Keresés

"Ungariorum marcha”

860. május 8.-án Regensburg-ban kelt oklevelével I. Lajos (Német Lajos) keleti frank király Erchanfried regensburgi püspök kérésére húsz telket adományozott Mattsee (Salzburg közelében fekvő helység) kolostorának. A kutatások szerint az oklevélben szereplő “Ungariorum marcha” kifejezés annak az egykori avar vazallus államnak a határáról (marcha) kapta a nevét, amelyet 805-ben hívott létre Nagy Károly (“inter Sabariam at Carnuntum”), amikor az összeroppant avar állam uralkodó népessége, a volt szláv alattvalóitól szorongatva a frank uralkodóhoz fordult pártfogásért [Olajos (1969), XVI/1., pp. 88-89.]. (4)

(4) László Gyula a Nibelungenlied vonatkozó sorai alapján arra következtet, hogy e kérdéses határ Pitten-nél volt, Bécs és Bécsújhely között, az Alpok keleti lábánál. “Éppen azt a területet zárta le – a Bécsi-medencét – , amelyen egész sor későavar temető található” [László (1978), p. 96].

Jámbor Lajos [Louis I, vagy Louis the Pious, Louis le Pieux; 778-840; a Nyugat császára; 814-840] fiai 843-ban, a verdun-i szerződésben Francia- és Németországra osztják föl a frank birodalmat. A Szent Wandregisilius kolostor évkönyvében erről – a 877. évnél – a következő bejegyzést találjuk: “Lajos kapta meg többek között az avaroknak, azaz a hunoknak vagy ungarorum-oknak az országát”.

A fenti adatot nem lehet elírásnak tekinteni. Ugyanis Hincmar Rheims-i érsek 862-ben – vagyis 33 évvel a honfoglalás előtt – azt írja, hogy a dánok Jámbor Lajosnak az országát pusztítják, de a birodalmat egy olyan nép is pusztítja, akiket “ungri”-knak neveznek.

Mivel máig abban a hitben élünk, hogy a külföldi források “ungri-ungarus-hungarus” nevein “magyarok” értendők, jogosan kérdezzük, hogy miféle “magyarok” kerültek Jámbor Lajos fennhatósága alá 843-ban, amikor még meg sem történt a honfoglalás?

A Fuldai Évkönyvek utolsó része a 887-901. évi eseményekkel foglalkozik.

Írója – aki közvetlen értesülésekkel rendelkezett a birodalom keleti határain történő eseményekről – a 894. évnél így ír:

“Ebben az időben az avarok, akiket ungari-knak neveznek, a Dunán túl kóborolva sok borzalmas dolgot vittek végbe.”

A 896-nál pedig így:

“A görögök ebben az évben kötöttek békét az avarokkal, akiket ungarik-nak neveznek”. (Gombos, I., pp. 132-133.)

Alig egy emberöltővel később a vesztfáliai Corvei [Corvey, v. Korvey; Ratibor herceg, Corvey hercegének a Weser folyó balpártján lévő vára] kolostorában élt Widukind (kb. 925-1004; az Annales Corbejenses-ében) már úgy tudja, hogy 

"az avarok a hunok maradványai, s ezeket a hunokat most ungarios-oknak nevezik.” (Gombos, III., p. 2660).

De a következő idézet is Widukind-tól való: ”Avares quos modo Ungarios vocamus”, vagyis: “az avarokat, akiket most ungariknak hívunk” [Győrfy (1975), pp. 246, 311]