sziasztok!
szeretném én is elétek tárni a "támogatás" okát.
Véleményem szerint mivel egy közösségben élünk (ország, város, városrész, társasház) elvárható lenne, hogy hasonló módon legyünk szocializálódva. Ha akadnak is különbségek, legalább abban, hogy a saját fészkünkbe nem kakilunk bele.
Ez nem csak a parkolást jelenti, itt arról van szó, hogy az a viselkedés mód, miszerint "én nekem mindenhez jogom van, azt csinálok amit akarok, nekem, rám ne szóljon senki" nem segíti az együttélést. (mellesleg épp most bukott meg egy ilyet ránk erőltető párt, nem kis részben az ő bűnük is, hogy meghonosodhatott ez a gondolkodásmód).
Ennek a viselkedés kultúrának a gyöngyszeme az autós társadalom, úgy egymással mint ős ellenségükkel a gyalogosokkal. Az utakon autóval mindent lehet, persze kellően fel kell háborodni ha valaki nemtetszését fejezi ki: rámdudáltál köcsög, letollak, büntisatu, mi az, hogy ÉN nem mehetek 180-al apályán, mert te kis senki a belső sávban 120-al tökölsz... ésatöbbi.
Aztán jössz hazafele, szlovák úton, az autópálya felől vagy akárhonnan és ahogy közeledsz, legalább itthon megpróbálsz viselkedni, hiszen erre már a hozzád hasnolóak, esetleg ismerőseid laknak. Próbálsz elsőbbséget adni, udvarias lenni és persze 50-el menni. De jön a faszagyerek aki már kilóméterek óta viszket mögötted és a Budapesti útnál már nagy gázzal kielőz, mire te 50-nel befordulsz a felsőmalom utcába még ép látod, hogy fasza gyerek akkor parkolászik a lenti házak elé. Ezért sietett veszélyeztetve mindenkit? Van ott pár kereszt sok gyetyával, nem akar senki szerintem odafeküdni...
Aztán jönnek tovább liberális bárátaim és látják, hogy nincs parkolóhely (értsd: nincs hely 50 méteren belül, mert amikor lakást vett akkor inkább vett 5nm-el nagyobbat mint inkább parkolót, garázst). Hát mi legyen: álljunk a fűre, bokorra, járdára, hordjuk szanaszét a sarat, csöpögtessük a járdára az olajat, majd a kisgyerekek beletapiskolhatnak boldogan. Sokaknak még arra is van ereje, hogy a füves sziget maradékára kihelyezett követ parkolás előtt arréb rakja.
Ez a gondolkodás mód nem közösségbe való, lakatlan szigetre.
Aztán jön az esti séta és egy-egy emberkét megkérdezek miért ide, miért így: mit képzelek, hogy szólok, semmi közöm hozzá, este már nincs is babakocsi aminek el kell férnie... és akkor eljutsz arra a szintre, hogy már nem mersz szólni, kérdezni, mert félsz a konfliktustól. De közben forr benned a düh és az értetlenség. Nem a gyér füvet féltjük, azt márrég kitapostátok, hanem az elvről van szó: tudja nagyon jól hogy amit csinál nem helyes, de jó magasról leszarja.
Na ez nem tetszik nekem, nekünk, hogy leszarjátok! Miért gondolod, hogy létezik elég parkoló? még többet, még többet? sosem lesz elég. Különben sem egy tesco parkoló közepében akarok lakni, hanem a kertvárosban. Vegyél garázst, parkolót, vagy ha nem jut hely este akkor gyalogolj! nem fogsz belehalni.
Persze vannak a szegény rokkantak is akiknek nagyon fáj a lábuk ezért a mozgássérült foglalkoztatóban keservesen összekuporgatott P407-esével csakis a kertkapu közvetlen 30cm-es közelébe parkolhat.
Tényleg ezekkel kell foglalkozni, ahelyett, hogy összefognánk és együtt mindannyiunk érdekéért megprbálnánk szebbé tenni környezetünket vagy közösen megoldani mondjuk a sarki cigánytelep problémáját? Bízom benne, hogy Ti is rájöttök majd, hogy jobb egy közösséghez tartozni mint a "leszarom" táborhoz, ott ugyanis még a veled egy táborbanlévők is leszarják egymást.
pferco
ps.: ha elfogyott szívesen veszek habot Roinnak, ami nem más mint egy hatékony kommunikációs eszköz. |