Kedves Bandi!
"Nullvektorral helyettesíthető.." -- lenne a helyes kifejezés.
Ha valóban nullvektor lenne az érintőre merőleges irányú sebességvektor nagysága, akkor a pont maradna az érintő egyenesén és soha nem hagyná el.
Különben sem lehet nullvektor, hiszen határértékének szakadási helye van a nullánál. Azaz a nullát soha sem érheti el.
Vagyis nem veheti fel a nulla értéket a sugár irányú sebességvektor hossza.
Ez valóban szemléleti kérdés. És igen, azt látom, amit Te is jeleztél, hogy eddig mindenki megbotlott a nulla és a nullát végtelenül megközelítő határérték megkülönböztetésén.
Így nem csoda, hogy annyian próbáltátok megmagyarázni, hogy a nulla és a nem nulla azonos egymással, és én ennek ellenére próbálom veletek megértetni, hogy
a "nulla" és a "nem nulla" különbözik egymástól a "nem" szó ottlétében.
Persze, ha a helyettesíthetőségről lenne szó, akkor elhanyagolhatnánk a végtelenül kicsiny különbséget.
Hogy érzékelhesd azt, hogy miről beszélek, fodítsuk meg a kérdést!
Nézzük a gyorsulásvektorokat és eredőjüket!
Nyílván az érintő irányú gyorsulásvektor valóban nullvektor, mert érintő irányban
nem határértéke zéró a gyorsulásnak, hanem nulla az értéke.
Így miután mindig csak sugárirányú gyorsulásvektor van, az érintő,- és a sugár irányú gyorsulásvektorok eredője kizárólag sugárirányú gyorsulásvektor.
Most idő szerinti integrálással a gyorsulásvektorokból képezzük a sebességvektorokat.
Az érintő irányú null-gyorsulásvektor zéró értékű érintő irányú sebességváltozást okoz. -- ez stimmel.
A sugár irányú gyorsulásvvektor, nullánál nagyobb, valós értékű sugár irányú sebességváltozást okoz. -- ez az amit ti vitattok, pedig egyértelműen igaz, miután ezzel a sugár irányú sebességvektorral képez eredőt az érintő irányú sebességvektor.
És ha nem lenne nullánál nagyobb a sugár irányú sebességvektor, akkor
az eredő sebességvektor egybevágna az érintő irányú sebességvektorral, azaz maradna minden pont az érintő egyenesén.
Miután ezek után számomra nyílvánvalóvá vált, hogy nem éltek vissza a türelmemmel/jóhiszeműségemmel, hiszen a szemléletetekben van szakadási hely
a nulla és a nullát végtelenül megközelítő érték megkülönböztetésekor.
|