|
|
 |
XRive
 2009-04-30 00:29:25
|
132
|
| Elég gyakori hiba az ipari növekedést a nehézipar teljesítőképességének növekedésével összetéveszteni. És - SZVSZ - a következő innovációs hullám iránya is megvan már a genetikával, biotechnológiával, orvostudománnyal. Egyik sem a klasszikus nehézipari erőforrások felhasználásáról szól, pedig GDP dolgában potenciálisan igencsak 'ott' van mind. |
|
A hozzászólás:
 |
|
kilenctizenegy
2009-04-29 23:40:22
|
129
|
"Igen, szerintem megvan a reális veszélye-lehetősége annak, hogy az ismert gazdasági modell a fizikális korlátokba ütközés után itt lecövekel, és stagnálni kezd. Nem lesz semmiféle világgazdasági fellendülés, ezen az erőforrásbázison a fizikális javak termelése és fogyasztása már lényegesen nem fog tudni nőni."
Ez szvsz ugyanúgy nem fogja megállítani a növekedést, mint az, hogy egy időben hozzászoktak az új kontinensek felfedezéséhez, aztán már nem fedeztek fel többet, ráadásul a potosi ezüstbánya is akkoriban merült ki.
Olvastam egy tanulmányt az ötvenes évek végéről, ami arról szólt, hogy az ipari növekedés üteme állandósult, viszont az új erőforrások (itt még elsősorban a munkerő) bevonásának korábbi üteme nem tartható, az innovációtól se várható semmi komoly, így a hatvanas évek közepére törvényszerűen civilizációs krízis jön. Pedig hol volt akkor még az olajsokk?
Egy másik tanulmány szerint ha a brit bankrendszer a 2000-es szolgáltatási szintet akarná megvalósítani az 1950-ben rendelkezésre álló technikai feltételekkel, akkor az 1950-es Brit Nemzetközösség teljes lakosságának a bankrendszerben kellene részletszámításokat végeznie napi 24 órában.
Szóval nem hinném, hogy 1950-ben vagy '55-ben akadt olyan nobel díjas, aki prognosztizálta volna, hogy a mikorprocesszorok megjelenése egy évtizeden belül átírja a távlatokat, húsz-huszonöt éven belül pedig teljesen átrendezi a világot és a korábbi paradigmarendszert mindenestül eltörli.
Persze semmi biztosíték nincs rá, hogy az innováció ismét megajándékoz minket valami ilyesmivel, de kizárni se lehet. |
|
Előzmény:
|
|
advocatusdiaboli
2009-04-29 07:59:56
|
101
|
A válság kimenetele döntő lehet a jövőbeni folyamatokra. Márpedig a válságot hasonló okok generálták, mint a már több, mint két évtizede gyakorlatilag helyben járó Japán tartós stagnálásba fordulását.
Igen, szerintem megvan a reális veszélye-lehetősége annak, hogy az ismert gazdasági modell a fizikális korlátokba ütközés után itt lecövekel, és stagnálni kezd. Nem lesz semmiféle világgazdasági fellendülés, ezen az erőforrásbázison a fizikális javak termelése és fogyasztása már lényegesen nem fog tudni nőni.
Ebben az esetben előtérbe kerül a takarékosság, és a fejlődés más területeken, szolgáltatásokban, a mennyiség helyett minőségi növekedésben keresése.
Hogy ez most fog-e bekövetkezni, az nem tudható, de mindannyian tudjuk, hogy valami effélének belátható időn belül mindenképpen be kell következnie, hiszen egy véges véges erőforrásbázison végtelen fogyasztásnövekedés elképzelhetetlen. A pénzügyi kollapszus előtti utolsó felvonásban pedig szépen gyulladtak ki sorban a markerek jelzőlámpái, eljött a Peak gáz, olaj, réz, nikkel, vas, beton, urán, platina - a legtöbb stratégiai nyersanyagból és energiahordozóból elértük vagy megközelítettük az ismert készletek kitermelési ütemének csúcsát, égbe szökött a hulladékvas és réz ára, nyilvánvalóvá vált, hogy itt a fogyasztás drasztikus emelése már nem lehetséges.
Ha beállnánk egyébként most egy stagnálásra, egyre szorítóbb alternatíva-kutatási kényszer mellett - az tulajdonképpen az emberiség számára egy nagyon szerencsés kimenetelű valami lenne. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
