|
|
 |
Törölt nick
 2009-05-24 21:51:17
|
913
|
Szia Fatih!
Azé jó, hogy fölhoztad a Szokollu Mehmed nevét, több okból is:
- Fényes karrierje bizonyos értelemben töretlen és példaértékű volt, mármint oszmanli szemszögből
- Közel 15 éven keresztül (1565-1579), mint nagyvezír a gyakorlatban ő irányította a birodalom ügyeit
- Halála után megkezdődött a birodalom hanyatlása: egyes mai török források pl. az ő halálát tekintik mérföldkőnek a Yükselis Dönemi és a Duraklama Dönemi között. Apropó, tudja valaki, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak?
- 1551 és 1552 évi magyarországi hadjárata miatt.
A régebbi magyar törikönyvekben Szokolovics Mehemed (vagy Mohamed) néven szerepel. A mai törökben Sokollu Mehmet Paşa.
Nagyvezírsége alatt annyira otthon érezte magát állítólag a Topkapi Szerájban (enek a kupolatermében voltak a díván ülései), hogy a Topkapival szembe építetett magának egy palotát, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia a díván üléseire.
Ezt a palotát azonban 1614-ben a Szultán Ahmed Dzsámi építése miatt le kellett bontani.
OFF:Voltatok már a Szultán Ahmed Dzsámiban, ismertebb nevén Kékmecsetben?
|
|
|
Kanut
 2009-05-24 10:36:00
|
905
|
A „kiképzés” célja az volt, hogy hithű, gyökértelen harcosokat neveljenek a hadsereg számára, akik csak a padisahtól függenek. Az „agymosás” azonban nem volt tökéletes. Fodor Pál rámutat, hogy a janicsárok zöme még felnőtt korában is beszélte ősei nyelvét, gyökereitől tehát nem szakadtak el végleg. Ismertek egyes – valószínűleg nem precedensértékű – esetek is: a magyar származású Pijále kapudánbasa felemelkedése után magához hozatta Isztambulba édesanyját, és ismertek szerb-horvát nyelvű, janicsároktól származó népköltészeti művek is.
A devsirme-származékok nagy része pedig igyekezett támogatni otthonmaradt rokonaikat is, egyesek megvesztegették a devsirmeszedő biztosokat, hogy rokonaikat azok alkalmatlansága esetén is vegyék fel a defterbe, így akarván biztosítani karrierjüket, biztos megélhetésüket. |
|
|
|
Kanut
2009-05-24 10:34:41
|
904
|
Kieg:
"A 14. század második felében létrejött janicsárság, és az udvari szolgálatra rabszolgákat kiképző „elitiskola” utánpótlása mindeddig a hadiszerencsétől függött; nem mindig sikerült megfelelő korban lévő fogoly gyermekeket szerezni. Ezt az esetlegességet kívánták kiküszöbölni a devsirmével, vagyis a keresztény alattvaló gyermekeinek begyűjtésével és átnevelésével. A devsirme szedése szigorú szabályok szerint folyt. A kijelölt területen kihirdették, hogy a beszedőbiztosok – eleinte a kádi, majd a tartomány basája, később ezek megvesztegethetősége, illetve az előírások nem ismerete miatt valamelyik janicsárezred parancsnoka - mikor érkeznek, hol és mikor kell a 10 és 20 év közötti nőtlen fiúgyermekeknek szüleikkel és falusi elöljáróikkal megjelenni . A válogatás vonatkozó szabályait A janicsárok törvényei igen részletesen írja le: papok és falusi elöljárók gyermekeit nem szabad elvinni, ha valaki egyke, árva, testileg hibás (kancsal, nyomorék stb.), beteg (pl. ótvaros, pestises), körülmetélt (akár muszlim is lehet), azt nem lehet összeírni és elvinni. Az említetteken kívül nem volt szabad muszlimokat, grúzokat, zsidókat, magyarokat és horvátokat összegyűjteni . Az iszlamizált bosnyákok azonban kivételek voltak, muszlim voltuk ellenére is volt közöttük devsirmeszedés, forrásunk szerint saját kérésükre."
Forrás |
|
A hozzászólás:
 |
|
Fatih
2009-05-23 23:57:00
|
901
|
Fodor Pál által fordított A janicsárok törvényei, 1606 című könyv nagyon király a témában, egy veterán janicsár írta (saját elmondása szerint már a felmenői is azok voltak) I. Ahmed szultánnak, benne nagy részletességgel ír a janicsárok szervezetéről, ő írja hogy Belgrádtól északra horvát és magyar gyerekeket nem szabad elvinni. A szerző szerint a bosnyákok a legjobbak.
Hegyi Klára is megemlíti, hogy Mo.-n nem szedték:
http://www.tte.hu/?page=konf&id=44&archiv=&ev=
Magyarországon a „vonzó példa” is hiányzott. Itt nem vezették be a devsirmét, valószínűleg azért, mert a termelők megtizedelését a békés hátországnak tartották fenn, az amúgy is pusztuló népességű hadszíntereket megkímélték tőle. Ide már telepesek sem jutottak. A hódoltság déli sávjába, amelyet többször végigszántott a háború, a kipusztult, kiürült falvakban nem anatóliai törökök, hanem szerbek, keleten románok találtak új lakóhelyet. A magyar tartomány falvaiban nem éltek muszlimok. Egyedül a Duna-Tisza köze legdélibb csücskében, a szegedi szandzsák 800 települése közül 21 faluban írtak össze 1578-ban mohamedánokat. Ezt a vidéket nagyjából a Kalocsa-Szeged vonalig ekkorra már ellepték a szerbek, úgy is mondhatjuk, hogy átmenetileg a Balkán-félsziget északi toldalékává vált. A 21 vegyes vallású falu is tisztára balkáni képletet idéz: néhány délszláv családfő mellett egy-két muszlim, jobbára friss renegát lakott bennük. A hódoltságban mutatóban sem fordult elő, hogy magyar és muszlim parasztok közösen laktak volna egy falut; még azokat az ismert eseteket is egy kezünk ujjain meg tudjuk számolni, amikor a török birtokos vagy valamilyen alsó rangú megbízott az alája rendelt magyar faluban ütötte fel székhelyét.
És persze nem 3-4 éves gyerekeket vittek és a családjukkal se szakadt feltétlenül meg a kapcsolat. a boszniai szerb janicsárként induló Szokollu Mehmed nagyvezír például simán pátriárkát csinált az egyik keresztény rokonából. :) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
