|
|
|
|
 |
Aurora11
2009-02-25 23:46:08
|
2389
|
A fotonkép is valójában klasszikus megközelítés.Mert a kvantummechanikának engedelmeskedő kép se nem teljesen a hullámképre,se pedig teljesen a fénykorpuszkula térre nem vonatkozik.Egy fénykorpuszkula képtelen a kvantummechanikai szuperpozicíóra,illetve nem teljesítik az azonos részecskés tulajdonságot.
"A kvantumos állapotok közül a klasszikushoz az ú.n. koherens állapotok vannak a legközelebb. De ezek a fotonszám-operátornak nem sajátvektorai, azaz nem tartozik hozzájuk meghatározott fotonszám, csak egy valószínűségi eloszlás (ez azonban időtől független)."
Igen,ehez tartozik az elektromágneses hullám.Nem pedig a fotonhoz.A koherens állapot hintázó hulláma sajátállapotok kvantummechnikai szuperpoziciójára.Egy hagyományos korpuszkula nem képes kvantummechanikai szuperpozicíóra. |
|
A hozzászólás:
 |
szazharminchet
2009-02-25 23:37:44
|
2385
|
Az elektromágneses hullám klasszikus kép, a foronkép kvantumos. Hogy mikor melyiket kell alkalmazni, az attól függ a kvantumelméletben, hogy a szereplő egyéb Js (Joule*secundum) mértékegységű mennyiségek hogy viszonyulnak a Planck-állandóhoz. Ha nagyok, akkor a klasszikus képpel számolhatsz (pl. ha az antennában az elektronok mozgását akarod leírni, miközben a Kossuth-rádió jele hat rájuk), ha kicsik, akkor a fotonképet (Compton-szórás). A kvantumos állapotok közül a klasszikushoz az ú.n. koherens állapotok vannak a legközelebb. De ezek a fotonszám-operátornak nem sajátvektorai, azaz nem tartozik hozzájuk meghatározott fotonszám, csak egy valószínűségi eloszlás (ez azonban időtől független). |
|
Előzmény:
 |
Aurora11
2009-02-25 23:20:38
|
2375
|
Az elektromágneses mező anyaga oszcilllátorokat alkot.Ha ezek az oszcillátorok gerjesztődnek,akkor tekintjük úgy hogy a mezőben foton van.A fotonszám változás során alakul ki a Maxwell-féle elektomágneses hullám,amiben a fotonok száma folyton változik.Mert a mező oszcillátorainak a sajátállapota az,hogy a mező egyik oszcillátorához n darab foton tartozkodik.De az elektromágneses hullám nem sajátállapota az oszcillátora,hanem időfüggő állapota.
Ezeket a mező oszcillátorokat úgy képzelheted el,hogy a mezőben a vektorotenciál hullámmódusok vannak jelen,és mindegyikhez kinevezünk egy-egy oszcillátort.Mindegyik vektorpotenciál-hullámhoz egy "effektív oszcillátort" helyezünk,amitől származik az adott hullám.De ezek az oszcillátorok nincsenek a térben sehol sem lerögzítve,hanem elképzelt objektumok.A mezőt egy rezonátor-dobozban hozzuk létre,és a rezonátor mérete határozza meg,hogy mennyi módus jön létre.Egy rezonátorban megszámlálhatóan végtelensok hullámmódus helyezkedik el.Ezeket a rezonátor fémflán levő határfeltételek választják ki.A módusok sűrűsége a rezonátor méretének növekedésével nő.Ha a rezonátor falát a végtelenbe toljuk ki,akkor folytonos vektorpotenciál-hullám spektrum jön létre.Vagyis a módusok végtelen közel lesznek egymáshoz,és kontinuum színképet hoznak létre. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|