József Attila : A proletárok
PROLETÁROK!
Ma nektek tornyozó akaratból ekhózok öblös meg forró szivemmel, Mert valaki belém kovácsolta a végtelen Szeretet meg el-nem-csüggedés zengő acélját És a neki-fohászkodások és a neki-keserülések Tajtos csöppjeit is belém injekciózta, Valaki, aki Krisztus üreges sebére nem rettegéssel gondolt - Szent hallelujával lelkezte csókját Az Emberisten fonnyadt ajakára, Valaki, aki most Pásztorok istenes kurjantásával Közétek lendül belőlem,
Testvéreim!
1922. nov.
Ady Endre:
Proletár fiú verse
Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol.
Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát veszen S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen.
Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt.
Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt.
Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítná ezt a nagy, földi Komédiát.
Az én apám, ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok.
Az én apám, ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének És boldogan.
Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám. |