Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2009-04-22 09:25:34 804

Szia Ouzo!

 

Szerintem jó helyen kapisgálsz:

az akindzsik, ha csak lehet, kerülték a közelharcot, mivel ebben jelentős hátrányban voltak a jobban fémekbe burkolt nyugatiakkal szemben.

Ha pl. egy portyázó akindzsi csapat jól páncélozott lovagseregbe botlott, akkor az esetek többségében a "szégyen a futás, de hasznos" elv érvényesült.

Max. lovaiokról hátrafelé nyílzáport zúúdítottak az üldözőkre.

 

Egyébként a tetőtől talpig vasba öltözött nyugati nehézlovassággal szemben a vértes zspáhik is jelentős hátrányban voltak, gyengébb vértezetük és gyorsabb, de törékenyebb testfelépítésű lovaik miatt.

 

Az a félelem, ami a nyugati nehézpáncélosok rohama miatt általában elfogta az oszmán katonákat, vissza-visszatérő motívuma a korabeli oszmán krónikáknak.

 

A jól kiképzett, fegyelmezett janicsárság és a tüzérség közösen volt az az erő, amnely már képes volt megfékezni a nehézlovasság rohamát.

 

Sajnos, ez érvényesült 1396-ban Nikapolisznál, 1444-ben Várnánál, 1448-ban II. Rigómezőnél és 1526-ban Mohácsnál is végső soron.

 

Nem igaz, kedves Bagatur kartács?

A hozzászólás:
ouzo Creative Commons License 2009-04-21 23:11:58 802
Tényleg érdekes a tegez. A törökök megmaradtak a szkíta típusú tegeznél a mostani szemlélet szerint, bár azt még senki nem kérdezte meg, hogy hogyan rakják a lapos tegezbe az a 30-40 nyilat, amivel már érdemes csatába menni?
Vagy a lapos tegez inkább azoknál volt, akik többet harcoltak közelről (azaz a vértesek), a nagyobb tegez meg azoknál, akik ha tudták elkerülték a huzamosabb kézitusát (könnyűlovasok)?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!