nemzetiségű alakulatok a mócok (román hegyipásztorok) elleni harcokban...
Egyébként meg ez nem a Don-kanyarhoz tartozik, csak nem akartam szó nélkül hagyni. Magam részéről lezártam. |
|
A hozzászólás:
 |
|
here and now
2009-09-29 19:28:40
|
56
|
Az etnikai kérdés volt a döntő véleményem szerint. A szabadságharc politikai-eszmei (Táncsics Mihály, Teleki László) és katonai (soknemzetiségű haderő)konföderalizmusát a gyakorlati politika (Kossuth) a nemzeti öncélúság oltárán feláldozta, s meggyőződésem, hogy ez, és nem az orosz beavatkozás vezetett a bukáshoz. Mikorra ezt Kossuth megértette, már a Kiegyezés felé gyalogolt a hazai politika, ami aztán egyenesen lábbal tiprása lett a "közös szabadság" honvédsereget szervező és leírhatatlan hősiességet termő eszméjének. Gondoljatok a csehek kezdeményezésére, hogy "harmadik nemzet"-ként csatlakozzanak, s ennek nyomán Kossuth és Andrássy vitájára. Mert bizony, szégyenletes, hogy elsősorban a magyarok léptek fel a csehek csatlakozása ellen. Kossuth ekkor figyelmeztetett, hogy nem a pánszlávizmustól, hanem a környező népek gyűlöletétől kell félni. Vagy később a memorandum per, amikor a románok, lévén, hogy többen voltak már Erdélyben, mint a többi három nemzet együttvéve (magyarok, székelyek, szászok), képviseletet kértek az erdélyi országgyűlésben, s ezt a magyarok megtagadták, majd a császárhoz forduló román vezetőket perbe fogták és börtönbüntetésre ítélték (igaz, rövid időtartamú büntetésekre, de ezek jelképes hatása szörnyű volt.)
És így tovább.
A Monarchia magától hullott szét, nem kellett ahhoz külső erő. Elég volt a világháborús vereség, a gyűlölt monarchia megszűnt létezni. Sőt még a Monarchia ősellensége, a francia politika játszhatta a nagylelkű igazságosztó szerepét, amikor a román hadsereget visszaparancsolta. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
