Keresés

Részletes keresés

panchea Creative Commons License 2009-01-22 19:04:30 88

"De gondolom előtte nem szerettél, szóval csak úgy szeretnek, hogy Te igazából tök passzívan nem....de a viszontszeretés az megvan. Értem én.......ö."

 

Van egy olyan érzésem, hogy nem érted. Mivel szerintem Isten előbb volt mindennél (így nálam is), ezért nekem nem volt módom rá, hogy én előbb szeressem. Sejtem, hogy a te vallásod erről mást tanít (bár ebben nem vagyok biztos, de te majd minden bizonnyal kijavítasz, ha tévednék ez ügyben, végülis a te vallásodat te ismered jobban), de az én hitem szerint Istent csak viszontszeretni van módunk. Az embertársainkkal - legyen az a gyerekem, a szerelmem, a testvérem, a barátom, a munkatársam, az ügyfelem, de akár egy olyan ember is, rosszat tett velem (akár erkölcsi, akár világi törvények ellen vétve) - már más a helyzet. Ott van módunk rá, hogy előbb szeressünk, akkor is ha sokáig nem kapunk tőlük viszonzást.

 

"Ami misztikusat tapasztaltam, azt is önerőből értem el, szolgáltam, és szerettem az Istent, a szolgáit, első körben azért nyilvánult meg.....Ajándékként éltem át én is amit kaptam."

 

Most akkor önerőből érted el, vagy Isten ajándéka volt?

Bocs, nem direkt kötekedni akarok, de szerintem úgy működik, hogy nyilván az ember is tesz valamit, de az nem más, minthogy kinyitja az ajtót és beengedi Istent. ("Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat" - Simon András) De mindaz, ami ez után jön, az már csak azért lehet, mert Isten már előbb akart jönni.

 

Nagyon érdekes számomra, amit a hittestvéreid viselkedéséről írtál. Nem igazán értem az ő viszonyulásukat a dologhoz, de ez nyilván azért van, mert nem sokat tudok, a hindu szervezetek (vallási közösségek?) működéséről.

 

"Mindezek fényében érdekelne, ha Szentírást veszel a kezedbe, akkor mit gondolsz, mert hogy Az is Isten....?"

 

A Szentírás (Biblia) számomra Isten szava. Amit olvasok benne, az Isten üzenete, de Isten kegyelme nélkül - amivel megnyitja értelmemet, hogy megértsem az Ő üzenetét - csak holt betű lenne, amit egy papírra nyomtattak.

 

Ha nem fogadod el Istent a világmindenség teremtőjének, mindenhatónak, öröktől és örökké valónak, és nem fogadod el, hogy Jézus maga Isten, aki belépett a történelembe, akkor nyilvánvalóan azt is nehéz megérteni, hogy ez miért csak egyszer történt meg és miért nincs rá szükség, hogy Isten újra emberré legyen.

 

"Akkor abban a pillanatban szörnyen szégyelli magát, szinte lángol az orcája, s az a kegy, hogy az Isten még így is szóba áll vele és felemeli magához, létrehozza azt a tudat és lelki állapotot, amikor megbánja őszintén bűneit. Talán az Isten előtt lehet igazán bánni mindent, mert az ember életében annál őszintébb pillanat nincs a bűnösségünk belátására."

 

Igen, bár erre nálunk nem meghódolás szót használják, hanem a megtérést (bár őszintén szólva nem szeretem, amikor valaki ezt használja, mert szerintem túl sokan és túl korán mondják ki azt,  hogy "megtértem", amikor még közelében sem járnak annak, amit te olyan szépen leírtál, de az is lehet, hogy csak nekem vannak túlzott elvárásaim ez ügyben).

 

"Ez csak a felszabadulás.....innen még hosszú út vezet az önmegvalósításig."

 

Mit értesz önmegvalósítás alatt?

 

"Ha az a pillanat elég lenne, mindenki mehetne azonnal, aki  már megbánta a bűneit és meghódolt."

 

Inkább azt mondanám, hogy készen áll arra, hogy menjen, de majd csak akkor, ha Isten is úgy akarja. Mert (és itt most visszatérnék a szeretet gyakorlására) Isten végtelenül szeret, de hogyan tudom én viszont szeretni. Úgy, hogy teljesítem az ő akaratát. Lemondok arról, hogy én mit akarok, és azt teszem, amit Isten akarja, hogy megtegyek. Lehet, hogy úgy érzem, hogy nehéz és nyűgös, de azt mondom: "Igen, Uram! Érted megteszem." Így hát teszem, amit Isten akar és addig, ameddig akarja.

 

"Nincs az a hiányérzeted, hogy kéne' csinálj valamit azért, hogy beengedjenek abba a világba, ami nem ez?"

 

Azért, hogy kiérdemeljem? Nem, az hiábavaló lenne, mert szerintem nem érdem kérdése és önerőből nem nőhetek fel addig. (Sejtem, hogy szerinted igen, csak kell hozzá néhány élet ;) ) Hiányérzetem "csak" abból a szempontból van, hogy megteszek-e mindent, ami tőlem telik Isten iránti szeretetemből. Egy imacsoportos társam fogalmazta meg egyszer: "Úgy érzem, szeretetből mindig lehet egy kicsit többet adni." Most kell megtennem, mert erre nincs következő lehetőségem az anyagi világban. Ha az anyagi keretek közt, az időben zajló életemnek vége, akkor jön ugyan egy másik élet, az örök élet, ami már nem függ az anyagtól, és az ugyan olyan időtlen (szellemi) lét (örök pillanat), mint amiben Isten él és minden olyan teremtménye, akik nem az anyagi világban élnek csak az a kérdés, hogy az öröklét Istennel vagy Isten nélküli lesz számomra. És ugyanez vonatkozik az összes aberrált apára is. Az anyagi teste porból lett és visszatér a porba. A lélek, amit Isten teremtett bele, szellemi létezőként él tovább Istennel vagy Isten nélkül. (Ha elfogadja Isten szeretetét, akkor Istennel, ha nem kér belőle, akkor Isten nélkül.)

 

Az egy napot élt csecsemő élete azért nem értelmetlen, mert azt az egyetlen napját is úgy élte, hogy más emberekkel került kapcsolatba (Ha más nem, legalább egy szülőanyja azért mindenkinek van), akiknek az életére hatással volt a megszületése és a korai elvesztése. Lehet, hogy valaki a környezetében éppen ezzáltal talál rá Istenre. (Van olyan orvos, aki úgy lett hívő, hogy a tudomány eszközeivel nem talált magyarázatot arra, hogy ugyanolyan betegségekkel, sérülésekkel az egyik ember életben marad, a másik pedig meghal.)

 

Ártatlanul börtönben lévők? Mindig és minden körülmény között van az embernek lehetősége arra, hogy szeresse Istent, közben segíthet, példát mutathat másoknak.

 

Miért van a rossz a világban, mi értelme van az olyan emberek életének, akik rosszat tesznek? Mert Isten ránk bízza a választást jó és rossz között. Vagy viszonozzuk Isten szeretetét vagy nem. Nem Isten szándéka, hogy legyenek rossz emberek, de megengedi nekik, hogy rosszat tegyenek. De Isten arról is tud gondoskodni, hogy a rosszból valami jó szülessen. Ahol túlárad a gonosz ott túlárad a kegyelem is.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2009-01-21 05:23:18 85

"..Vedd úgy, hogy az én első mondatom is ugyanez, amivel te kezdtél..."

 

A kibonyolódás csak nem jött össze....ennek ellenére.

 

"A keresztény misztikának a célja Isten mind nagyobb szeretete, imádása a vele való mind teljesebb szintű találkozásig, amelynek motívumai közül sosem esik ki az ô szolgálata, az akarata megdicsôítésének vágya.."

 

A misztka manipuláció. Legfeljebb az első megnyilvánulást tudnám spontánnak nevezni, az összes többi csak arról szól, hogyan manipulál a hívő....

 

"..Az ember a lélek Istenhez való felemelkedése közben nem tevékeny, hanem passzív magatartással befogadja a Szentlélek kegyelmi adományait.."

 

Passzív. Hát igen. Ezért olyan a vallásod amilyen. Van neked gyermeked? Vagy szerelmed? Vagy bármilyen érzelmi kapcsolat az életedben? Téged szeretnek, Te meg elfogadod. De gondolom előtte nem szerettél, szóval csak úgy szeretnek, hogy Te igazából tök passzívan nem....de a viszontszeretés az megvan. Értem én.......ö.

 

"..A misztikus tapasztalást kísérhetik különös jelenségek, ezek azonban a voltaképpeni misztikának nem lényeges mozzanatai, mert a lényeg az Istennel való találkozás..."

 

Nem tudom, ezt a homokot sírónak mond, mert biztos jól jön pld., hogy némi misztikázással összejön valami extra autó, vagy ami még nincs....

 

A misztikát a kísérő jelenségekkel nevezik annak, ami. Misztikus élménynek.

 

"A mágia (ami a te fogalmi renszered szerint a misztika) önerőből, tanult technikák alkalmazásával (a te fogalmi rendszered szerinti a misztika gyakorlásával) azt akarja elérni, hogy tôle függjön a magasabb rendű (isteninek tartott) hatalommal való találkozás (vagy ha úgy tetszik, akkor energiaszint elérése). Ugyanakkor a keresztény, a misztikus látást pedig mindig ajándékként éli át."

 

Ami misztikusat tapasztaltam, azt is önerőből értem el, szolgáltam, és szerettem az Istent, a szolgáit, első körben azért nyilvánult meg. Szóval nem yógáztam rá külön, vagy más praktikák sem voltak...csak úgy spontán jött, mert hiszek Istenben, szeretem azt a világot, amiben ő létezik....Ajándékként éltem át én is amit kaptam. A direktbe misztikázáson, meg az olyan hozzáálláson vagyok kiakadva, amely nem ezt a spontán megélést segíti elő, hanem össze-vissza misztikázik. Csak egy példa. Az első misztikus megnyilvánulásnál kinyílt ugye minden csakrám, éreztem is, hogy mennyire más így élni. Viszont az akkori hittestvéreim nemhogy magyarázatot nem adtak, de olyan helyzetet teremtettek, amibe szó szerint megszakadt a szívem. Évekig éltem úgy, hogy olyan érzésem volt szívtájékon, mintha folyamatosan kést forgatnának benne. Megtanultam bezárni a szívcsakrámat, mert nagyon fájt, szerintem, ha rákos beteg lennék, vagy bármi más halálos, nem szenvedtem volna ennyit. A lényeg az volt, hogy elmentem egy másik hindu szervezethez, hogy hátha tudom gyakorolni a vallásom úgy, hogy békén hagynak, "egyszerűen" vallásgyakorolni. Hát az sem jött össze, mert ott meg látván, milyen lelkes vagyok, nagy hozzáértéssel szétfeszítették azt, amit bezártam....szó szerint. Kezdhettem elölről a bezárást. Ez eltart egy-két hónapig, úgyhogy nagyon boldog voltam....:(

 

"..Ha te hindu vagy és gyakorlod azt, amit te misztikának nevezel (én meg mágiának hívom ugyanazt). OK, rendben van. De van-e neked saját személyes tapasztalatod arról, amit én, mint keresztény nevezek misztikának (ennek definícióját ld. fentebb)?.."

 

Van, épp most írtam le. A szívcsakra és az összes többi nem nyílik ki egyszerre, CSAK  sima yógától, vagy mágiázástól....Én odaadó szolgálatot gyakoroltam, ez a yóga legtökéletesebb ága, bhakti-yógának hívják.

 

"..Elhiszem, hogy van egy olyan lelki szint, amihez társulnak szerinted misztikus (szerintem mágikus) képességek és hogy ezek nagyon magas szintre juthatnak, de az én hitem szerint ez se nem cél, se nem hasznos eszköz..."

 

Gondolom nem kell bizonygatnom többet, hogy ezt mennyire így gondolom én is, lentebb már írtam...szerintem többször, de lehet másik topicban volt....mindenhol elítélem a misztikázást direktbe.

 

"..Mindezek fényében nem érdekel, mekkora energiaszintet tulajdonítasz Buddhának, Mohamednek, Krisnának vagy a Himalájánban meditáló yógíknak, mert ők nem Isten..."

 

Mindezek fényében érdekelne, ha Szentírást veszel a kezedbe, akkor mit gondolsz, mert hogy Az is Isten....?

 

"..Mindemellett nem hiszem, hogy a bolygónk fizikai egyensúlya spirituális módszerekkel befolyásolható lenne..."

 

De. Vizsgáld meg, hogy amit Jézus tudati szintet itthagyott, mennyit változtatott...(Jézus hálónak is hívják). A bibliai összefüggéseket hasonlítsd össze más inkarnációk, felhatalmazott személyek megnyilvánulásaival, s megérted a visszahatásokat is, amelyek a tanításaik, felemelő tevékenységeik következtében keletkeztek. Érdekes tanulmány, én rá tudnék még szánni vagy ezer évet, mert akkora tudáshalmaz....csak hát ugyi' 100 van most. Hát be kell osztani.....

 

"..Nem gondolkodtam el, mert szerintem ilyen nem létezik. És igen, szerintem mennyei bolygó sem létezik. Sőt, máshova sem születhetek, mert szerintem nem születhetek meg még egyszer. Ez az egyetlen anyagi világban eltöltendő életem van, amit most élek. Ha ennek vége, nem tartozom többé az anyagi világhoz..."

 

Ok. Akkor kövi kérdés(ek). Az egy napot élt csecsemő életének mi az értelme, ha az az egy volt,.... ha valaki egész életét börtönben tölti, holott ártatlan. ...Akit megerőszakoltak, majd még meg is öltek, az minek élt?..... Vagy akit 20 évig egy pincébe zárt az apja és megrontotta, majd a gyerekek közül megölt egyet, a többiek közül vagy kettőt maga nevelet, mint unokáját, a többi meg maradt a pincében.

 

Kicsit meditáld bele magad, mikor le vagy zárva a pincébe, és rettegve várod, mikor zörren az ajtó....Az ilyen "apa" vajon minek született egyszer ide? Ha eltávozik innen, miután beadja a kulcsot az anyagi teste, szerinted hova fog az ilyen kerülni?

 

"..Végülis igen, de erős a gyanúm, hogy te nem azt érted bűnbánat alatt, amit én, mert akkor nem gondolnád azt, hogy a megbánom bűneimet egy nagyon egyszerű dolog..."

 

Tudod, mikor nálunk létrejön a meghódolás pillanata, az egyéni lélek végigtekintheti mindazt, amit addig cselekedett, s egy képben látja mindazt, amit ellene cselekedett a javasol erkölcsi normáknak, vagy egyéb etikai elveknek. Akkor abban a pillanatban szörnyen szégyelli magát, szinte lángol az orcája, s az a kegy, hogy az Isten még így is szóba áll vele és felemeli magához, létrehozza azt a tudat és lelki állapotot, amikor megbánja őszintén bűneit. Talán az Isten előtt lehet igazán bánni mindent, mert az ember életében annál őszintébb pillanat nincs a bűnösségünk belátására. De nekünk nem ez a vége. Ez csak a felszabadulás.....innen még hosszú út vezet az önmegvalósításig. De ezt a pillanatot nagyon alapos felkészülés előzi meg. Több életet tudnék mondani, de gondolom nem érv Nálad.....Ugyanis a bűnösség meglátása adja azt a tudást, hogy tudom, mit kell kijavítanom, min kell változtatnom. Ha az a pillanat elég lenne, mindenki mehetne azonnal, aki  már megbánta a bűneit és meghódolt. Valamiért mégis sokan itt maradnak és nem csak azért, mert tanítják azt tovább, amit maguk is tapasztaltak, hogy a "tanítás" tudását is megismerhessék. Jézus, mikor itt járt, pont ezt tapasztalta meg, hogy milyen is az, tanítani....

 

Gondolj bele, ha az elég, hogy jó alaposan , mélyrehatóan megbánod a bűneidet, akkor nem kellene az eltávozásodig várni, már távozhatnál....mégis itt vagy és beszélgetünk. Nincs az a hiányérzeted, hogy kéne' csinálj valamit azért, hogy beengedjenek abba a világba, ami nem ez? Mondjuk önmegvalósítani kicsit...ha már elkezded, az is valami, kövi életedben onnan folytathatod....ill. bocsi, Te még nem tudod, hogy lesz folytatás.....:)

Előzmény:
panchea Creative Commons License 2009-01-20 12:20:43 84
Elég jól belebonyolódtál ebbe, de azt tudom ismételni, mint már lentebb is...."

 

Vedd úgy, hogy az én első mondatom is ugyanez, amivel te kezdtél.

 

Pedig amit én mondok, az szerintem nem olyan bonyolult:

 

A keresztény misztikának a célja Isten mind nagyobb szeretete, imádása a vele való mind teljesebb szintű találkozásig, amelynek motívumai közül sosem esik ki az ô szolgálata, az akarata megdicsôítésének vágya. Az ember a lélek Istenhez való felemelkedése közben nem tevékeny, hanem passzív magatartással befogadja a Szentlélek kegyelmi adományait. A misztikus tapasztalást kísérhetik különös jelenségek, ezek azonban a voltaképpeni misztikának nem lényeges mozzanatai, mert a lényeg az Istennel való találkozás.

 

A mágia (ami a te fogalmi renszered szerint a misztika) önerőből, tanult technikák alkalmazásával (a te fogalmi rendszered szerinti a misztika gyakorlásával) azt akarja elérni, hogy tôle függjön a magasabb rendű (isteninek tartott) hatalommal való találkozás (vagy ha úgy tetszik, akkor energiaszint elérése). Ugyanakkor a keresztény, a misztikus látást pedig mindig ajándékként éli át.

 

Ha te hindu vagy és gyakorlod azt, amit te misztikának nevezel (én meg mágiának hívom ugyanazt). OK, rendben van. De van-e neked saját személyes tapasztalatod arról, amit én, mint keresztény nevezek misztikának (ennek definícióját ld. fentebb)?

 

Elhiszem, hogy van egy olyan lelki szint, amihez társulnak szerinted misztikus (szerintem mágikus) képességek és hogy ezek nagyon magas szintre juthatnak, de az én hitem szerint ez se nem cél, se nem hasznos eszköz.

Mindezek fényében nem érdekel, mekkora energiaszintet tulajdonítasz Buddhának, Mohamednek, Krisnának vagy a Himalájánban meditáló yógíknak, mert ők nem Isten.

 

Tudod a visszahatások tekintetében, a földrengés, a hurrikán, a jégeső, a tűzvész és az egyéb természeti visszahatások azt mutatják, hogy olyan túl sokan nem veszik komolyan....A mi szentírásaink pontosan leírják, milyen az anyagi természet működése, mikor vallásügyileg okés a bolygó....hát ez most pont nem úgy néz ki, hogy okés lenne....

 

Minden bizonnyal nem hangzik kellően spirituálisnak a dolog, de egész egyszerűen, fizikai módszerekkel is mérhető, hogy nem okés a bolygó, mert ha minden ember a Földön ugyanolyan intenzitással zabálná fel a rendelkezésre álló javakat, mint egy átlagember Magyarországon, akkor pont kétszer ekkora méretű bolygóra lenne szükségünk, mint amekkorán élünk. Mindemellett nem hiszem, hogy a bolygónk fizikai egyensúlya spirituális módszerekkel befolyásolható lenne.

 

Elgondolkodtál már azon, hogy ilyen tulajdonságokkal, te mit tudnál csinálni egy lelkileg viszonylag tiszta bolygón?

 

Nem gondolkodtam el, mert szerintem ilyen nem létezik. És igen, szerintem mennyei bolygó sem létezik. Sőt, máshova sem születhetek, mert szerintem nem születhetek meg még egyszer. Ez az egyetlen anyagi világban eltöltendő életem van, amit most élek. Ha ennek vége, nem tartozom többé az anyagi világhoz.

 

"Úgy döntöttem, megbánom bűneimet és már talákoztam is.....Így gondolod?"

Végülis igen, de erős a gyanúm, hogy te nem azt érted bűnbánat alatt, amit én, mert akkor nem gondolnád azt, hogy a megbánom bűneimet egy nagyon egyszerű dolog.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!