Komment I. a lentiekhez!
Az élet utoléri a művészetet! Az alábbi dalt valamikor 1990 táján írta Bereményi Géza Cseh Tamásnak:
Illegalitás
Ott én elszúrtam, hogy 88-ban
elvettem feleségül Marit.
Pont 88-ban, március hóban,
midőn a politika szakít,
s a komcsik pártja megy új irányba
s velük a Mari apja, aki
a régi gárda kemény titánja
és pont az ő lánya volt Mari.
Március hóban ütött az óra,
elvettem épphogy ezt a Marit,
és aznap este, majd hanyatt esve
hallom, az após pártja szakít.
Mondok apósnak: te aztán jó vagy,
marha nagy politikus, öreg.
Az ember nősül, hozzád megy vőül,
s bánja rögtön meg.
Ha előbb mondod, hogy ti lekoptok,
hiába Marin a nagy didi,
popó hiába, ha komcsi lánya,
frász, aki elveszi.
Sírt ott az árva, hogy így, úgy a lánya,
de én csak: "rosseb aki megesz."
majd medve bőrre ketten ledőlve
megittunk viszkit három rekeszt.
S ottan ledülve, kissé enyhülve,
rászólok: "tudod, hogy mit, öreg!
mit előbb mondtam, azt csak kínomban
mondtam a Marit illetőleg.
A viszkid is jó, a lányod is jó,
s azért, mert a pártod most szakít,
s hogy én elszúrtam pont 88-ban
nem balhézok itt.
Mennek az évek, jönnek az évek,
azért a komcsik pártja kemény,
vonuljunk máma illegalitásba,
hátha van remény."
Ugrott apósom, nagy régi sólyom,
mindene az illegalitás,
revolvert rántott, és így kiáltott:
de jó kis elvtársam vagy Balázs.
Bár azt elszúrtam, hogy 88-ban
egy komcsi házba mentem vejül,
azért az hőstett, hogy az időnek,
néha az ember szembeszegül.
Az após pisztolyával megyünk illegalitásba,
megtanít, mi a Vörös Segély.
Éj-nap összefogva, röplapokat nyomva
az ember a jég hátán is megél.
|