A pszihiáterrel nekem az a bajom, hogy olyan mintha igazából nem foglalkozna veled, mert csak a gyógyszert írja fel ezenkivül feltesz neked 1-2 kérdést mintha érdekelné..
Tehát nem túl lelkiismeretes.
De ez az én véleményem.
A pszihológus viszont egész más. Annál is gondoltam,hogy mert sok betege van csak egy vagyok a sok közül és nem lesz olyan személyes. Ami igaz is vmennyire meg érthető, mert hát neki ez a munkája.
Ettől kicsit el kell tekinteni, de ennyire ez sem vészes, mert mikor pánikoltam nagyon akkor pl. mindig szorított nekem több időpontot, mert látta ,hogy nagyon nem vagyok jól.
Meg azért nekik se olyan könnyű az összes beteg összes "hülységére" emlékezni ezenkívül jártas lenni sok témában, hogy el tudjon veled beszélgetni arról is ami a te érdeklődési köröd, meg ne égesse le magát esetleg, ne mondjon nagy butaságot...
Írtad, hogy általános dolgokról van szó. Arról is lehet szó, de azért jársz oda hogy a lelki gondjaid elmondd neki, persze nem tudom hogy egyből bele kell vágni a közepébe vagysem,
én így csináltam mivel zárkózott vagyok és lassan egy éve járok , de még sok minden van amit én se tudtam elmondani, mert igaz is, nehéz ilyen dolgokról beszélni.
neten valóban könnyebb. De úgy érzem vmennyire már sikerült megnyílnom.
Egy picit bennem is megvolt ez a szégyellősdi ezzel kapcsolatban is. Most már ezzel úgy vagyok le sz.rom ki mit gondol ...
Lehet kéne vmi apróbb cél neked is.
Van amiben jó vagyok és sikerem is volt a dologban ezen a téren van egy kevés önbizalmam, de ezt nem tudom a többi dologra átfordítani pl az emberi kapcsolatokra...
Élőben azért is nehéz sokszor beszélni ilyenekről mert könnyen befordulok esetleg, nem szeretek sírni mások előtt félek h. kinevetnek -ezeket tényleg nehéz leküzdeni.
| 
