Keresés

Ja vén trotty, miután a rendszeredben mindössze három részecskéből épül fel minden atom, saját magad dugába dőlsz, mert az állításod még a rendszereden belül is hamis. Mitől tudja az egy részecske, hogy neki gyorsabban kell esni, amikor az iszugyi nevű dilinyós úgy gondolja?

Megdumáltad vele? Aztán utána jön a főnővér a bogyókkal?

K ügynök: "Véges is meg nyílt is. Hogy is van ez? Túl huzatos a vackod, abban nem lehet rendes elméletet gyártani. Tudod axiomatizálni ezt a két tulajdonságot?"

A te koponyád huzatos, nem marad meg benne semmi.

Természetes határfeltételröl nem hallottál még semmit, mi?

A véges és nyilt Minkowki-térben a kétféle fundamentális mezö, az A(e.m.) és az A(grav.), meg a két négyes áramsürüségek J(e.m.) és J(grav.), természetes határfeltételnek engedelmeskednek!

Ezen túl, a részecskemegmaradás (a töltések megmaradása) miatt, az integrált folytonotossági egyenletek isoperimetrikus mellélfeltételeket okoznak.

Az izoperimetrikus mellékfeltételek és a természetes határfeltételek a Lagrange formalizmusban meg Lagrage multiplikátorokat produkálnak a részecskék mozgásegyenleteiben. A Planck állandó

h = q^2/2c x sqrt(m'c^2/2 E(kötés))

egy ilyen L.m., de ez a L.m. nem érvényes az atommagban.

A fizika axiomatizálása a kétféle kvantált töltésre q(k) = {- vagy +} q és g(k) = {- vagy +} g m(k), k=e,p,P,E alapul, amikböl a két c-vel terjedö mezö A(e.m.) és A(grav.) kiindul. Ebböl származik egy 'rendes' elmélet, ami alkalmas a világmindenség leírására.