|
|
 |
Törölt nick
 2009-06-30 21:17:19
|
932
|
"akkor az irgalmatlanok nem felebarátaim (aki segíthetne, de nem teszi, "
akkor is felebarátom. Legfeljebb: bocsáss meg neki atyám, nem tudják, hogy mit tesznek.
Az irgalmasság alapja a szeretet. A szeretet vezet a tökéletességre: igy válik az ember olyann, mint az atya, aki olyan mint a Nap, egyformán süt jóar s gonoszra egyaránt.
A szeretet pedig - mint tudjuk - nem rója fel a gonoszt.
Mindent megad és semmit sem kér.
Igy aztán, mindenki a felebarátod. Az irgalamsság a szeretet gyakorló meggnyilvánulása. Szelektálni a felebarátok közt: nem a szeretet utja. Nem az irgalmasságé.
Ez Jézus tanitása. |
|
|
|
oncogito
2009-06-30 17:59:23
|
930
|
Kedves ösztöke!
Bocsánat, hogy közbeszólok, de ez a topik a témájával egyetemben nekem szívem csücske.
Főként az irgalmasságot véve alapul, a felebarát az, aki szerint MINDENKI FELEBARÁT, mert nem válogat, ha segíteni kell, nem méricskél, hanem a lehetőségeihez képest mindent megtesz BÁRKINEK, aki bajban van.
Aki méricskél, hogy csak az irgalmas a felebarát -- az nem felebaráti módon gondolkozik.
Hogy hogy cselekeszik, az egy más kérdés.
Szerintem. |
|
A hozzászólás:
 |
ösztöke
 2009-06-30 15:45:51
|
929
|
Kedves Angyal!
Ide teszem a válaszomat, bár jó lenne ha elolvasnád a korábbi szólásokat, mert ez már itt lerágott csont ebben a topicban, de azért teszek egy próbát és megelőlegezek egy hsz-t.
>>ha az irgalmatlanok még nem bántak vele felebarátként, attol még a tanitás lényege az, hogy tekints mindenkit annak.
Szerintem a lényege éppen nem ez (különben ha ilyen egyszerű lett volna azt mondta volna "mindenki felebarát" azt jónapot....), hanem az, hogy irgalmasságot teszi előtérbe, minden mással szemben a felebarát megítélése kérdésben. Azaz, az irgalmasság a mérce arra, hogy ki a felebarát(om) vagyhogy én felebaráttá leszek-e, hogy kit kell szeretni, ki a felebarát (arra is megvan a válasz: elsősorban aki irgalmas), a parancsolat szerint. Persze ezt nem lehet szabályba foglalni, éppen ezért is példázatban beszélt róla a Mester (és mint tudjuk a példázat olyan mint egy parabola, aminek van fókuszpontja, és a fókuszban a konklúzió, a mag áll. Azaz az alapkérdésre adott válasz a példázat után, a példázattal kerül fókuszba)
Ha az lenne a lényege lenne, hogy "mindenki felebarát" - ahogy állítod - Jézus tagadta volna a példázat után Őáltala feltett kérdésére adott írástudói megítélést (hogy a 3 közül csak az EGY az irgalmas felebarátja a bajbajutottnak), de _NEM_ mondta azt, hogy: Hamisan ítéltél, hanem hallgatólagosan elfogadta a választ, csak hozzátette, hogy "Te is így tegyél", azaz igaz, amint mondasz és Ha teszed: rád is igaz lesz, felebaráttá válsz, ha cselekszed az irgalmasságot, mint a samaritánus a példában, akkor a 3 közül Te leszel a felebarát, akire áll a parancs "Szeresd felebarátodat mint magadat".
Tehát a megfordítása jó: Ha irgalmas vagyok felebarát leszek, de az is igaz, hogy ha én bajban vagyok, akkor az irgalmatlanok nem felebarátaim (aki segíthetne, de nem teszi, hanem soha többé nem látom, úgy elszelel, vagy soha nem irgalmas, ebben nincs szabály) A mindenki felebarát azért nem áll meg mert a bajbajutottnak nem kell felebarátnak tekintenie az irgalmatlant, különben Jézus ezt mondta volna a példázat után feltett kérdésre: Nem, a három közül mind a hármat tekintsd felebarátnak, hisz "mindenki felebarát." és cselekedj úgy.
Gondoltam leírom az ellenvéleményem.
Üdv |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
