A másik kérdésem:
a kelta keresztény templomoknak milyen volt a tájolásuk?
Én ugyanois azt olvastam egy anyagba, hogy a régi poogány kelta hagyományokat követve a téli napfordulóhoz tájolták a templomokat, mint korábban a pogány kőköröket, többek között Stonehenge-et is.
Tehát az volt ennek a tájolásnak a lényege, hogy a téli napforduló napján pontban a napfelkeltekor a felkelő nap fénye az oltártér fölötti rózsaablakon (Larrosa Mystica) besüssön és megvilágítsa az oltáron lévő szent kelyhet.
Sőt, olyan rafináltan volt ez beállítva, hogy a napfény egyenesen beleesett a kehelybe és a kehely fényes aranypalástja, mint egyfajta homorú tükör szanaszét szórta a napsugatralkat, sejtelmes arany fénybe borítva a templom egész szakrális teret, sőt az Úr szent testét is, mivel az áldozópap a szent ostyát ilyenkor a kehely fölé tartotta, hogy az aranyló napsugarak azt is megvilágítsák, fénybe borítsák.
Én magam is jártam egy ilyen helyen, Szent Ilvilon kápolnájában imádkoztunk az egyik haverral, amikor ilyen jelenségnek voltunk tanúi.
Mit tudtok erről?
Ha marhaságokat írtam, akkor bocs. | 
