Keresés

más utalások is vannak a térítésről:

826-ban II. Eugen pápa levele, melyet Tudun avar kagánhoz és Mojmir morva fejedelemhez intéz. A pápa felhívja őket, hogy állítsák vissza azon régi püspökségeket, melyek Pannonia és Dacia tartományaiban a rómaiak és gepidák uralma alatt virágzottak. Azután következőkép folytatja:

«Hogy illő oktatást nyerhessetek, arra a körötökben felállított püspökök száma távolról sem elég, mert népetek egy része még a pogányság tévelygéseibe van merülve, minthogy hithirdetőjük nem lévén, Isten igéje hozzájok nem hathatott. Találjatok ezért módot benne, hogy segítséggel és pártfogással szolgáljatok főtisztelendő érseketeknek, Urolfnak, a ti legfőbb pásztorotoknak, hogy birtokaitokban a püspököket beállíthassa. Az egyházi törvények szerint fölszentelt papok a ti és gyermekeitek javára s Isten szent nevének dicsőségére vissza fogják állíthatni az egyházakat, melyekről hírből tudjátok, hogy hajdan nálatok léteztek, ha birtokaitok jövedelméből örök időre elegendő összeget ajándékoztok ezen egyházak fölállítására és papjaik fizetésére. Állítsatok püspökséget mindenütt, a hol szükség lesz rá, s hol a hely alkalmas volta kivánja, egyszóval mindenütt, a hol még némi nyoma mutatkozik székesegyházaknak. Ennek hiányában főpásztorotokra bizzuk, hogy ott állítson püspöki székhelyeket, a hol szükségesnek tartandja s őt rendeljük közöttetek az általunk kezébe adott egyházi tekintély letéteményesének.»

NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET

Fotók a zalavár-várszigeti középkori fatemplom feltárásáról

http://mult-kor.hu/20080909_fotok_a_zalavarvarszigeti_kozepkori_fatemplom_feltarasarol

Kilencedik századi keresztelő templomot találtak Zalában

2008. szeptember

Megtalálták a kilencedik század első felében épült fatemplomot az idei régészeti ásatások során Zalavár-Várszigeten - tájékoztatta Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa az MTI-t.

A 840-es évek első felében készült fatemplomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. A baptisztérium - keresztelőtemplom - legfontosabb feladata volt, hogy a térség ekkor még pogány lakosságát, avarokat, szlávokat itt kereszteljék meg.

A régészek már korábban is tudtak a templom létezéséről: erre a 870-es évekből származó írásos emlékekben található egyértelmű utalás. A bajorok és karantán szlávok megtérítéséről összeállított írásban olvasható, hogy Priwina városában - a mai Zalavár-Vársziget területén - állt Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom.

A baptisztérium egy 12 X 12 méter oldalhosszúságú, négyzet alakú épület volt. A feltárt területen jól láthatók a templomszerkezetet tartó faoszlopok gödrei.

A megtalált fatemplom összefüggésbe hozható a két évtizeddel később, 855-860 között épült zarándoktemplommal, amelyet az elmúlt évtizedekben tártak fel. A háromhajós, folyosókriptás zarándoktemplomot a salzburgi Liupramm érsek építette és szentelte fel. A szentélyben egy kőből készült sírboltban temették el Hadrianus (Szent Adorján) mártír mumifikálódott testét. A templom színes, festett ablaküvegeit a közelben található műhelyben készítették el, és a templom melletti harangöntő-gödörben talált agyagöntőminta töredékek arra utalnak, hogy helyben öntötték a harangot is.

A Hadrianus templommal egy időben készült el a délre található palotaegyüttes, ami 860 és 870 között a salzburgi érsek tartózkodási helye volt. A palota környékén a régészek rábukkantak a személyzet számára készült kisebb építmények maradványaira. A palánkfallal körbekerített épületegyüttes udvarán kőlapokkal bélelt kutat, tároló vermet is találtak.

(NG Online, MTI)

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=12208

Az avar továbbélélés kérdéséhez

Olajos Teréz alapján:

Az avar továbbélés szempontjából perdöntő jelentőségű adat „A bajorok és karantánok (karintiaiak) megtérése” („Conversio Bagoariorum et Carantanorum”) című latin nyelvű munka 3. fejezetében olvasható mondat:

„…azokat (tudnillik az avarokat), akik az igaz hitnek engedelmeskedtek és elnyerték a keresztséget, a királyok adófizetőivé tették, és földjüket, amelyet ott maradva birtokolnak,mind a mai napig (usque in hodiernum diem) megtarthatják a királyi adó fizetése fejében”.

Mivel a „Conversio” keletkezésének idejét a szakemberek egybehangzóan 870-871-re teszik, a „mind a mai napig” kifejezés alapján arra kell gondolnunk, hogy 870-871-ben a Frank Birodalom keleti határvidékén, Pannoniában a szomszédos bajoroktól és szlávoktól egyértelműen megkülönböztethető, keresztény és földművelést folytató avar népesség élt.

De vajon megbízható forrás-e a szóban forgó mű? Erre is egyértelmű választ tudunk adni. Az Adalwin salzburgi érsek (859-873) megbízásából, az ő környezetében élt klerikus által írt „fehérkönyv” azt kívánta bizonyítani, hogy 75 éve, amióta Nagy Károly hódítása nyomán a népvándorlás viharaiban pogánnyá lett Pannonia ismét a keresztény világ részévé vált, megszakítatlanul és semmiféle egyházi vagy világi hatalomtól kétségbe nem vont jogszerűséggel a salzburgi püspök, ill. 798-tól érsek alá rendelt papság látta el az evangelizációs tevékenységet a kérdéses tartományban. Emiatt Metódnak és papjainak megjelenése Kocel tartományában törvénytelen. Akárhogy is nézzük ezt a hátteret, illetve a jelzett motivációt, nem létező avaroknak a feltüntetése a tartomány lakói között nem állt érdekében a mű szerzőjének, illetve megrendelőjének. De vajon jól ismerte-e a szerző illetve Adalwin érsek a korabeli frank Pannonia viszonyait? Nos Adalwin az egyházi feljebbvalója a kereszténnyé lett avarok lelkipásztorainak, közöttük annak a Rihpaldnak is, aki a keleti frank vazallus fejedelemnek, a Mosaburgban (a mai Zalaváron) székelő Kocelnek a főpapja volt. Rihpald közvetlenül a Conversio megírása előtt, 869/870-ben volt kénytelen helyét Metódnak átengedni Kocel pannoniai országában, miután II. Hadrián pápa (867-871) a szlávok apostolát 869-ben a sirmiumi érsek rangjára emelte s ebben a minőségében az ő iurisdictioja alá rendelte a korábban Salzburghoz tartozó Dunántúlt. Ha valaki, hát a hosszú ideig Mosaburgban tevékenykedő Rihpald és a többi Metód elől Salzburgba visszatért paptársa tudhatta, a legközvetlenebbül tapasztalhatta, hogy a bajorok és a szlávok mellett, tőlük különböző nép, az avarok is ott éltek 870-871-ben a Közép-Duna, a Dráva és a Rába-Rábca határolta Pannonia Superior tartományban, amelynek egy tetemes részén - mint már jeleztük - Kocel volt a fejedelem. Egyébként a forrásokból nyilvánvaló, hogy mint elődje, Liupram salzburgi érsek (836-859), úgy maga Adalwin is többször személyesen kereste fel Pannoniát. Így például 865 karácsonyát Mosaburgban ünnepelte, s az ezt követő időben is járt a tartományban bérmálni és templomokat szentelni. A legkisebb kétség sem férhet tehát ahhoz, hogy a Conversio szerzője tökéletesen hiteles ismere- tekkel rendelkezhetett a mai Dunántúl és környéke lakóiról. Így információja, amely avar lakosság nyugat-dunántúli jelenlétéről szól a 870-es években, a tényleges helyzet igaz tükrének tekintendő. Tovább erősíti érvelésünket, hogy a Conversio 3. fejezetében megőrzött adat tökéletes összhangban áll azzal a frank évkönyvekben szereplő híradással, miszerint 805-ben, amikor a frank seregektől szétzúzott avar állam uralkodó népessége egykori szláv alattvalóitól szorongattatva legyőzőjéhez fordult pártfogásért, Nagy Károly „Szombathely és Deutsch-Altenburg közötti” (inter Sabariam et Carnuntum) határvonaltól keletre létre hozott egy avar vazallus államot. Egyébként ennek egyik határát képezte a „Wangarok határa” elnevezésű hegy, amelyet Jámbor Lajos keleti frank uralkodó egyik 860-ban kelt oklevele említ.