|
|
 |
Juraviel.Ihuan.Bedvin
 2009-07-04 16:16:46
|
3169
|
Szia Dohi!
Köszönöm, épp két hete néztem, de akkor még semmit sem láttam a webáruházak portálain, se a Szukits honlapján (nem értem miért nem frissítik az adatokat). Meg is rendeltem hamarjában! :)
Szia Dr.W.Gy.!
Ebben nem értünk egyet, szerintem -számomra- az egyik legkiemelkedőbb kötet pont az Istencsászára, de egyre jobban tetszik a Káptalanház is. Részben azért, mert "filozofikusak", magvas gondolatokat tartalmaznak, a cselekmény másodlagos (ezeket már többször említettem).
Herbert gondolatiságában megjelennek a szúfizmus és zen buddhizmus elemei, világképe - az előbbi főként a fremenek esetében, az utóbbi pedig a későbbi kötetekben.
Anthony de Mello A csend szava című gyűjteményében, ahol szufi, zen, kabbalah (khasszid) Mesterek apró kis szólásait, fennmaradt anekdotáit gyűjtötte össze (sehol sem megnevezve az irányzatot, a neveket mindenhol Mesterre módosította, ezzel jelezve egyetemes mondanivalójukat) eképp hangzik egy gondolat:
Hazatérés
- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni - mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.
Ez a gondolatiság egy az egyben visszaköszön a Káptalanházban:
""Elme a Kezdeteknél", Duncan így nevezte. "A Valódi Éned felébresztése. Úgy éreztem, mintha egy mágikus univerzumba csöppennék. A tudatom először kör volt, aztán gömb. Önkényes formák lettek tünékennyé. Az asztal nem asztal volt. Aztán transzba estem – minden csillogó lett körülöttem. Semmi sem volt valóságos. Aztán elmúlt, és én úgy éreztem, hogy elveszítettem az egy valóságot. Az asztalom megint asztal volt."
Vagy lásd az egyik beszélgetésünket a 2879. és 2929. hozzászólások között hasonló "témakörben", vagy a 2848. hozzászólásom, amiben egy értelmezést adok a Tükrök Csarnokának, amire a fenti "intervallumban" pl. Zoroastro válaszol is.
Az Istencsászárából:
"- Nézz az én Ünnepi Városom felé, és mondd meg, mit látsz.
Chenoeh nővér Onn felé tekintett, és azt mondta:
- Látom a Várost a távolban. Gyönyörű a reggeli fényben. A jobb oldalán ott az erdőd. Annyiféle zöld van benne, hogy egy egész nap sem lenne elég a leírásuk¬ra. Balra, és körben a Város körül szolgáid házai és kertjei vannak. Némelyik nagyon gazdagnak látszik, némelyik pedig nagyon szegénynek.
Leto Nagyúr:
¬ Összezavartuk ezt a látképet! A fák zavarosak. A házak, a kertek... Egy üyen tájban nem lehet új rejtélyek felett örvendezni.
Chenoeh nővért felbátorították Leto Nagyúr biztosítékai, és megkérdezte:
¬ Uram, te tényleg rejtélyeket akarsz? Leto Nagyúr válasza:
¬ Egy ilyen tájban nincs külső lelki szabadság. Hát nem látod? Itt nincs nyílt univerzum, amellyel osztozhatnánk. Minden zárt - az ajtók, reteszek, zárak!
Chenoeh nővér megkérdezte:
- Hát az embereknek már nincs szükségük magán¬életre és védekezésre? Leto Nagyúr így felelt:
- Ha majd visszatérsz, mondd meg a Nővéreidnek, hogy vissza fogom állítani a kilátást kifelé. Egy ilyen táj, mint ez itt, arra indít, hogy belül keresd azt a
szabadságot, amit még esetleg találhatsz magadban. A legtöbb ember pedig még ahhoz sem elég erős, hogy magában meglelje a szabadságot."
A Dűne Messiásában az egyik legfantasztikusabb gondolatsor, amit valaha olvastam:
Egy alak mozdult a rostély mögött. Paul megpördült.
A ghola kilépett a napfényre, fémszemei megvillantak.
- Duncan Idaho érkezik, vagy Hayt? - kérdezte Paul.
A ghola két lépésnyire állt meg.
- Melyiket szeretnéd, uram? - A hang óvatos volt.
- Játszd csak a Zenszunitát - mondta Paul keserűen. Rejtett értelmek! Mit mondhat egy Zenszunita filozófus, ami megváltoztathatja akár csak egy töredékét is a szemünk előtt létrejövő valóságnak?
- Valami bánt téged, uram.
Paul elfordult, kinézett a Pajzsfal távoli árkára, látta a szél vájta íveket és támfalakat.. A természet játszik vele! Nézd, mit tudok építeni! Felismert egy távoli mélyedést, egy helyet, ahol homok borított egy szakadékot: ott, ott harcoltunk a sardaukarokkal!
- Mi a baj, uram? - kérdezte a ghola.
- Egy látomás - suttogta Paul.
- Ó. amikor a Tleilaxiak először felébresztettek, nekem is voltak látomásaim. Nyugtalan voltam, magányos, de nem tudtam, hogy magányos vagyok. Akkor még nem. A látomás nem mutatott meg semmit! A tleilaxiak azt mondták, a test hibája, a gholák és az emberek is szenvednek tőle; egy betegség, nem több.
Paul megfordult, a ghola szemeit figyelte, a kifejezéstelen acélgömboket. Milyen látomása lehet ezeknek a szemeknek?
- Duncan... Duncan... - suttogta.
- A nevem Hayt.
- Láttam, hogy lezuhan a hold. Eltűnt, elpusztult. Sziszegést hallottam, a föld remegett.
- Megrészegültél a túl sok időtől - mondta a ghola.
- A Zenszunitára van szükségem, de a Mentátot kapom. Rendben! Vizsgáld meg az álmomat a logikáddal, szedd ízekre, múlandó szavakra!
- Temetést látok - válaszolt a ghola. - Futsz a halál elől. A következő pillanatba kapaszkodsz, nem vagy hajlandó itt és most élni. Jóslatok! Micsoda mankó egy császárnk!
Paul figyelmét a ghola állán sötétlő jól ismert sebhely kötötte le. -
- Amikor ebben a jövőben próbálsz élni, adsz elég tartalmat ennek a jövőnek? Valósággá teszed?
- Ha látomás-jövő útját követem, életben leszek - mormolta Paul. - Miből gondolod, hogy szeretnék ott élni?
A ghola megvonta a vállát.
- Választ kértél.
- Mi a lényege az eseményekből álló világegyetemnek? - kérdezte Paul. - Van végső válasz? Nem teremt minden megoldás új kérdéseket?
- Olyan sok időt emésztettél meg, hogy a halhatatlanság káprázata játszik veled. Még a te birodalmadnak is le kell élnie életét, azután elpusztul.
- Ne mutogass nekem füstös oltárokat! - dörmögte Paul - Hallottam épp elég szomorú történetet istenekről és messiásokról. Miért lenne szükségem különleges képességekre, hogy megjósoljam, egyszer én is elbukom? A legostobább kukta is megjósolhatná. - Megrázta a fejét. - A hold lehullott!
- Nem szedted össze a gondolataidat, hogy pihenten kezdj - mondta a ghola.
- Így akarsz tönkretenni? - követelte Paul. - Megakadályozod hogy gondolkozzam?
- Össze tudod szedni a kaotikus gondolatokat? - kérdezte a ghola. - A Zenszuniták azt mondjak, gyűjtögetés nélkül találsz a legtöbbet. Mit találhatsz anélkül, hogy te magad rendben lennél?
- Elkeserít egy látomás, és ostobaságokat hordasz össze! - dühöngött Paul. - Mit tudsz te a jövőbelátásról?
- Láttam jóst munkában - válaszolta a ghola. - Láttam azokat, akik saját sorsuk jeleit keresik. Félnek attól, amit keresnek.
- Az én holdam valóban lehullott - suttogta Paul. Reszketeg lélegzetet vett. - Hullik. Hullik.
- Az emberek mindig félik azt, ami magától mozdul. Te féled a saját hatalmadat. A gondolataid a semmiből jönnek. Ha eltűnnek, hova lesznek?
- Tövisekkel vigasztalsz. A ghola arcát belső fény világította meg. Egy pillanatig teljesen Duncan Idaho volt.
- Annyit segítek, amennyit tudok."
Az említett források ezeken a helyeken szembetűnően kiütköznek, nemcsak a saga elején, hanem a későbbiekben is.
Persze, ez csak az én véleményem, ám a saját olvasatomban a színvonal végig minőségi maradt, a homokférgekkel való metamorfózis másodlagos szemben, sokkal fontosabbnak, lényegesebbnek tartom a megjelenő gondolatokat, mint az hogy milyen fantasztikum-elemek jelennek meg. Egyébként, ha megfigyeled a teljes sorozat genetikai alapokon is nyugszik: az Arctáncoltatók sem kevésbé furák mint Leto metamorfózisa. Szerintem egy kiválóan felépített és "megkomponált" életmű. :) |
|
|
OPi
 2009-07-04 10:08:21
|
3168
|
"De hogy az utódok írnak egy könyvet a "közepébe" is, a dűne és a messiás közé, Paul of Dune címmel, ez biza elég gáz."
- szánalmas . . . |
|
A hozzászólás:
 |
|
Dr.W.Gy.
2009-07-03 23:27:05
|
3167
|
Asszem a Dűne után folyamatosan esik a színvonal. A messiás meg a gyermekei még csak-csak elmegy, vannak benne ismerős szereplők, Alia, Leto és Ghanima karaktere is rendben van, de a féreggé változás már kezd gázos lenni, szerintem a mester ezeket már nem dolgozta ki igazán.
Az istencsászár könyv kimondottan unalmas volt, a féreggé válás és pár kidolgozatlan majd meghaló karakter, túlságosan elrugaszkodott volt. Most épp az eretnekest olvasom de nem vagyok túl lelkes.
De hogy az utódok írnak egy könyvet a "közepébe" is, a dűne és a messiás közé, Paul of Dune címmel, ez biza elég gáz. |
|
Előzmény:
|
|
Cherrug
2009-04-06 12:22:46
|
3159
|
A topicot olvasgatva nem állhatom meg, hogy én is el ne mondjam saját észrevételeimet, véleményemet a Dűne-sorozatról.
Először is kezdjük azzal, hogy én a sort az "utódok" által elkövetett előzmény trilógiával kezdtem (Atreides-, Harkonnen-, Corrino-ház). Egész egyszerűen azért, mert abban az időben nem tudtam beszerezni az alapsorozat nyitókötetét, így arra gondoltam, hogy amíg ez sikerül, addig elolvasom az előzményeket. Nem kellett volna, most már tudom, bár az eleje még nem is volt olyan vészes. De haladva a történettel egyre inkább azt éreztem, hogy olyan ez a két írócska, mint a gyerek, aki felveszi az apja ruháját, és abban bohóckodva próbál felnőttebbnek látszani. A hatás néha mulatságos, sokszor groteszk, de általában felejthető. Kivéve a legutolsó részt, a Corrino-házat, amely már nagyon átesett a ló túloldalára: ennyi öncélú, értelmetlen vérengzést eddig még egy könyvben sem tapasztaltam (eszembe is jutott, hogy talán nem véletlen a magyar kiadás borítójának a színválasztása). Ennyit tehát az előtörténet három kötetéről.
Utána következett a Dűne, ezzel viszont már nagyon meg voltam elégedve, előzetes várakozásaimat is messze túlszárnyalta. Ahogy a végére értem, nagy várakozással vettem kézbe a sorozat következő kötetét, A Dűne messiását. És itt eljön az a pont, amikor elmondom, hogy mindezt miért Tierce tavaly novemberi hozzászólására reagálva mesélem el. Tierce ezt írta:
"Ez annyira gyenge. Most komolyan. Tényleg szánalmas az egésznek a nyelvezete. És biztos nem a fordító hibája :)"
Ő persze az utódok egyik különösen gyenge sorára tette ezt a megjegyzést, amivel egyébként teljesen egyet is értek. Csak az utolsó mondaton akadtam fenn:
"És biztos nem a fordító hibája"
Ez a megjegyzés fájó pontomra tapintott, ugyanis ki merem jelenteni, hogy az alapkötet után az eredeti sorozat többi része a pocsék magyar fordítás miatt szinte élvezhetetlen. Ez különösen igaz A Dűne messiására, de a következő négy rész erényeit is jelentősen beárnyékolja.
Ez szerintem egyértelműen a pénzhajhász kiadó hibája. Az ilyen pocsék fordítás merénylet az író emléke ellen, meg kellene büntetni a kiadót érte! Hatványozottan igaz ez a Dűne-sorozat esetében, ami egy annyira bonyolult világot mutat be, és olyan sok érdekes gondolatot vet fel! Ezt hitelesen visszaadni csak igényes fordítással lehetne.
Lem óta tudhatjuk, hogy az amúgy rétegműfajnak számító sci-fire is lehet jó fordítót találni. Miért nem tesszük ezt meg Lemen kívül a többi nagy klasszikussal is? Emlékszem, némelyik Asimov-fordítás is súrolta a lécet, de azok még elfogadhatóak voltak. Miért pont Frank Herbert művét csúfolták meg ennyire? A hemzsegő elírásokról, helyesírási hibákról már ne is beszéljünk.
Amúgy nemrég értem az eredeti hat regény végére, és egy kis tépelődés után nekiláttam A Dűne vadászainak is. Alig harminc oldalt olvastam el belőle eddig, de már ez is kezd a Corrino-ház brutalitására hajazni... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
