|
|
 |
LvT
2009-02-08 17:59:44
|
8713
|
Kedves malaczky!
OFF
> Ezt természetes állapotnak kell tekinteni? És vajon kompenzálja ezt valamilyen nyereség más oldalon?
Én természetesen állapotnak tartom, hogy az előző generáció mindig az aurea aetast fájlalja, a következő generáció pedig előre viszi a világot. Hogy aztán megöregedve ők is a világ romlásán elmélkedjenek, miközben a rájuk következő tovább alkotja a világot.
Nemrég olvastam, hogy azért az USA csóválja a világot (és nem fordítva), mert ott nem alakult ki az ún. „magas kultúra”. Az emberek inkább a társadalomban való boldogulásban művelték magukat, semmint a klasszikus auktorok ismeretében.
Még az eggyel megelőző ántivilágban tanították nekem a periférialeméletet, de úgy hiszem, ez most is érvényes teória: az utolsókból lesznek az elsők, mert őket nem köti meg saját tradíciójuk. A tradíció kényelmes, de megöli az innovációt: évszázadok óta így van, miért változtatni?
Személyesen sok mindennek az elmúlását fájlalom, de tényszerűen be kell látni, hogy ennek csak adott viszonyok közt volt értéke (ha egyáltalán volt). — A nyereség a társadalom dinamizmusa. Az, hogy már nem tudunk olyan jól latinul, mint Spinoza, viszont tudjuk, hogyan kerüljük el a szilikózist (amit Spinoza, pechjére, még nem tudott). |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2009-02-08 17:29:40
|
8710
|
Kedves LvT!
Minden tiszteletem a Tiéd, hisz ezt tudod is. Lehet, hogy valóban nem a ruszisztikán kellene búslakodnom, annál is inkább, mert immár több órám megy rá arra, hogy sem görögül, sem latinul, sem németül, sem franciául nem tudó (vagy nem rendesen tudó) bölcsészek szövegéb szignalizálom az e nyelvek kumulatív ignoranciájából fakadó, számomra bölcsészhez nem méltónak tetsző hibákat. Ezt természetes állapotnak kell tekinteni? És vajon kompenzálja ezt valamilyen nyereség más oldalon? |
|
Előzmény:
 |
LvT
2009-02-08 17:10:32
|
8709
|
Kedves malaczky!
OFF
Nem igazán tudok azonosulni a nézőpontoddal. Egészen úgy tűnik, mintha valamiféle cicerói nyelvállapotot védenél. Éppen a latin nyelv „védelmében” gondolom úgy, hogy meg kell különböztetni a valódi latint meg azt, amit „ráraktak a századok”.
Én őszintén szólva álproblémának tartom az s-ek darabszámát a rus(s)- kezdetű kifejezésekben, hacsak nem ’vörös’ értelemben használjuk. Én tanultam latinul, de sem Cicerónál, sem másnál nem olvastam oroszokról sem két, sem egy s-szel.
Ha meg már a magyar hagyományokról van szó, akkor Anonymusnál: (11) „in ductu Ruthenorum Kyeuyensium … ad condinium Ruthenorum et Polonorum”, Kézai: „deinde Susdaliam, Rutheniam et nigrorum Cumanorum terras”, Képes Krónika: (III.) „deinde Susdalos Ruthenos”, Richardus (Julianus rendtársa) beszámolója a Liber censuumban: „qui sciebat Ungaricum, Ruthenicum, Cumanicum … quia si regna paganorum et terra Ruthinorum … et tamen per Ruciam et per Poloniam eques venit … ad ducem Magne Laudamerie, que est terra Ruthenorum illis vicina”. – Vagyis a magyar latin hagyományból egyértelműen *ruthenista következne: ehhez képest bármi s-es hagyományvesztés.
Szóval, véleményem szerint nem ez a pont, ahol igazán helyálló lehetne a latinos műveltség veszése felett búslakodni.
(Egyébként az ortodox klasszika-filológus szempontjából már a nem létező –ista képző elvonása és abúzusa is jelentős műveltségvesztésről tesz tanúságot.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|