Keresés

Részletes keresés

panchea Creative Commons License 2009-01-24 00:32:02 92

"A lelki világban nincs előbb...ott minden örök."

 

Így van, de később sincs. Szóval akkor hogyan előzhetnék én meg itt az időhöz kötött anyagi világban, valakit aki az időtlen, lelki világban, az örök mostban van?

 

"Szerinted ez passzív dolog?"

 

Te mondtad, hogy az a baj velünk, hogy passzívak vagyunk. Én csak nem akartam ezen vitatkozni veled, mert úgy látom bizonyos fogalmakat teljesen máshogy kezelünk. De ezek szerint akkor mégis úgy látod, hogy mégsem vagyunk olyan passzívak?

 

"Nem akart. Olvashatod, nem tolakodó....."

 

Nem értem, miért van ellentétben a kettő. Ha te akarsz valakitől valamit, akkor mindenképpen lerohanod és le nem szállsz a nyakáról, amíg meg nem kapod, amit akarsz?

 

"Ha kövi életére van ez a lehetőség elrendezve, akkor érthető, egyébként nem...."

 

Szerintem a következő élettől sem érthetőbb a dolog, mert akkor is fennáll a kérdés, mi volt a célja ennek az egy napos "kaland"-nak, a saját szempontjából. De ugyanez a kérdés egy súlyos szellemi fogyatékos ember esetében is. Évekig élhet, akár sokkal tovább mint te, de akkor ő mit tud megbánni (nem is tud magáról)? A saját élete szempontjából ennek mi értelme?

 

"Rendkívül optimista vagy az emberiség létszámát tekintve, hogy mennyi szent ember lehet közöttük......a meglátásod szerint, a fele biztos az kell legyen...."

 

Nem tudom, ez hogyan jött ki neked matematikailag, de várom a képletet. A szentek arányát az össznépességre viszonyítva állandónak kell egyébként venni, vagy változónak?

 

"s mindjárt az ajtó mellett fel van tüntetve a falon a házszabályzat, csak be kell tartani. Nálatok "Tíz parancsolat"-ként van bekeretezve....nálunk kicsit több van, de a szabályok ugyanazok. Bé köll' tartani őket, úgy kell élni addig, amíg az ember el nem távozik innen."

 

A Tízparancsolat betartása, mint önmegvalósítás? Nem tudom, olvastad-e, de abban a tízből 7 vagy 8 (attól függően, hogy melyik fordítást nézed) arról szól, hogy mit NE tegyél. /Bocs, vér gyenge poén volt, de nem tudtam kihagyni/

Ja, ez egyébként a kereszténységben sem ismeretlen, csak ott nem önmegvalósításnak hívják, hanem ez az engedelmesség Isten akaratának és tényleg nem sokaknak jön ez össze folyamatosan, egész életében.

 

"Szóval mindenki a saját ragaszkodása mértékének megfelelően van itt."

 

Szóval akkor mindenki a maga sorsának pogácsa? (Bocs, péntek este van, úgy néz ki, kezdek átmenni szobanövénybe)

 

"Leginkább vallás lenne ajánlott, de azt lejáratta egy érdekes hozzállás a középkorban, mert halomra gyilkolta valami szekta a népeket Isten nevében...."

 

Micsoda? Egyetlen nyamvadt szekta 500-1000 évvel ezelőtti tettei miatt a Föld egyetlen igaz és teljes vallása (mert ahogy belekukkantottam más topikbeli hozzászólásaidba, több vallásban is van ugyan jó, de a tiédhez képest megrekednek egy kezdetleges szinten) lejáratódott? Na ne már! Felolvastam hangosan, amit írtál, erre a fikuszom elkezdte ledobálni a leveleit, a cikászom meg mindjárt kifordul a cserépből. Megyek, megakadályozom, de előtte még valami:

 

"Az, hogy Jézust imádod, és tartod Istennek, az nem baj,"

 

Én Istent imádom, aki Atya, Fiú, Szentlélek egyben. Nevezd a hitemet nyugodtan, aminek akarod, a lényegen azzal nem változtatsz.

 

Nem bántottál meg. Mondanám, hogy ahhoz korábban kell felkelni, de a hozzászólásaid időpontjából úgy tűnik, te ébreszted a napot.

 

Bocs, nem akartam ennyire komolytalanra venni a figurát a válaszom második felében, de egész egyszerűen ezt hoztad ki belőlem. Ne haragudj, nem bántani akartalak vele. Ha nagyon zavar, akkor szólj és legközelebb megpróbálom visszafogni magam.

 

No lassan én is megyek, mert még a mai vesperással adósa vagyok az Úrnak (bár rég elvesztettem a fonalat az ügyben, hogy ez most passzív vagy aktív megközelítés-e a részemről).

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2009-01-23 05:58:29 91

"..Mivel szerintem Isten előbb volt mindennél (így nálam is), ezért nekem nem volt módom rá, hogy én előbb szeressem.."

 

A lelki világban nincs előbb...ott minden örök. (a duálist ne vidd át a végtelenbe, mert a tű fokán nem fér át. Minden tűn egy luk' van, abba kettőt nem tudsz egyszerre beledugni, csak egyet.....)

 

Így az Istennel való kapcsolatod visszaállítása ennek a világnak a része, nem a másiké. Itt viszont azzal, hogy kinyitod a kaput és beengeded Istent, nem tettél még semmit. Akkor nem lennének ateisták. Úgyhogy mindenképpen kell tegyél valamit, nem vagy passzív...önerőből éred el azt, hogy visszaállítsd a kapcsolatodat Istennel. Ha megfigyeled a hittestvéreidet, láthatod, hogy az alászálló kegy nem egyforma, láthatóan az egyikük többet kap, vagy a másik kevesebbet. Nem az Isten válogat, hogy ennek ennyit adok, a másiknak meg még annyit sem, az ateistának meg fityisz....A mi odaadásunk mértéke határozza azt meg, hogy mennyi vonzódik le abból a kegyből. Szóval az istenszeretet fogalma nem abból áll, hogy OPEN és akkor jöhet, hanem létrehozol egy érzelmi töltést, aminek ellenében létrejön ez a kapcsolat....Minden ajtó úgy nyílik ki, hogy valaki ráteszi a kezét a kilincsre......és le is nyomja, vagyis kinyitja. Van, aki csak áll előtte és fixírozza....hátha kinyílik magától.:(

 

Tőled az idézet erre, nem értem hol itt a probláma?

 

("Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat" - Simon András)

 

Szerinted ez passzív dolog?

 

"..De mindaz, ami ez után jön, az már csak azért lehet, mert Isten már előbb akart jönni.."

 

Nem akart. Olvashatod, nem tolakodó.....Egyébként isten mindenütt, mindig jelen van....csak látó szem kell hozzá, amely ezt "látja". A hinduknál pld az anyagi világ látására is más szót használnak, meg a lelkiére is. A nyugatinál a "látó" vonatkozhat erre is, meg arra is. Mindkettőben alkalmazzuk. De a védikus irodalomban, ha az egyiket látjuk a szövegkörnyezetben, tudhatjuk, hogy bármi történést szemlélünk az arra a világra érvényes, amelyikre ez a szó utal.

 

"..Az egy napot élt csecsemő élete azért nem értelmetlen, mert azt az egyetlen napját is úgy élte, hogy más emberekkel került kapcsolatba (Ha más nem, legalább egy szülőanyja azért mindenkinek van), akiknek az életére hatással volt a megszületése és a korai elvesztése. Lehet, hogy valaki a környezetében éppen ezzáltal talál rá Istenre. (Van olyan orvos, aki úgy lett hívő, hogy a tudomány eszközeivel nem talált magyarázatot arra, hogy ugyanolyan betegségekkel, sérülésekkel az egyik ember életben marad, a másik pedig meghal.).."

 

Szépen leírtad, hogy azok, akik kapcsolatba kerülnek, milyen sorsra jutnak, hanem, hogy egy napot élt csecsemő milyen bűnt tudna meggyónni, milyen megtérést tudna tanusítani, vagy egyáltalán hogyan jöhetne létre, hogy a bűnt, amiért ide született, megbánhassa. Ha kövi életére van ez a lehetőség elrendezve, akkor érthető, egyébként nem.....Akik az anyagi világba leszületnek, nem ártatlan egyik sem(van kivátel, pld a mahajanák, önmegvalósított, lelki tanítók), úgyhogy remélem nem olyan magyarázattal jössz, hogy Isten a gyerekeket majd másképp szemléli. A gyemekben is olyan lélek van, mint Benned, csak sokan az anyagi testtel azonosítják....

 

"..Azért, hogy kiérdemeljem? Nem, az hiábavaló lenne, mert szerintem nem érdem kérdése és önerőből nem nőhetek fel addig.."

 

Dehogynem, oda is vezet egy ajtó, azt is ki kell tudni nyitni. Csak egy mozdulat....

 

"...Ártatlanul börtönben lévők? Mindig és minden körülmény között van az embernek lehetősége arra, hogy szeresse Istent, közben segíthet, példát mutathat másoknak..."

 

Rendkívül optimista vagy az emberiség létszámát tekintve, hogy mennyi szent ember lehet közöttük......a meglátásod szerint, a fele biztos az kell legyen....Viszont akkor meg nem ilyen állapotoknak kellene uralkodni, úgyhogy csak rossz az a kalkuláció.....

 

"..Mit értesz önmegvalósítás alatt?.."

 

Az megint egy másik ajtó, a "meghódolás" nevű után kell bemenni rajta, s mindjárt az ajtó mellett fel van tüntetve a falon a házszabályzat, csak be kell tartani. Nálatok "Tíz parancsolat"-ként van bekeretezve....nálunk kicsit több van, de a szabályok ugyanazok. Bé köll' tartani őket, úgy kell élni addig, amíg az ember el nem távozik innen. Mondjuk egy élet alatt kevesen hozták még össze, de azért voltak már sikerek, a Szentírásaink említést tesznek Róluk....

 

"..Inkább azt mondanám, hogy készen áll arra, hogy menjen, de majd csak akkor, ha Isten is úgy akarja.."

 

Isten folyamatosan visszavárja az elesett lekeket, nincsenek külön ötletei arra, hogy Te miért maradj még itt. Szóval mindenki a saját ragaszkodása mértékének megfelelően van itt. Olyan is előfordul, hogy valaki nem megy át, visszajön....mondjuk tanítani...vagy eleve azzal a szándékkal jön ide...de az a személy nem karmával jön. Olyan nincs Neki. 

 

"..Ahol túlárad a gonosz ott túlárad a kegyelem is.."

 

A kegyelem az Isten dolga, csak sokan beleavatkoznak innen lentről is. Mi hiszünk abban, hogy akinek karmája van, annak büntetése is. Eszegeti, amíg meg nem unja és más elfoglaltság után nem néz. Leginkább vallás lenne ajánlott, de azt lejáratta egy érdekes hozzállás a középkorban, mert halomra gyilkolta valami szekta a népeket Isten nevében....

 

Ne vedd magadra, tiszteltetem a hited, amelynek köze nincs a kereszténységhez remélem.....Az, hogy Jézust imádod, és tartod Istennek, az nem baj, majd ha találkozol Vele, Maga fog ebben megcáfolni, de addig előrébb visz a lelki megvalósításodban.

 

Sok szerencsét, nem bontogatom tovább az írásod, mert elfogyott az időm mára, de remélem nem bántottalak meg, ha igen akkor bocs. A szentimentalista feeling nem az én világom....ha gond, akkor írd meg és nem beszélgetünk tovább.....

Előzmény:
panchea Creative Commons License 2009-01-22 19:04:30 88

"De gondolom előtte nem szerettél, szóval csak úgy szeretnek, hogy Te igazából tök passzívan nem....de a viszontszeretés az megvan. Értem én.......ö."

 

Van egy olyan érzésem, hogy nem érted. Mivel szerintem Isten előbb volt mindennél (így nálam is), ezért nekem nem volt módom rá, hogy én előbb szeressem. Sejtem, hogy a te vallásod erről mást tanít (bár ebben nem vagyok biztos, de te majd minden bizonnyal kijavítasz, ha tévednék ez ügyben, végülis a te vallásodat te ismered jobban), de az én hitem szerint Istent csak viszontszeretni van módunk. Az embertársainkkal - legyen az a gyerekem, a szerelmem, a testvérem, a barátom, a munkatársam, az ügyfelem, de akár egy olyan ember is, rosszat tett velem (akár erkölcsi, akár világi törvények ellen vétve) - már más a helyzet. Ott van módunk rá, hogy előbb szeressünk, akkor is ha sokáig nem kapunk tőlük viszonzást.

 

"Ami misztikusat tapasztaltam, azt is önerőből értem el, szolgáltam, és szerettem az Istent, a szolgáit, első körben azért nyilvánult meg.....Ajándékként éltem át én is amit kaptam."

 

Most akkor önerőből érted el, vagy Isten ajándéka volt?

Bocs, nem direkt kötekedni akarok, de szerintem úgy működik, hogy nyilván az ember is tesz valamit, de az nem más, minthogy kinyitja az ajtót és beengedi Istent. ("Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat" - Simon András) De mindaz, ami ez után jön, az már csak azért lehet, mert Isten már előbb akart jönni.

 

Nagyon érdekes számomra, amit a hittestvéreid viselkedéséről írtál. Nem igazán értem az ő viszonyulásukat a dologhoz, de ez nyilván azért van, mert nem sokat tudok, a hindu szervezetek (vallási közösségek?) működéséről.

 

"Mindezek fényében érdekelne, ha Szentírást veszel a kezedbe, akkor mit gondolsz, mert hogy Az is Isten....?"

 

A Szentírás (Biblia) számomra Isten szava. Amit olvasok benne, az Isten üzenete, de Isten kegyelme nélkül - amivel megnyitja értelmemet, hogy megértsem az Ő üzenetét - csak holt betű lenne, amit egy papírra nyomtattak.

 

Ha nem fogadod el Istent a világmindenség teremtőjének, mindenhatónak, öröktől és örökké valónak, és nem fogadod el, hogy Jézus maga Isten, aki belépett a történelembe, akkor nyilvánvalóan azt is nehéz megérteni, hogy ez miért csak egyszer történt meg és miért nincs rá szükség, hogy Isten újra emberré legyen.

 

"Akkor abban a pillanatban szörnyen szégyelli magát, szinte lángol az orcája, s az a kegy, hogy az Isten még így is szóba áll vele és felemeli magához, létrehozza azt a tudat és lelki állapotot, amikor megbánja őszintén bűneit. Talán az Isten előtt lehet igazán bánni mindent, mert az ember életében annál őszintébb pillanat nincs a bűnösségünk belátására."

 

Igen, bár erre nálunk nem meghódolás szót használják, hanem a megtérést (bár őszintén szólva nem szeretem, amikor valaki ezt használja, mert szerintem túl sokan és túl korán mondják ki azt,  hogy "megtértem", amikor még közelében sem járnak annak, amit te olyan szépen leírtál, de az is lehet, hogy csak nekem vannak túlzott elvárásaim ez ügyben).

 

"Ez csak a felszabadulás.....innen még hosszú út vezet az önmegvalósításig."

 

Mit értesz önmegvalósítás alatt?

 

"Ha az a pillanat elég lenne, mindenki mehetne azonnal, aki  már megbánta a bűneit és meghódolt."

 

Inkább azt mondanám, hogy készen áll arra, hogy menjen, de majd csak akkor, ha Isten is úgy akarja. Mert (és itt most visszatérnék a szeretet gyakorlására) Isten végtelenül szeret, de hogyan tudom én viszont szeretni. Úgy, hogy teljesítem az ő akaratát. Lemondok arról, hogy én mit akarok, és azt teszem, amit Isten akarja, hogy megtegyek. Lehet, hogy úgy érzem, hogy nehéz és nyűgös, de azt mondom: "Igen, Uram! Érted megteszem." Így hát teszem, amit Isten akar és addig, ameddig akarja.

 

"Nincs az a hiányérzeted, hogy kéne' csinálj valamit azért, hogy beengedjenek abba a világba, ami nem ez?"

 

Azért, hogy kiérdemeljem? Nem, az hiábavaló lenne, mert szerintem nem érdem kérdése és önerőből nem nőhetek fel addig. (Sejtem, hogy szerinted igen, csak kell hozzá néhány élet ;) ) Hiányérzetem "csak" abból a szempontból van, hogy megteszek-e mindent, ami tőlem telik Isten iránti szeretetemből. Egy imacsoportos társam fogalmazta meg egyszer: "Úgy érzem, szeretetből mindig lehet egy kicsit többet adni." Most kell megtennem, mert erre nincs következő lehetőségem az anyagi világban. Ha az anyagi keretek közt, az időben zajló életemnek vége, akkor jön ugyan egy másik élet, az örök élet, ami már nem függ az anyagtól, és az ugyan olyan időtlen (szellemi) lét (örök pillanat), mint amiben Isten él és minden olyan teremtménye, akik nem az anyagi világban élnek csak az a kérdés, hogy az öröklét Istennel vagy Isten nélküli lesz számomra. És ugyanez vonatkozik az összes aberrált apára is. Az anyagi teste porból lett és visszatér a porba. A lélek, amit Isten teremtett bele, szellemi létezőként él tovább Istennel vagy Isten nélkül. (Ha elfogadja Isten szeretetét, akkor Istennel, ha nem kér belőle, akkor Isten nélkül.)

 

Az egy napot élt csecsemő élete azért nem értelmetlen, mert azt az egyetlen napját is úgy élte, hogy más emberekkel került kapcsolatba (Ha más nem, legalább egy szülőanyja azért mindenkinek van), akiknek az életére hatással volt a megszületése és a korai elvesztése. Lehet, hogy valaki a környezetében éppen ezzáltal talál rá Istenre. (Van olyan orvos, aki úgy lett hívő, hogy a tudomány eszközeivel nem talált magyarázatot arra, hogy ugyanolyan betegségekkel, sérülésekkel az egyik ember életben marad, a másik pedig meghal.)

 

Ártatlanul börtönben lévők? Mindig és minden körülmény között van az embernek lehetősége arra, hogy szeresse Istent, közben segíthet, példát mutathat másoknak.

 

Miért van a rossz a világban, mi értelme van az olyan emberek életének, akik rosszat tesznek? Mert Isten ránk bízza a választást jó és rossz között. Vagy viszonozzuk Isten szeretetét vagy nem. Nem Isten szándéka, hogy legyenek rossz emberek, de megengedi nekik, hogy rosszat tegyenek. De Isten arról is tud gondoskodni, hogy a rosszból valami jó szülessen. Ahol túlárad a gonosz ott túlárad a kegyelem is.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!