Keresés

Hát én olyasmit hallottam, hogy aból a kétezerből, aki megpróbálta, csak néhány tíz jutott be a várba, a többiek jórészét lekaszabolták a vár alatt, akik pedig elmenekültek, azokat pedig napokig hajkurászták a zsoldosok önkéntesei, mert elterjedt a híre, hogy a várba való bejutásért mindenki előre megkapta a fejenként 2 arany "célprémiumot".

Ezt azért nem nevezném sikernek...

A janicsár muskétások, az ún. tüfenkcsik kifejezetten védekező hadrendben álltak fel, támadásra - megfelelő támadó fegyverzet hiányában - csak rendkívül korlátozottan voltak alkalmasak.

Ennek ellenére a felszabadító háborúnban (1683-1698), azért a janicsárok nagy ritkán még támadásban is értek el sikereket: pl. amikor kétezer mindenre elszánt janicsár átvágta magát a nyugati zsoldosokon és sikerült bejutniuk az ostromlott budai várba 1686. augusztusában.

A muskétás-pikás kettősséget, ami a nyugati hadsrreegekben a XVII. sz. elejétől általános volt, én nem nagyon látom megtestesülni a korabeli oszmán gyalogságban.

Az igaz, hogy a század közepére, második felébe a janicsárságot már teljes egészében puskákkal látták el, de azt nem tudom, hogy a törököknek voltak-e lándzsásaik,. Úgy tudom, hogy a janiccsároknak a puskák mellett handzsárjuk és rövid dárdájuk (dzsirid) is volt.

Érdekes viszont, hogy a Cossacks nevű stratégiai játékban a török hadseregben a janicsárok és a könnyű gyalogság mellett van egy harmadik gyalogsági alakulat is, az ún. Ottoman Pikeman (ottomán lándszsás).

Ezeket sajnos nem nagyon tudom elhelyezni a valós oszmán hadszervezetben, ezért elneveztem őket ulufedzsinek.

Jó-jó, tudom, hogy az ulufedzsik zsoldos lovasok voltak, de olyan ulufedzsi-fejük vana játékban:-)