Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2009-05-07 16:56:30 541
Már hogy ne lenne olyan szó, hogy státusz!
Ez nem helyesírási kérdés. Ha á szerepel a szóban, akkor magyarosan írjuk, tehát az íráskép a kiejtést tükrözi. Ha státuszt mondasz, írd is úgy, ha státust, akkor úgy. Ha sztátuszt mondasz, akkor viszont írd latinosan statusnak.
A helyesírásnak pusztán annyi a szerepe (most leegyszerűsítek, de a lényeg stimmel), hogy az kiejtésből előállítsa az írásképet. Az, hogy melyik alakváltozatot választod, annak lehet stiláris jellege (de még ez sincs feltétlenül).
Az OH.-ban egy kezdődő hasadást próbáltunk bemutatni: bizonyos összetételekben ezért van ingadozás, másokban nincs. Ez a hasadás még nagyon a kezdetén van, és egyáltalán nem biztos, hogy ki fog futni.
Előzmény:
Lalo Creative Commons License 2009-05-07 08:51:42 537

Kaptam egy olyan kritikát, hogy:

 

"... olyan szó nincs, hogy státusz. Státus a helyes alak."

 

Mélyen elgondolkoztatott a dolog. Manapság automatikusan írok "sz"-es alakot, nem elmélkedem a helyesírásáról, tehát ez forma már beleívódott a nyelvhasználatomba.

 

Viszont, ahogy most visszaemlékezem, régebben én is a "státus" alakot használtam.

 

Körülnéztem az Interneten és érdekes dolgok derültek ki.

 

Egy fickó a "státusz" mellett tör lándzsát:

 

"StátuS vagy státuSZ? Hol a nyelvtörvény?


Tahókkal teli a magyar közélet.

Magyarságukról ódákat tudnak zengedezni, bezzeg a nyelv ápolásával már nem foglalkoznak.

 

Egy jogi fogalmat akarnak tudatosan, vagy épp tudatlanságból a magyar közéletben meghonosítani.

Ez "státustörvény" néven ismeretes.

Itt most nem a törvényről magáról, hanem az elnevezéséről kívánok vitát nyitni.

 

Itt van például az Index: az ő híranyagukban rendre "státusztörvény"-ként szerepel az adott törvény. Ez ugyanis a grammatikailag helyes formula."

 

Persze, ha valaki ilyen vehemensen letahóz másokat, az már gyanút kelt, hogy nincs is igaza.

 

S valóban, a nyelvművelők épp ellenkezőleg vélekednek, a "státusz"-t tartják kerülendőnek:

 

"De térjünk vissza a státus — státusz szavunkhoz. A magyarban 1572-tôl kimutatható státus szó jelentései: 1. állapot, helyzet, 2. testület (pl. katolikus státus), 3. egy hivatal személyi állománya. A státusszimbólum: az egyén társadalmi rangjának, helyzetének valamely tárgyban, tulajdonban testetöltô jelképe. A státustörvény: egy etnikai népcsoport helyzetét kedvezményekkel segítô törvény. "Az állapotot, fizetett állást, régen államot jelentô latin szónak — írja a Nyelvmûvelô Kézikönyv — általánosan elterjedt és ma egyedül helyes magyar alakja státus." Egy idôben kezdett divatossá válni — különösen ’állás, alkalmazotti állomány szerinti hely’ jelentésben — a státusz alak; ezt ma megint sokan használják. A státusz forma azonban se nem magyar, se nem latin, hanem felemás hangzású. Semmiképpen sem ajánlott.

 

Murádin László"

 

Így vélekedik A Magyar Szó-ban egy újságolvasó is:

 

"EGY MAGYAR ÚJSÁGOLVASÓ (Név és cím a szerkesztőségben). - A fenti - csak a mi védékünkön ismert - szólás jutott eszembe, amikor lapunk január 5-7-i számában a Hétvége V. oldalán ezt olvastam egy cikk alcímében: „Összesen huszonhárom, ebből a tartományban hat község nyerte el a városi státuszt.” Ugyanis a státusz (amely a cikk szövegében még háromszor előfordul) olyan „fele voda, fele víz”. Van tudniillik egy latin szó, status (olv. sztátusz), amely 1. állás, megállás... 2. társadalmi állás, osztályhelyzet, rang; minőség, helyzet, körülmény, állapot (Györkösy) jelentéssel bír. A magyar ezt a statust átvette mint idegen szót, s a következő jelentéseket tulajdonítja neki: 1. állapot, helyzet, 2. a kinevezett alkalmazottak, munkatársak állománya, létszáma, 3. állás, álláshely, 4. (rég) állam (Bakos). S ezt a szót ugyanúgy írjuk, mint a latinban, tehát státus, ám így is ejtjük, sz nélkül a végén. Nemcsak az Idegen szavak és kifejezések szótára írja így, hanem a Magyar helyesírási szótár is (466. o.). Hogy a státusz helytelen, azt megállapítja a Nyelvművelő kézikönyv és a Nyelvművelő kéziszótár is. "

 

Mások megengedőbbek:

 

"Anyanyelvünk

Státus - státusz

Bartha János

 

Latinból átvett jövevényszavaink és neveink egy részében ingadozik nyelvérzékünk a középkori latinság magyarországi változatából hagyományozódott -us szóvég a klasszikus latin kiejtés szerinti -usz szóvég közt.

...

A köznévi használat már néhány közszóban is döntött valamelyik alakváltozat javára; ilyenkor a másiknak sajátos stílusértéke van. A régibb, gyakran használt jövevényszavakban nagyrészt az -us végzôdés általános, az újabbakban, különösen a személynévi eredetûekben és az úgynevezett mûveltségszókban inkább az - usz végzôdés. Az ide tartozó fontosabb szavak a következôk:

 

anapesztus - anapesztusz
...
aspektus - aszpektusz
...
cerberus - Cerberus
..."

 

A két mérvadó helyesírási szógyűjtemény eltér e tekintetben, a Magyar helyesírási szótár (MHSz.) kizárólag a "státus"-t javasolja, míg az Osiris-féle Helyesírás (OH.) mindkettőt elfogadja:

 

"Státustörvény = kedvezménytörvény. E szó kapcsán feltétlen meg kell említeni
a státus szó ejtésének a kettősségét. A Nyelvművel  kéziszótár (1996: 505)
a következőképpen fogalmaz: „Az újabb keletű, fölösen latinoskodó, keverék hangulatú státusz változatot kerüljük!” Az osirises Helyesírás című könyvben viszont
mindkét alakváltozatot megtalálhatjuk: státus ~ státusz."

 

A Wikipédia szerkesztői között eszmecsere folyt a helyes szóhasználatról:

 

"Megnéztem a Magyar Nemzeti Szövegtárat (187,6 millió szavas korpusz):

    * státus: 763 db (+ státusa: 536 db)
    * státusz: 248 db (+ státusza: 97 db)

...


Ha tehát a szövegtípusra is figyelemmel kívánunk lenni, megfigyelhető, hogy a sajtóban és a szépirodalomban gyakoribb a státus, a tudományos, a hivatalos és a személyes nyelvhasználatban pedig a státusz az elterjedtebb (a korpusz többségét kitevő magyarországi nyelvhasználatban legalábbis). Tekintve, hogy a Wikipédia jellegénél fogva inkább közelít a tudományos vagy a hivatalos nyelvváltozathoz, mint a sajtóhoz (vö. Wikinews) vagy a szépirodalomhoz (vö. Wikisource), a fenti adatok alapján ebben a szövegtípusban a státusz mondható szokványosabbnak.

Ezzel együtt nyilván nem szükségszerű ezt választani, hiszen mindkét alak mindegyik szövegtípusban előfordul, és az egységesség is szempont lehet, valamint a hivatalos ajánlás, amely a státus mellett szól. "

 

Ők végül a "státusz"-t választották.

 

Én az Interneten végeztem egy kis szószámlálást.

 

A "státus" (idézőjelekkel!) keresése eredményeképpen 99 600 találatot kaptam. A "státusz"-ra pedig 1 020 000-et.

 

Idézőjelek nélkül, de magyar nyelvű lapokban keresve 1 230 000  : 896 000 az arány.

 

Ebből az derül ki, hogy az Interneten kiegyenlített a két változat használata.

 

Egyszerre mindkét változatra keresve 2 890 találatot kaptam. Ezek között rengeteg olyan volt, ahol ugyanabban a cikkben is mindkét változat szerepelt. Mulatságos volt egy akadémiai kiadvány, ahol ugyanaz a mondat szerepelt két változatban:

 

"A termékenység és a társadalmi státus közötti kapcsolat ...

...

A termékenység és a társadalmi státusz közötti kapcsolat..."

 

Ráadásul egyes nyelvészeti cikkekben, pl.: Sándor Klára: Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés következetesen "státusz" szerepel.

 

Egyszóval nem olyan egyszerű dolog a nyelv, folyamatosan változik, átalakul. Erre vezették be a "nyelvi tény" fogalmát, ha egy megváltozott alak túlsúlyba kerül, akkor az lesz a norma.

 

Ezek közül nem mindegyik tetszik nekem, de egyénileg változtatni rajta nem lehet. A "státuszt" momentán elfogadhatónak érzem. Majd az idő eldönti, mi lesz a végkifejlet.

 

A fentebb idézett Bartha Jánossal egyetértve akár mindkét változat fennmaradhat, ugyanis ha a "... köznévi használat már néhány közszóban is döntött valamelyik alakváltozat javára; ilyenkor a másiknak sajátos stílusértéke van."

 

Mások véleménye?

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!