Keresés

Részletes keresés

Feribá04 Creative Commons License 2009-02-12 10:21:40 110
Valóban, az volt a Jugoplastika első BEK aranya (és utolsó is, hiszen utánna POP 84 néven szerepeltek), de a Scavolinit nem a döntöben nyomták le, mert ott a Maccabi volt az áldozat (nincs még egy csapat amelynek ennyi BEK ezüstje lenne :) ).
Te nagyon benne vagy az olasz ligában, én korábban a Jugóval voltam hasonló helyzetben. Töménytelen meccset megnéztem a jugo1-en vagy a Novi Sad-on és szisztematikusan dokumentáltam a játékoskereteket, átigazolásokat még kis csapatok (pl. IMT, Borovo) esetén is :) :) Nem volt szükség netre :)
Olaszhoz csak elvétve jutottam és akkor is elsősorban BEK kapcsán. Sajnálom hogy kimaradt, mert óriási egyéniségek jöttek ki, nálam pl. egy Gentile most is európai Top10. Két ízben láttam is élőben az olasz válogatottat, értelemszerűen mindkétszer a magyarok ellen. Mindkét alkalommal vereséget szenvedtünk, de nem volt okunk szégyenkezni, az első meccsen Szasza, a másodikon pedig Gulyás igazán kitett magért. Viszont olyan egyéniségeket láthattam a túloldalt élőben, mint Antonello Riva, vagy Ricardo Pittis (ugye lejön hogy mindkettő Milan :) ) és már ennyiért is érdemes volt kimenni.
Nagyon érdekelt volna a spanyol kosárlabda is, de csak nagyon nehezen lehetett meccsekhez hozzájutni, pedig az Epi-s Barca szintén megér egy misét. Így voltam a görögökkel is, bár ott azért jópár hazai rangadót sikerült elcsípni.
Egy időben Bundesligát is néztem, mert amikor a 3sat elkezdett bejönni, akkor orrba-szájba nyomta a kosárlabdát. A Leverkusen pl. egészen kitűnő csapat volt, a Harnischal vagy Michael Koch-al fémjelzett bandát nagyon komolyan kellett venni a BEK csoportokban is. Láttam egy meccset, ahol a Jannakis, Galisal felálló Arist egy negyvenessel küldték haza. Megjegyzendő az is, hogy ez a generáció nyert aztán Németországban EB-t.
Sokan nem tudják, de az angoloknak is volt egy remek csapatuk, a Kingston Basketball Club. Nem lehetett őket komolyan számításba venni, de azért néha borsot törtek még a nagyok orra alá is. Volt egy remek irányítójuk, a 176 centis Alton Byrd, szintén óriási figura, remek kosáregyéniség.
Szóval ez a múlt. Akkor örökké ilyeneken agyaltam, ma már nagy szó ha havonta megnézek egy meccset, az is többnyire NBA.
Viszont nagyon örülök neki, hogy (pl. személyedben) még léteznek igazi európai kosárőrültek :)
A hozzászólás:
gejzagyerek Creative Commons License 2009-02-11 23:49:19 109
88-as bajnoki döntő, az első scudetto :)
Darwin Cook, Andrea Gracis, Darren Day, Walter Magnifico, Ario Costa, Domenico Zampolini,
A BEK is meglett volna, ha nincs az "útban" a korszak legendás Jugoplastika Splitje.
A régi pesarói "hangár" hangulata is nehezen feledhető, éveken keresztül garantált telt ház(4400 néző és 88 millió líra bevétel :) ) és hiába az új pesarói szentély, a modern, kényelmes és szuper csili vili, hatalmas 11 ezres Adriatic Arena, de mégiscsak azok voltak a legendás idők. :)
Előzmény:
Feribá04 Creative Commons License 2009-02-11 23:23:26 108
A "veretes múltú" Scavolini...
Costa, Magnifico, Day stb.
Valamikor a nyolcvanas évek végén láttam egy Pesaro-Milan döntőt, aminek csatáját és háborúját is a Scavolini nyerte nagy bánatomra, mert Tracer fan voltam (Premier a kedvencem volt). Órási csata volt centerposzton MAgnifico és McAdoo között. A fiúk messze nem tépték le a másik veséjét védekezés közben, de amit támadásban bemutattak, az a középjáték magasiskolája volt, számomra örökre kitörölhetetlen.
Akkortájt a magyar nézők majd minden évben láthatták a Milant, mert rendre nyerte a BEK-et többször is a Maccabi ellen. Jó kis meccsek voltak, remek Knézy közvetítésekkel.
A Scavolni 90-ből pedig a Zete fanok számára ismerős, mert akkor kerültek össze az európai kupában.
Volt ilyen is, jó volt...:)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!