Keresés

"Igen, szerintem megvan a reális veszélye-lehetősége annak, hogy az ismert gazdasági modell a fizikális korlátokba ütközés után itt lecövekel, és stagnálni kezd. Nem lesz semmiféle világgazdasági fellendülés, ezen az erőforrásbázison a fizikális javak termelése és fogyasztása már lényegesen nem fog tudni nőni."

Ez szvsz ugyanúgy nem fogja megállítani a növekedést, mint az, hogy egy időben hozzászoktak az új kontinensek felfedezéséhez, aztán már nem fedeztek fel többet, ráadásul a potosi ezüstbánya is akkoriban merült ki.

Olvastam egy tanulmányt az ötvenes évek végéről, ami arról szólt, hogy az ipari növekedés üteme állandósult, viszont az új erőforrások (itt még elsősorban a munkerő) bevonásának korábbi üteme nem tartható, az innovációtól se várható semmi komoly, így a hatvanas évek közepére törvényszerűen civilizációs krízis jön. Pedig hol volt akkor még az olajsokk?

Egy másik tanulmány szerint ha a brit bankrendszer a 2000-es szolgáltatási szintet akarná megvalósítani az 1950-ben rendelkezésre álló technikai feltételekkel, akkor az 1950-es Brit Nemzetközösség teljes lakosságának a bankrendszerben kellene részletszámításokat végeznie napi 24 órában.

Szóval nem hinném, hogy 1950-ben vagy '55-ben akadt olyan nobel díjas, aki prognosztizálta volna, hogy a mikorprocesszorok megjelenése egy évtizeden belül átírja a távlatokat, húsz-huszonöt éven belül pedig teljesen átrendezi a világot és a korábbi paradigmarendszert mindenestül eltörli.

Persze semmi biztosíték nincs rá, hogy az innováció ismét megajándékoz minket valami ilyesmivel, de kizárni se lehet.

Én ezt nem egeszen igy latom. Meg nincs eröforrasvalsag. Az OECD orszagokban pedig mar csökken az energia felhasznalasa.

A rez nem fogyott el.  A termelest siman lehetne növelni. De ha nem, pl. aluminiummal siman lehet helyettesiteni (a legtöbb helyen).

(Azert az olaj/gaz inveszticiok visszaesese nyugtalanito).

A gond ott van, hogy a rendszer polarizalodik. Afrika pl. teljesen remenytelen helyzetbe csuszik. Ott vagy tömeghalal lesz, vagy kivülröl hihetetlen eröfeszitesre van szükseg.

Nem egy problemakör fogja eldönteni a közeljövöt, hanem a konvergalo gondok összessege. Amibe a viz, klima, nepessegnövekedes, mezögazdasagi kapacitas,... is döntö szerepet jatszanak.

Pl. Iran gabonatermelese az iden aszaly miatt közel nulla lesz. Ezert mindenkitöl gabonat vasarol. 30 eve elöször az USA-tol is.

Az elosztasi gondokat ki lehet ugyan egyenliteni, de az egyre macerasabb lesz. Nem csak az energia szemszögeböl, hanem egyeb logisztikai kihivasok miatt is.

Jelenleg mindenki az USA adossagarol, meg a penzügyi helyzetröl beszel. Arrol keves szo esik, hogy a jövöt mas uton is fel lehet elni. Mondjuk lerobban az az infrastruktura, amelynek hasznalatara döntöen ra vagyunk utalva. Az kb. olyan hatasu, mintha a területünkön haboru dult volna. Relativ gyorsan mindent helyre kell allitani.

"Hiszen valahol ez is a válság egyik alapja, ez az aszimmetrikus termelési-fogyasztási viszonyrendszer, ami megakadályozza például az export vezérelt gazdaságok belső piaci kapacitásának jelentősebb bővülését, ami csökkenthetné a függőségi viszonyt."

Ezt most az energiahordozó exportra érted, vagy általában az exportra?

"Viszont nem látom, hogy az elkövetkező 2-3 évben mitől állna vissza a régi szintre a fogyasztás, hiszen a pénzpiacok csúnyán megégették magukat, ahogy az emberek is, tehát egyhamar nem lesz akkora fogyasztásbővülés, ami magával vinné az olaj keresletét."

Ezt úgy érted, hogy szerinted a válság évekig elhúzódik, vagy úgy, hogy a válság múltával az általános fogyasztásbővülés nem fog együtt járni az energiafogyasztás ugyanolyan ütemű bővülésével?