Hasonló , nálam is. Az jutott eszembe, mikor idegenekkel kell beszélni. Nem tudom magam kifejezni.
Ehhez jön hozzá már egy ideje a pánik.
ha jól emlékszem olvastam, mintha neked is lenne az is.
A pánik alap érzelme a félelem a depressziónál pedig a kilátástalanság.
Te hogy érzed?
Egy cipőben járunk komolyabb párkapcsolatom nekem se volt.
Mikor kezdett volna valami kialakulni hirtelen szétfoszlott ,csak egy illúzió volt az egész.
Ezen a téren sincs önbizalmam nekem se, néha azért reménykedtem, de hiába...
Pár éve még mertem fürdőruhába járkálni nem tudom most mernék - e nem hiszem.
Nem is vágyok ilyen helykre.
Igen ezek szomorú dolgok, gyógyszer nem segít, mert tudatában vagyok annak, hogy mitől van és hiába próbálok ellene tenni nem megy.
Sokminden beforgat akár egy rossz vagy félreértett megjegyzés, ahogy nálad is és akkor az elbizonytalanodás meg az összes többi a fájó gondolatok...
Nehéz őket megakadályozni, de muszáj , ha olyan helyen jön elő.
Legtöbbször az se segít, ha megpróbálom magam lekötni vagy arra gondolok minek örülnék a legjobban , ugyanis nem tudom olyankor, hogy kell örülni.
Lehet szánalmas,de ez van.
Jól gondolod.
A matek tőlem is távol áll, általánosban gondjaim voltak vele , középiskolában méginkább, szerintem kell hozzá érzék:)
| 
