|
|
 |
oncogito
 2009-07-02 19:01:52
|
955
|
Kedves ösztöke, ezt az egészet én sem akarom túlragozni.
De egy kört még én is teszek.
Maradjunk a példánál. Ha én vagyok, aki irgalmasságból segített, akkor felebarát vagyok - tehát engem mindenkinek szeretni kell. (?)
Aki meg nem cselekedett irgalmasan, amikor arra szükség volt és módjában állt volna, az nem felebarát, tehát senkinek sem kell az ilyent szeretni, legfeljebb alanyi jogon valami más miatt lehet - de nem mint felebarátot.
Igy gondolod?
Mert én nem.
Hogy miért nem, azt már többször leírtam ebben a topikban.
De mindenkinek legyen hite szerint, illetve füle hallása szerint. |
|
|
|
Törölt nick
2009-07-02 17:27:53
|
953
|
A szeressétek egymást-ra gondolsz?
Az egymást: mindenkit. Attól, hogy Jézus az ellene fellépőkkel nem mindig "bratyizott", még nem jelenti azt, hogy kizárta volna őket a szeretetböl.
Amikor az elfogásukra érkező katonák közül egynek Péter a fülét levágta, ő visszaforrasztotta azt.
Ez annyi tesz, irgalmas volt azzal, aki az életére tört.
Ez annyit tesz, őt is a felebarátjának tekinette.
A római katonát, egy megszálló gojt, aki az életére tört.
Őt is szerette.
Érted-e? |
|
A hozzászólás:
 |
ösztöke
 2009-07-02 17:19:38
|
952
|
Kedves oncogito!
Nem akarom túlragozni, de szerintem nagyon egyszerű és érthető a példázat, bár a példázatok mind szellemiek, és nem mindenkinek van rá füle, ezért sokat már nem is fogok erről írni, de futok még egy kört, hátha megértesz. Két része van ennek, amit nem kellene összekeverni:
1) A nagy parancsolat, ami a SZERETET (és nem az irgalmasság) parancsa a felebarátra vonatkozik.
de ki a felebarát?
2) A bajbajutott szempontjából Az felebarátja - a példázat szerint - aki irgalmas volt vele. (erre az érveimet nem ismétlem, eddig senki nem cáfolta)
2) b) Cselekedj úgy mint a 2) - ben
-> ergo Te leszel a három közül a felebarát, a három közül. (nem hagytam ki semmit?)
Következtetés:
A Szeretet (1) jóval több mint az irgalmasság - mint mondtam - az egy folyamatos kapcsolat/közösség feltételez és gondolom Te se tudsz mindenkivel folyamatos kapcsolatban/közösségben lenni (így mindenkit szeretni), viszont irgalmas tudsz lenni bárkivel (amit parancsol Jézus: 2,b) (azaz ha bajba jut segíteni), azaz te is tudsz a három közül felebarát lenni (2), aki az irgalmasság miatt felebarátja a bajbajutottnak (2), ellenben a parancsolatban a szeretetről van (1) szó NEM az irgalmasságról, hogy: Szeresd A felebarátot (1), ami több, és arra a kérdésre, hogy "Kit szeress"? (nem az hogy kivel légy irgalmas!!!!!), a válasz, hogy a felebarátot. Itt a kör bezárul.
Szóval te azt a következteted, hogy azért mindenki felebarát, mert mindenkivel irgalmasnak kell lenni (nem méricskéli), én viszont az állítom, csak akkor leszel csak felebarát, ha ezt megteszed, ha nem akkor nem vagy felebarát. Nem az akivel megteszed nem lesz a felebarátod, hanem TE nem leszel felebarát. A parancsolat viszont nem arról szól hogy te légy irgalmas tehát légy felebarát, hanem hogy a felebarátot szeresd és a szeretni már nem lehet mindenkit, viszont irgalmasnak lenni bárkivel lehet, még azzal is akit nem ismersz. (ismeretlent meg nem lehet szeretni, ahhoz valamilyen közösségben kell)
>>ösztöke, szerinted az irgalmasság gyakorlásához kell a szeretet képessége, vagy elég a rideg ész/tudatosság?
Szerintem nem "szeretet képessége" (bár nem tudom ezalatt mit értesz, szerintem csak Isten szeretetével lehet szeretni igazából) kell hozzá, hanem olyan gondolkodásmód (éppen inkább nem meggondolt és nem eszes/tudatos, hanem spontán, de ettől az még nem szeretet, csak irgalmasság mert hiányzik belőle a közösség), de mint mondtam én sokkal többnek tartom a szeretetet annál, minthogy segítek valakin (=irgalmasság) és nem is akarom a kettőt egy kalap alá venni. Mint mondtam a szeretetben közösség van. Jézus közösségben volt az övéivel és életét adta értük, és nincs annál nagyobb szeretet. Mit gondolsz ez az "életemet odaadni" mit jelent? Vsz. nem elsősorban keresztáldozatot, hanem hogy akit szeretek azzal közösségben vagyok, mint ahogy a Mester is példát adott e tekintetben az utolsó vacsorán, amikor megmosta a tanítványok lábát. Ez nem egy irgalmassági cselekedet volt (nem csak meggyógyította mint a 10 leprást aki közül egy ment vissza), hanem velük való személyes törődés, közösség, több mintha egyszer segített volna rajtuk.
Továbbá Jézus a felebarátainak tekintette azokat vámszedőket, prostikat, bűnösöket akik keresték a szabadulást, keresték Istent -> úgy, hogy velük együtt evett (ami a közösséget jelent, akivel együtt eszek azzal közösségben vagyok), de nem volt közösségben a farizeusokkal (utóbbiak meg is szólták ezért őt), sem a szadduczeusokkal, nem volt közösségben Heródessel, sem Pilátussal és ezzel is példát mutatott a tekintetben, hogy ki a felebarát és kit kell szeretni :-)
Üdv |
|
Előzmény:
|
|
oncogito
2009-07-01 16:06:07
|
935
|
A felebarát az volt, aki nem méricskélt és akinek mindenki felebarát volt, ha irgalmasságról volt szó.
Jézus éppenhogy nem méricskélt, hanem rámutatott arra, hogy ne méricskéljünk, hanem felebarát módjára gondolkodjunk és cselekedjünk. Mert az is felebarát, aki nem cselekszik irgalmasan, hiszen a felebarát módjára cselekvő rajta is segít, mint felebaráton.
És mi lenne az emberiséggel, ha Isten is érdem szerint adná az irgalmát?
Vajon mikor imádkozunk hozzá, gondolunk arra, hogy megérdemeljük-e amit kérünk? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
