Keresés

Részletes keresés

szazharminchet Creative Commons License 2009-02-27 22:43:25 2411
" Munkát skalárokkal csak akkor tudunk értelmesen számolni, ha az erő és az elmozdulás azonos irányú."
Én pedig azt írtam, hogy:
"Ha erők eredője mozgat, akkor az eredő erő iránya és a mozgás iránya
egybeesik."
Mi a különbség szerinted a két mondat értelme között?


A különbség az, hogy a gyorsulás az, ami mindig azonos irányú az erők eredőjével, és nem az elmozdulás.
Erre mutattam példának azt, hogy 500-zal robog egy 15000 tonnás vogon űrhajó előttem balról jobbra az űrben, és nem hat rá semmiféle erő. Majd egyszer csak én elkezdem előre (hozzám képest! az űrhajónak ez oldalra) tolni 1 N erővel, amíg el nem megy előttem. Gyorsulni ugyan az erővel párhuzamosan fog, de a sebessége majdnem merőleges az erőre az erő hatása előtt és után is (merthogy ez az erő*azzal a pár másodperccel, amíg elmegy előttem az űrhajó smafu a teljes impulzusához képest).
Tehát itt az elmozdulás majdnem merőleges az erők eredőjére (az egyetlen erőre), miközben a gyorsulás mindig párhuzamos az erők eredőjével.
A hozzászólás:
Gézoo Creative Commons License 2009-02-27 09:53:12 2395

Kedves Százharminchét!

 

Azt írod:

" Munkát skalárokkal csak akkor tudunk értelmesen számolni, ha az erő és az elmozdulás azonos irányú."

Én pedig azt írtam, hogy:

  "Ha erők eredője mozgat, akkor az eredő erő iránya és a mozgás iránya
egybeesik."

  Mi a különbség szerinted a két mondat értelme között?

 

   A válaszaidból látom, hogy az ezen a fórumon szokatlanul jó felkészűltséggel rendelkezel, ennek örülök.

   Ezért elvárható lenne, hogy ha már pengétváltunk, akkor korrekten tedd!

Példaként itt van az aszinkron motor generátoros üzeme.

  Nyílván tudod, hogy ha a rövidrezárt forgórészben nem gerjesztünk áramot, akkor nem tud indukálni az állórészben.

   Nyílván azt is tudod, hogy a mágneses tér felépítése és összeomlása időt vesz igénybe, ezért a tekercsekben, mint jólnevelt indukciós eszközökben a rákapcsolt feszültség fázisa  és áram fázisa között szögeltérés van.

   Ezért, --többek között-- a hasznos  teljesítményt cos fi szorzótényezővel kapjuk meg.

Ugyanakkor azt is ismered, hogy a 3 fázisú megoldásnál a fázisok 120 fokkal vannak eltólva egymáshoz képest, így a forgórészben az egyik fázis által gerjesztett  áram a túlpörgetés következtében a másik két fázissal azonos irányú feszültséget indukál,

   azaz valóban olyan aszinkron generátoros üzemet vesz fel, amelyben az egyik fázis a generálja a forgórész mágneses terét és az így gerjesztett mágneses tér indukál áramot.

 

   Vagyis működését tekintve, egy indukciós szakaszt közbeiktatott részét leszámítva azonos működési elve mint a tekercselt forgórészű generátoroknak.

   Csupán ez esetben nem vezetéken vezetjük be a forgórész mágneses terének felépítéséhez szükséges áramot, hanem indukáljuk.

   Egyfázisú, kapacitív segéd vagy induktívan eltolt segédfázisú motoroknál ez a generátoros üzem nem jön létre  lévén, hogy  egyetlen be és kimenet egyszerre nem tud generátorkén és motorként funkcionálni.

 

   Persze ha tudna akkor nem is lenne szükség külső forgatásra, mert önmagában örökmozgóként működhetne.. 

 

   Azaz amíg nem írod le, annak a menetét ahogyan az egyfázisú, kapacitív segédfázisú aszinkron motor  generátor üzembe tud átmenni a túlpörgetéssel, addig nem tudom elfogadni cáfolatként a válaszaidat.

 

      

 

 

 

Előzmény:
szazharminchet Creative Commons License 2009-02-25 22:04:35 2370
A munkát több féleképpen definiálhatjuk. Skalár és vektoros mennyiségekkel egyaránt.
Mindkét módszernek meg vannak a szabályai és nem keverendő a másik módszerrel.

Nem. A munkát egyféleképpen definiálhatjuk, úgy, hogy az az energiacserét adja meg a két kölcsönható objektum (test vagy mező) között. Ha az egyik definicióval működik a dolog (a vektorossal megmutattam, hogy működik), a másikkal meg nem, akkor a másik rossz.
Munkát skalárokkal csak akkor tudunk értelmesen számolni, ha az erő és az elmozdulás azonos irányú.
Ha erők eredője mozgat, akkor az eredő erő iránya és a mozgás iránya
egybeesik. Nincs értelme vektoros módszer alkalmazásának.

Megintcsak nem igaz. Az erők eredője a gyorsulással azonos irányú, nem a sebességgel, az időegységre eső munka (teljesítmény) pedig az erő és a sebesség skalárszorzata.
d W/d t = F.v
Képzeljük el csak azt az esetet, hogy jön egy baromi gyors űrhajó (nem hat rá semmilyen erő, csak valamikor régen felgyorsították), és elmegy előttem keresztbe. A mozgás iránya legyen mondjuk balról jobbra. És amikor elmegy előttem, akkor 1 N erővel elkezdem oldalra tolni. Az űrhajó 5 m hozzú, ennyi utat tett meg (balról jobbra) miközben az 1 N erő hatott. Közben előre toltam 5 mikronnal (mert bazi nagy a tömege, és ennyire bírtam ellökni). Akkor most az általam végzett munka a két vektor skaláris szorzata, azaz 1 N * 5 mikron azaz 5 * 10^-6 J, vagy pedig a teljes elmozdulás (nagyjából 5 m) szorozva az erő nagyságával, 1 N-nal, azaz 5 J?

Amit leírtál, az mint ahogy Te is tudod a vektoros módszer. Köszönöm, hogy említetted.

Nagyon szívesen.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!