|
|
|
|
 |
Alefnull
 2009-08-30 11:23:46
|
13
|
nekem is volt ilyen, csak én nem bírtam sírni, csak szerettem volna, elvégre férfi lennék, vagy mi, de nekem is estek rosszul dolgok, hát mindegy, igazából a net is csak korlátozottan oldja a magányt, nekem meg amúgy is bizonytalan, lesz-e egyáltalán hosszabb távon.
egyébként a magány már önmagában fájdalom, általában. |
|
|
|
mélybepotty
2009-08-29 23:19:04
|
11
|
| Én egyszer azért bőgtem egy órán keresztül a gép előtt,mert épp egy nagyon kedves ismerősömmel msn-ezgettem,aki súlyosan depressziós és az életkörülményei miatt a halálon kívül nem látott más kiutat.Nem is tudom hogy mikor fályt ezt megelőzően utoljára valakiért ennyire a szivem. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Psychopathic girl
2009-08-29 23:06:53
|
10
|
Emlékszem egy-két esetre,mikor ültem a gép előtt,halálosan szar kedvem volt,írtak valamit és akkor....
szóval öt percig csak zokogtam a gép előtt.Utána még egy-két hétig nagyon fájt az egész.Ha visszagondolok rá,akkor is egy kis szomorúság,szorongás költözik belém. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
