"Igen, szerintem megvan a reális veszélye-lehetősége annak, hogy az ismert gazdasági modell a fizikális korlátokba ütközés után itt lecövekel, és stagnálni kezd. Nem lesz semmiféle világgazdasági fellendülés, ezen az erőforrásbázison a fizikális javak termelése és fogyasztása már lényegesen nem fog tudni nőni."
Ez szvsz ugyanúgy nem fogja megállítani a növekedést, mint az, hogy egy időben hozzászoktak az új kontinensek felfedezéséhez, aztán már nem fedeztek fel többet, ráadásul a potosi ezüstbánya is akkoriban merült ki.
Olvastam egy tanulmányt az ötvenes évek végéről, ami arról szólt, hogy az ipari növekedés üteme állandósult, viszont az új erőforrások (itt még elsősorban a munkerő) bevonásának korábbi üteme nem tartható, az innovációtól se várható semmi komoly, így a hatvanas évek közepére törvényszerűen civilizációs krízis jön. Pedig hol volt akkor még az olajsokk?
Egy másik tanulmány szerint ha a brit bankrendszer a 2000-es szolgáltatási szintet akarná megvalósítani az 1950-ben rendelkezésre álló technikai feltételekkel, akkor az 1950-es Brit Nemzetközösség teljes lakosságának a bankrendszerben kellene részletszámításokat végeznie napi 24 órában.
Szóval nem hinném, hogy 1950-ben vagy '55-ben akadt olyan nobel díjas, aki prognosztizálta volna, hogy a mikorprocesszorok megjelenése egy évtizeden belül átírja a távlatokat, húsz-huszonöt éven belül pedig teljesen átrendezi a világot és a korábbi paradigmarendszert mindenestül eltörli.
Persze semmi biztosíték nincs rá, hogy az innováció ismét megajándékoz minket valami ilyesmivel, de kizárni se lehet. | 
