Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2009-02-08 14:43:58 8700
edves malaczky!

> Ezt a jelenséget (orosz = Russus, porosz = Borussus), amelyet én magam analóg transzformációnak neveznék, de amelyre bizonnyal létezik valamilyen rendes terminus technicus,

Mind a Russi-ban, mind a Borussi-ban a dupla ss egyszerű helyesírási kérdés. Ehhez csatlakoznak manapság az ugyanilyen analóg példák, mint Hasszán (a korrekt Haszán helyett), Nasszer (a korrekt Nászer) helyett stb.

Arról van szó, hogy az európai nyelvi térség nagy részén nincs gemináta (hosszú mássalhangzó), viszont a mássalhangzóközi etimologikus /sz/ is zöngésül /z/-vé, a korábbi nyelvállapot hosszú /ssz/-e pedig nem, így az maradt az ejtésben rövid /sz/. Míg a klasszikus latinban volt ejtésben hosszú msh., addig a középkori latin azon változataiban, amelyet geminátát nem ismerő anyanyelvűek beszéltek, nem volt. Ezért a fenti „pszeudolatin” (latinos alakú, de valójában francia, német stb.) szavakban a ss ugyanúgy rövid hangot jelöl, mint a Hassan-ban.

Hacsak a jelenkori német térképi átírásokat tekintjük, akkor is láthatjuk, hogy az ss egyértelmű helyesírási jel, ma is, pl. Russe (ejtsd: /rusze/) < bulgár Русе (Rusze).

A probléma a magyarban van, mert mi itt betűejtést követünk el (ha az etimológia számunkra ismeretlen): hosszan ejtjük, ami nem hosszú. Amúgy a magyarországi (középkori, kora újkori) latin grafematikában sem volt ismeretlen az, hogy a duplázott ſſ (ill. ss) jelet a rövid zöngétlen /s/ lejegyzésére használták. Ezt megőrizte sok történelmi helyesírási név Vö. rövid /s/ hosszan írva: Kossuth, Wesselényi stb. (NB. Ez aztán át is került a szlovák bibliai helyesírásba: az dupla hosszú ſſ az /s/ hangot jelölő mellékjeles š /s/ gyakoribb írásvariációja volt. A szlovákban sincs hosszú /ssz/ – írásban is csak morfémahatáron –, így gyakorlatban az ſſ ejtési így nem téveszthető.)


> a porosz latinul Borussus

Egyes mai szótárak így hozzák, miután Erasmus Stella „normalizálta” (hibás alakban, mint ahogy ilyen esetekben tipikus). Ne feledkezzünk el, hogy először a X. sz.-ban bukkan fel ez a név (előtte egy évszázaddal ugyanott még Aesti-k voltak). De Bojtár Endre nyomán adok néhány történeti latin írásmódot: Pruzzi, Pruzos, Pruzorum, Prucorum, Pruzziae, Pruciam. És ne feledkezzünk el a kései tudákos Pruthenia-ról sem. — Az egy lexikai „műtermék”, hogy a mai szótárirodalomban a középkorban latinosított írásváltozatok közül csak egy szerepel: ezt sokszor inkább az adott változatot használó auktorok presztízse határozza meg, semmint az egyes alakok korabeli elterjedtsége.


> Németül persze már másként áll a dolog, mert a russichból nem lesz egy p betű hozzáillesztésével "prussisch", a poroszt ugyanis németül preussisch (preußisch)-nak mondják, és Poroszország sem Prussland, hanem Preussen/Preußen.

A n. prussisch tényleg újabb kori műtermék, de én nem a russisch-t mintáját emelném ki, hanem a régi német *prūsisk alak rekonstruálását, megerősítve arra felé régente gyakoribb latin Prussia mintájával. A Német Lovagrend (és államának) első krónikáját Peter Dusburg írja meg Chronica terrae Prussiae címmel (1326). Ezt a latin nem tudó rendtestvéreknek tíz-húsz évvel később németre fordítják Kronike von Pruzinland néven. Ekkor még Oroszország nem volt a képben, ekkor még a Hansa-tag „Novgorod Nagyságos Úr” képviselte arrafelé az orosz államo(ka)t.

Viszont a balti-poroszok beolvadásával párhuzamosan (a XV. sz.-tól), a porosz idővel poroszországi értelmet vet fel, az ottani, az össznémetségtől elkülönülő identitástudat jelzésére. Csak kis népek újabb kori reneszánszával merült fel, hogy különbség van a történeti és jelenkori poroszok közt. A kettő megkülönböztetésére alkották a klasszicizáló prussisch-t. Ilyen párokat a magyar is ismer: macedón ~ makedón, bolgár ~ bulgár.

Ennek ellenére a porosz népnév egyik lehetséges etimológiája szerint a név a lengyelektől ered: Po|rusie ’a Rusz melletti terület’, ahogy pl. Po|morze ’a tenger melletti terület’. Maguk a balti-poroszok ui. feltűnően nem használták ezt a nevet önelnevezésként: vélhetően nem is volt ilyen, csak törzsi neveket használtak (amelyek későbbi népek csírái is lehettek volna, ha másként alakul a sorsuk), mint pl. a jatving (v. jotving), a keletbaltiakba beolvadt kurs (Kurland ~ Kurzeme névadói; de ők lehet, hogy egy harmadik balti ág voltak), illetve a történeti aesti-k (akiket sokan a poroszokkal azonosítanak). — Persze a porosz népnévnek van balti etimológiája, a kérdés eldöntetlen.

A német régi Reuss ~ Reuß ’orosz’ – amely ilyen formán német családnév is –, újabb Russe tekintetében scasc megelőzött (elnézést, ha mást is ismételnék, mert ezt hosszabb ideje írom offline, közben előrehaladt a társalgás).


> Nem semmi, hogy Oroszország mai orosz elnevezése ezek szerint bizánci görög eredetű...

Van magyarul olyan, hogy ’haza a magasban’. Valami ilyet jelent oroszul a jelző nélküli Rusz: archaikus és emelkedett zamata van. Ezt magyarra ált. ’Oroszhon, Oroszföld’-ként fordítják. A fentieken kívül jelzős szerkezetben lehet használni, pl. Tveri Rusz, Moszkvai Rusz. Ekkor értelme tkp. orosz (rész)fejedelemség, mivel az élükön a (rész)fejedelmek álltak, akik közül az egyik – első az egyenlők közt alapon – volt a (formális) nagyfejedelem.

Ez volt a helyzet már III. Iván idejében is, aki a Moszkvai Rusz addigra kialakult vezető szerepét területi nyereségre is váltotta: elfoglalta a környező Ruszokat: Novgorod Nagyságos Urat, Rjazanyt, Tvert, Pszkovot: ez az Orosz Földek „összegyűjtése”. Ő már nem első az egyenlők között, hanem a valahai Rusz északi részét tekintve ő az egyetlen egy (délen még a Horda az úr). Úgy gondolja, hogy kilép az európai politikai színpadra is, a német-római császárral egyenrangúan. Ehhez azonban legitimitási kellékek kellenek: a moszkvai nagyfejedelem titulus ehhez kevés, ő kezdi használni (még csak a másik császárral való kommunikáció során a cár ’császár’) titulust, címert alkot: a kétfejű sast (mint német császári jelvényt) kölcsönözve, és egységes nevet alkot az új országnak, aminek a császára lehet. Ez nem lehet a Rusz, mivel ez a terminus politikailag a Német-Római Császárságot alkotó hercegségeknek, királyságoknak felel meg. A történeti alakulatra Вся Русь ’egész Rusz’ kifejezést használják, ennek szinonimájaként merült felt a Rosszija ’a Ruszok összessége’, amely idővel – de csak idővel! – kiszorította a szinonimákat (amelyek közt ott volt a Московия ’Moszkovia’ is); már meg nem mondható miért. Talán mert könnyebb volt használni (melléknevet stb. képezni belőle), distinkcióra adott lehetőséget (az ország túlnőtte az ’egész Ruszt’: русский ’ruszbeli’ ~ российский ’oroszországbeli’), kompatibilisabb volt a többi országgal való kommunikáció során.


> A legmeglepőbb az egészben számomra (hogy ne mondjam, hihetetlen) a Rusz szó óizlandi eredete...

Nevezzük inkább óészakinak: a X. sz. még scak az az az időszak, ahol az egységes északi germán ág kettéválik nyugati (norvég-izlandi-feröi) és a keleti (svéd-dán) tömbre. Innentől még azért eltelik egy-két generáció, amíg a tömbökön belül el kezdenek az egyes nyelvi izoglosszák kikristályosodni. Az izlandi nyelv is csak az Izland szigetén megőrződött archaikus „nyugatnorvég” dialektus: a XIV. sz.-ig nyelvészetileg nem külön nyelv, bár a mai állapotot visszavetítve ezt az írásban jól dokumentált nyelvállapotot valóban óizlandinak nevezik. (A varégek amúgy is inkább keleti skandinávoknak tűnnek, így ha már, akkor ósvéd lehetne inkább.)
Kis Ádám Creative Commons License 2009-02-08 00:08:20 8676

Vasmer ugyancsak azt állítja, hogy a Россия forma a bizánci kancellária irataiból ered. Orosz írásos emlékekben úgy tűnik Ivan Groznijnál jelenik meg.

 

Az eredeti alak a Русь, amelyik viszont ó-izlandi eredetű szó. Ebből származott a közép-latin Russi. Hogy miért ké s, azt a latinban kellene megfejteni. Az egy s elsőbbségét jelzik a leszármazott népnevek:

 

román rus  tatár urus, kazah. orus, csuvas. vyrys, mongol. orus, kalmük. оrоs, hanti ruso', manysi rus'..

Vasmer nem sorolja fel, de nyilván ide tartozik a magyar orosz is, amely török eredtű. Feltételezések szerint már a 9. században megjelent a nyelvünkben, és eredetileg urus lehetett. Ezt a feltételezést arra alapozzák, hogy a török, ahol r-rel nem kezdődhet szó, az ilyen idegen eredetű szavak elé egy u-t tett. Mindenesetre a 11. századból már van uruzdi alakú emlék.

 

Úgy gondolom, hogy ezek a fejlemények azt mutatják, hogy a két s-t tartalmazó alakok idegen eredetűek, és viszonylag késeiek. Ez mondjuk érthető az írásbeliség kialakulását figyelembe véve. Ugyancsak bizonyítottnak vehető, hogy a русский két s-e semmiképen nem a Россия származéka. Inkább véletlen egybeesésnek látszik, persze, nincs kizárva, hogy a képzett русский szó elősegítette a két s-szes alakok elterjedését.

 

 

Taira Creative Commons License 2009-02-07 21:20:48 8673
"Non Angli sed Angeli, si forent Christiani" by Gregory the Great cca 573. :-)
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2009-02-07 20:53:40 8672

Nem semmi, hogy Oroszország mai orosz elnevezése ezek szerint bizánci görög eredetű... Ez eléggé ritka jelenség lehet. Hasonló példát keresve az jut eszembe, hogy Angliában létezik egy East Anglia nevű vidék, amelyet tehát maguk az angolok részben latinosan mondanak ma is, meg aztán ott van Nova Scotia is Kanadában. De ezek azért más jellegű példák, mert csak egy-egy területi egységre vonatkoznak.

Előzmény:
Taira Creative Commons License 2009-02-07 20:38:01 8669
Az orosz Viki azt mondja, a Rosszija (vagy Roszija!) a Bíborbanszületett műveiben szerepel először a kijevi Rusz megnevezéseként. Első orosz használata 1517-re datálódik.

A Rusz mindenképp régibb hazai használatban, mint a Rosszija.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!