Kedves Géza bátyám!
A tisztesség nem politikai hovatartozás kérdése, láttam én már tisztességtelen konzervatívot is, no meg tisztességes baloldalit is. (Biztos vagyok benne, hogy ezzel Ön is így van.) Ezt tehát kihagyhatjuk a vitából.
Ami Bokrost illeti.
Mára már talán Magyarországon is elismeri minden "normális", eszére hallgató ember, hogy az a bizonyos "csomag" akkor az országot mentette meg, és állította helyes pályára. Jó ideig volt divat a Bokrost szidni, azzal ijesztgetni a rosszalkodó kisgyerekeket - és eltakarni a szemüket, ha véletlenül megjelent a képernyőn, nehogy megálljanak a növésben :o) -, de ma már túl vagyunk ezen, az egykori tévedéseket egyszerűen be kell látni, és túl kell lépni rajtuk, mert - bizony bizony - ez is a tisztesség része ám!
Hogy ki vezeti a listát? Mindenki tudja, hogy majdnem lényegtelen abból a szempontból, hogy ki megy majd ki! Az előző választáskor Dávid Ibolya vezette, holott mindenki tudta, hogy ha valaki, ő biztosan marad! (És még csak nem is kérdőjelezte meg senki a dolog "tisztességes" voltát, holott, ha akarjuk, akár még ezt is lehetett volna!) Most sem arról volt szó, hogy Bokros lenne majd az MDF úniós képviselője, hanem csak annyit, hogy egy ismert név talán összeszedi azt a szükséges öt százalékot, mellyel aztán Olajos úr meghosszabbíthatná képviselőségét! (Mert ő bizony nagyon kevés lesz ahhoz, hogy mandátumot szerezzen!) Még az is elfogadható, hogy mindezt nem látja, vagy akár ha látja is, nem ért vele egyet. Jó. De nyíltan üzengetni párton belüli vita helyett, orbitális hiba, csak arra jó, hogy Olajos ne legyen Eu-s képviselő!
Én attól tartok, hogy másról, egészen másról van itt szó!
Szerintem egyre többen látják úgy az MDF körein belül, hogy a párt önmagában 2010-ben már nem kerül be a parlamentbe, kell egy "szövetséges", amelyik majd becipeli. (Mint tudjuk, volt már ilyen helyzet, megesett ez már e párttal.)
Már csak azon folyik a vita (harc), hogy ki legyen ez a partner. Sok lehetőség nincs: vagy a Fidesz, vagy az MSZP. Az előbbi életveszély - nem csak a párt jelenlegi vezérkara számára, de a pártra nézve is -, az utóbbi pedig felettébb kínos és bonyolult, lévén az MDF valóban jobboldali párt. Ám a függetlenségét szerintem csak ez utóbi esetben tudná megőrizni, azt példák végtelen sora - a Békejobbtól a Kisgazdapártig - bizonyítja, hogy a Fidesz mellett önállóan nem egzisztálhat egyetlen párt sem, ott csak max. asszisztens lehe, de még inkább egyszerű szolga.
Sokan vannak - sajnos az MDF-ben is -, akiknek még ez is megfelelne, csak megmaradjon a mandátumuk. (Vagy valami ahhoz hasonló; manapság túl sokan élnek - vagy akarnak megélni - a politikából.)
Mármost ezeknek a köröknek egyre kevésbé felel meg Dávid Ibolya, mivel ő az egyik legfőbb akadálya a Fidesszel való összeborulásnak. (Ugye emlékszünk rá, ilyen is volt már...) Így aztán persze, hogy gyalulják rendesen, még az se lenne számukra túl nagy ár, ha bukna az EU-választás, feltéve, hogy ennek következtében buktatni lehetne Dávidot is.
Pedig az MDF sorsa tisztán modelezi a mai magyar politikai valóságot: a demokrácia, vagy az autokrácia harcát, vitáját. Az Orbán vezette Fidesz nem jobboldali párt - a szó klasszikus értelmében -, sokkal inkább egy korporatív típusú (lásd: Gömbös-kormány a 30-as évek elejéből), vezér-elvre épülő állam az eszményképe, mint egy tisztes, plurális parlamenti demokrácia. (Ugye emlékszik még a háromhetente ülésező parlamentre?!)
Ha valóban az MDF a hagyományos értelembe vett jobboldal képviselője hazánkban - szerintem ő az! -, akkor most az az elsődleges feladat, hogy megvédje a hazai parlamentáris demokráciát, mert ez nem ideológiai kérdés! (Ha úgy tetszik, itt állunk a magyarországi "Történelmi kompromisszum" kapujában. [Vö.: Aldo Moro és az Olasz Kommunista Párt megállapodása 1976-78.]) E célból pedig - tetszik, nem tetszik - bizony az MSZP-vel kellene célirányos és átmeneti szövetségre lépnie éppen annak érdekében, hogy aztán később önálló pártként kiállhasson saját ideológiájának védelmében, illetve annak képviseletében! Szövetkezni kéne, hogy legyen hol kiállni, legyen kiknek kiállniuk, és legyen értelme e kiállásnak. Szövetkezni kéne bizony, mégha ez nem is lenne egy mámorító örömtánc.
Hát, én valahogy így gondolom...
Tisztelettel:
Esti János
|