"az avarok ellen, akik (forrásaink szerint) nyugattal elég jól kijöttek"
Néhány kiragadott példa.
Gregorius Turonensis IV, 23: "Chlothar király halála után ... a hunok a gall tartományokra törnek. Sigibert ellenük irányítja hadseregét, s háborút visel ellenük. Legyőzte és megfutamította őket. Aztán azonban királyuk követek útján kieszközölte az ő barátságát. Míg velük volt elfoglalva Sigibert, testvére, Chilperich Reimsen áthatolt, s más, az ő országához tartozó városokat elragadott tőle. Ebből kifolyólag kettejük között polgárháború támadt, ami mindennél rosszabb. A hunok legyőzése után visszatérő Sigibert Soissons városát foglalja el."
Szádeczky-Kardoss: "Chlothar frank király halálát a kútfők alapján 561 második felére (decemberére) szokták tenni. Így az avarok (a forrás szóhasználata szerint a »hunok«) vereséggel végződő összecsapása, majd kiegyezése a Reimsben székelő Sigibert frank királlyal hihetőleg 562-ben történt."
Chronicon Vedastinum (Annales Vedastini): "A hunok ismét dúlják Germánia egy részét, behatolnak Galliába is. Sigibert király harciasan ellenük vonul, győz a háborúban, futásra kényszeríti őket. Közben testvére, Chilperich király áthatol Reimsen, és amannak más városait és erődeit elragadja. A hunok legyőzése után visszatérő Sigibert elfoglalja Soissonnt, amely Chilperich birtokát képezte."
Az egyébként alapos és nem rossz megfigyelő Szádeczky-Kardoss megint csak elmulasztja megjegyezni, hogy a németalföldi évkönyv fontos új adattal gazdagítja az európai hunogur történelemre vonatkozó ismereteinket, nevezetesen: elárulja, hogy a Sigiberttel történő összecsapás előtt a germánok lakta földeket a hunogurok ismételten sanyargatták.
Célozgatás Baján Sigibert frank királlyal történő második összecsapása 566/567 táján, Menander Protéktór előadásában: „Mégis aztán [a Konstantinápolyba küldött avar követek] kellemetlenségeiknél kívánatosabbnak találták a hazatérést honfitársaikhoz. Ezekhez csatlakozva a frankok országába vonultak, miután félő csodálatba ojtotta őket a császár válasza.”
Gregorius Turonensis (IV, 29) Sigibert király súlyos vereségéről: „A hunok ismét a galliai tartományokba igyekeztek behatolni. Sigibert hadsereggel indult ellenük, s bátor férfiak nagy sokaságát vitte magával. Mikor aztán meg kellett ütközni, amazok mágikus praktikákban járatosak lévén, különféle kísértetalakokat mutattak nekik, és hatalmasan fölibük kerekedtek. Míg Sigibert hadserege megfutamodott, őt magát a hunok bekerítették, és fogva tarthatták volna; ám ő rafinált és tapasztalt férfinak bizonyult, s akiket férfias helytállással ütközetben legyőzni nem tudott, azokat az ajándékozás művészetével maga legyőzte. Ajándékok juttatása útján ugyanis szerződésre lépett az ellenség királyával, hogy míg életük napja tart, egymással többé ütközetekbe nem bocsátkoznak. Ez inkább dicsőségére, semmint valamiféle gyalázatára szolgált Sigibertnek, ha helyes megfontolással mérlegeljük tettét. Egyébként a hun király is küldött neki sok ajándékot. E királyt Gaganusnak [kagánnak] hívták. Annak a népnek tudniillik minden királyát ezzel az elnevezéssel illették.”
Igen fontos kiemelni, hogy a katonai kudarc eredményeként a frankok a bizánciakhoz hasonlóan rendszeres adó fizetését vállaták a hunogurok részére, amit ezúttal is „ajándékok”-nak nevez a szemérmetes krónikás. Ezen a téren nincs törés a háromszáz évvel későbbi állapotokhoz képest, eltekintve a várkonyok belháborús időszakától, amikor egy részük – átmenetileg – a Frank Birodalomnak meghódolt.
Azért nem használták ki a várkonyok a kedvező alkalmat Sigibert megölésére, mert a céljuk az volt, hogy adófizetési szerződés megkötésére kényszerítsék.
Chronicon Vedastinum: „A hunok ismét a galliai tartományokra támadtak. Sigibert király mindjárt le akarta küzdeni őket, s ezért nagy hadsereget mozgósított. Midőn aztán össze kellett csapnia, démonok kísértetalakjai játszották ki a frankokat, akik így megfutamodtak. Sigibert fogságba esett, s akiket fegyverrel nem tudott legyőzni, azokat ajándékokkal békítette meg. A királyok kölcsönösen megajándékozva egymást szerződést kötöttek, s a hunok királyukkal, a kagánnal együtt visszavonultak.” |
