Kedves Géza bátyám!
Nem hinném, hogy amikor belecsípek egy-két tisztán populista dumába - akad belőlük bőven! -, az fóbia lenne.
Ugyan miért kellene visszafogni a pénzköltést abban az esetben, amikor azt nem lehet másra felhasználni?!
Van ugye egy vetülete a dolognak, ahol helyes lenne ezt az egész ügyet kezelni: a pártok finanszírozásáról szóló törvényre gondolok. No, azt valóban gatyába kellene rázni végre. (Persze ott sem a szegényház törvényei szerint; tudomásul kell venni, hogy a demokráciának bizony ára van, és minél inkább hajlandóak megfizetni ezt az árat, annál tisztább lehet(ne) a közélet. Legalább a jogos elvárások szintjén.)
Ez tehát egy dolog. Az már egészen más ügy, hogyha - az elfogadható törvényi szabályozás hiányában - a pártok jól bespályzolnak egy-egy kampányidőszakra, akkor már inkább arra is költsék ezt a pénzt. Ez tényleg visszafordul a termelő, illetve a szolgáltató ágazatokba, és nem is kevés része közvetlenül az államhoz, iletve az önkormányzatokhoz. (Nyomda, grafika, fotók, területfoglalás, újságok, áfa, stb.)
Ezzel szemben az a tapasztalatom az elmúlt húsz évben, hogy az ilyesmit mindig azok a pártok, illetve szervezetek kezdik el feszegetni, amelyeknek nem jött össze elég, és nem holmi "tisztességből", vagy valódi visszafogottságból, hanem pusztán azért, mert ők, úgy sem tudnának sokat költeni.
Csak hát ez megint visszaélés: visszaélés az emberek bizalmával, jó érzésével, hiszen úgy tesznek, mintha ők hajlandóak lennének lemondani valamiről. Lemondanak olyasmiről, amilyük nincs is. (Tudja, mint a Kohn meg a Grün, az egymással szemben levő két zöldséges, amikor a Kohn átmegy a Grünhöz, és megkéri, hogy ne ígérjen már állandóan az ő ára alá a savanyúkáposztánál, mert ebbe mindketten tönkre mennek. "Csak te - mondja Grün -, nekem nincs is savanyúkáposztám!")
Egyszóval, nincs itt semmi fóbia.
Tisztelettel:
Esti János
|