"..Hát, nem tudom, de szerintem szanszkrit tudás nélkül is érezhető, hogy a keresztény misztika nem ugyanaz, mint amiről itt yóga kapcsán szó van..."
A misztika rész minden vallásban ugyanaz, mert anyagi szintű energia manipulálódik, keveredve némi lelki világbelivel....A keresztények misztikáját ugyanúgy tudja mindegyik másik vallás is, csak van amelyik tovább viszi azáltal,hogy irányítani is tudja, van amelyik megáll ott, hogy tapasztal és kész.
"..A keresztény misztika valamilyen módon mindig Isten és ember közvetlen kapcsolatát jelenti, ami emberi részről egy teljes nyitottságot, odaadást jelent, de mindig Isten felé irányul..."
Ez a kapcsolat igazából egy olyan feltételezésen alapul, hogy elhiszem, amit a Biblia ír, amit a keresztények mondanak és vallanak. A közvetlen tapasztalása némi misztikus dolognak, vagy érzéseknek, még nem hit, hanem egyszerűen hiszékenység. Megtapasztalni egy magasabb szintű szeretetet, mint amit addig érzett az ember, még nem misztika, csak olyasmit érzek, amit addig nem....de a vallásnak az a lényege, hogy ezeket a különleges viszonyulásokat létrehozza az emberben, az elmét átszoktassa arra, hogy a tudatot engedje megnyilvánulni, s az érzelmeket se korlátozza le a hamis ego szintjére, hanem engedje szabadon áramolni, persze a vallásos elvek keretein belül, amely inkább erkölcsös, mint korlátolt.
"..Tehát ami a keleti "misztikázás" és ami - amint írod - a hindu tradíció szerint is nem az Istenhez való közeledés eszköze, az ne lehet ugyanaz..."
Minden vallás Istent célozza meg "tapasztalás" gyanánt, szóval az oda vezető úton sok tartozék van, amit használ, birtokol, vagy csak átenged önmagán az úton járó. Ez a misztikára is vonatkozik. A keresztények az "ördöggel" megoldják azt, hogy a misztikus megnyilvánulásokat lekorlátozzák addig, hogy létrejönnek, nincs vizsgálat, hogy hogyan keletkezett, keletkezhetett, mert az "ismétlés" már az ördög műve, vagyis a misztikus képesség irányítóját megszállta a gonosz.
A hindu tovább megy, neki nincs ördög, neki tudása van arról, hogy a lelki gyakorlatainak van ilyen velejárója, megnyilnak kapuk, amin be kell menni.
De a kisgyereket is meg kell tanítani, hogyha bemegy egy boltba, és lát a polcon csokit, cukrot, miegyebet, nem veheti el úgy, hogy ne adna cserébe érte valamit(itt leginkább pénzt>>>mondjuk a miszitkával kapcsolatban előbb adunk, de nem tudjuk, mit kapunk>>>bár vannak szintek, amelyeknél a megjelenő képességek azonosak). Tehát a kereszténységben megjelenő misztika is azonos azzal, amit a hindu tapasztal, csak éppen a hindu tovább megy, alkalmazza a tudást, ami vele jár, a keresztény meg hagyja megtörténni és tovább sem lép. Itt van megakadva, mert a fejlődése le van korlátozva.
"..Ebben az esetben hogyan is van ez a dolog? Az asszony hite hatására Jézusból árad ki erő?.."
Ez az, amit a keresztények nem tárgyalnak, hagynak megnyilvánulni, mert minek belemenni olyasmibe, aminek az alapjait magyarázni kell, rengeteg tudást kellene ezügyben átadni, s a Bibliának nem az a célja(nem boncolgatnám az eredeti célt).
A hindu tudja, hogy Jézusnak ezen a szinten milyen minőségű és mennyiségű energia szintje van, s az, hogy ilyen beteg embereket látunk a közelében meggyógyulni, az Jézus mellett szól bizonyítékként, vagyis az energetikai megnyilvánulásoknak van visszahatása, a hirtelen, vagy spontán gyógyulás létrejötte is egy nagyon magas szint. A Védikus Szentírásokban is vannak történetek, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkező szent ember rendelkezik olyan energiákkal, hogy ez a környezetében létre jöhessen.(a modernkori elemzések ismerik, mint pszichológiai folyamatot, amikor a hívő a beteg ember látványától létrehozza ezt a kiáradást>>>van valami szakkifejezés rá, de nem jut az eszembe).
"..Mert az inkább gondoskodást és felelősségvállalást jelent a számomra. Tehát azt, hogy az ember gondjaira bízatott a föld..."
Ha átolvasod a hindu teremtéstörténetet, megnézed a lelki evolúciós skálát, a 400 000 emberi létformával, akkor láthatod, hogy Brahmá, a teremtő is szerepel a csúcson. Vagyis maga a teremtésre "alkotott" személy is halandó, csak éppen sokkal több ideje van erre a "tevékenységre", mint a mi kiszabott mostani 100 évünk a saját dolgunk bevégzésére....Szóval a nálunk magasabb szinten lévő nemhogy felügyeli, hanem éppen teremti ezt a világot, akkor az alatta lévők miért ne gondozhatnák, irányíthatnák, más szóval uralhatnák. Persze nem ebben a korszakban...itt a teljes tudatlanságban teljesen mások a visszahatások, mint a tiszta tudatos rendszerben, mint amilyen a satya-yuga kora. Itt ezt a szintet elérve kész katasztrófa az irányíthatóság, mivel a visszahatások nagyjából úgy alakulnak, hogy a tiszta kiáradás szintbe hozza a negatívakat, vagyis ha pozitív változást akarunk, akkor pusztulás jön létre, rengeteg negatív karma érik be, aminek a tudatosulása nem szerepel sok hívő tudásában, vagyis a negatív karmák beérését(sorozatban) sorscsapásként élné meg. A hindu érti, hogy a saját érdeke, de a keresztény pld. nem venné jó néven, ha attól lenne szegény, mert áldást kapott, s hogy a lelki élet gyakorlati értékeit értse, bekerül az ehhez szükséges helyzetbe...szegény lesz pld.
De ennek a "uralkodjék mind az egész földön"-nek nagyjából az az értelme, hogy nem vallásfüggő, vagyis a megvalósításban lehet szerepe a vallásnak, de a megnyilvánulás már mindenkit érint, aki ezen a bolygón van, függetlenül attól, hogy most keresztény, vagy hindu e.
"..Jézus esetében pedig szerintem az elsődleges cél nem az volt, hogy megmutassa, hogy ő eljutott arra a szintre, hogy még a természet erőin is képes uralkodni (és szerintem nem is az, hogy muszáj volt valamit tenni), hanem hogy hitet ébresszen vagy az éppen ébredező hitet megerősítse. (Ezért nem tett olyan csodát, ami nem ezt a célt szolgálta.) .."
Írtam volna, hogy ez lenne a cél? Mikor a keresztre feszítés előtt felszólították, hogy tegyen csodát, akkor sem tett....szóval ha nagyon sarkos akarok lenni, akkor az, aki megtapasztalja azt, hogy vannak misztikus dolgok, amelyket le lehet utánozni, újra lehet "csinálni", nem biztos, hogy úgy dönt, hogy meg is teszi....dönthet úgy is, hogy esetleg nem vesz részt mondjuk a hindu tűzceremónián és nem vizsgázik olyasmiből, aminek az irányítása szerinte neki nem feladata.....hinduknál is dönthet úgy az illető, hogy addig megy, ameddig amúgy a keresztényeknél szokás.....
"...A világunk működése fizikai törvényeken alapul. Van egyfajta rend, amibe Isten sem avatkozik be kívülről sokszor, mert akkor nem rend lenne, hanem valamiféle szeszély..."
A hinduk szerint Isten soha nem jön el a lelki világból, az anyagit egy általa összeállított rendszerrel működteti(ok-okozati rendszer>>>karma), vagyis bármit találj ki, a rendszer választ ad Neked rá.....benne van a "pakliban".
Ha a hívő Istennel akar találkozni, akkor fel kell fejlődjön olyan szintre, hogy megérdemelje azt, hogy találkozhasson. Ez az önmegvalósítás folyamata, a keresztények ezt nem művelik...szerintük kivitelezhetetlen....Mégis létezik és megvalósítható, mások másképp vélekednek, mást csinálnak, mást gyakorolnak, holott ugyanannak a rendszernek a részei....az egyik csak egy szintig jut, a másik megy tovább. Ez a rendszerben azt eredményezi, hogy a két (vagy több) különböző megvalósítás nem összehangolható, az információ halmazok csak részben fedik egymást, és ellentéteket, ellentmondásokat szülnek....
Magyarra fordítva, ha egy területen találkozik a kétféle filozófia, akkor ott konfliktus fog keletkezni. Persze a magasabb szintű nekiállhat hamukázni, addig terjeszteni a tant, ameddig szerinte a másiké érhet....de akkor meg a saját vallását nem gyakorolja rendesen, mert az őszinteséget a hamukázással nem lehet összeegyeztetni vallásgyakorlatilag....Valaki vagy hazudzásra adja a fejét, vagy nem....és azt számontartani, hogy ennek ennyit mondok csak, a másiknak még annyit se, az eléggé egy őszintétlen hozzállás....
Akkor már az is jobb, ha némasági fogadalmat tesz az ember, befogja és nem csinál semmit.....
"...Amikor valaki szelet idéz majd leállítja (még ha csak azért is, hogy kiderüljön, eljutott-e már arra a szintre), az tisztában van vele, hogy mennyire avatkozik be olyankor a természet rendjébe? ..."
Nézd meg, hogy a mélyen a misztikába ágyazódott tudást hordozó vallások miből építettek templomot már régen és hogy azok a templomok még most is állnak....se szél, se hó, se jégeső....semmi nem árthat nekik, mert ELEVE úgy lettek megalkotva, hogy ezeket a "próbákat" kiállják....Nem gondolták, hogy lutri, hogy vagy megjelenik az Isten minden energiájával körülvéve(levonzott energia, nem személyes, csak kiáradás, kombinálva a hívő belső kiáradásával>>>ha így jobban tetszik), vagy nem és akkor építhetünk téglából, vályogból, vagy akármiből templomot. Nem. Hatalmas kőtömbökből építették, mert ezek a misztikus dolgok megismételhetőek....igaz nem sűrűn, mert tisztaság és megvalósítás vonzata van, és nem sűrűn terem ezen a bolygón ilyen szintű megvalósítás, de azért nem olyan ritka, mint gondolnánk....mert akkor mindegy lett volna, miből építik.....ha száz évenként jönne egy, akkor is megérné újat építeni....de nem így van.....ezért alapból úgy csinálják, akárki, akármikor megy át és próbádzik, ne legyenek gondok, ha "visszajelez" az Isten, hogy részese vagy egy olyan tudásnak, aminek amúgy nem olyan sokan manapság...már a 6 milliárdhoz viszonyítva persze.....
"..Aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon..."
Ezt ide a végére tettem, mert ismerős és nem vagyok tőle odáig, meg vissza....
Halottam már más megfogalmazásban is, de mindegy hogy mondják, elvárással teli szórazást ígér annak, aki az elváró....
A számonkérés egy következetes dolog. Az Istenszeretet meg nem az...az egy spontán megnyilvánulás, az Isten is tudja, minek kérne számon? Számon az emberek kérnek, mert azt hiszik jár valami....de csak a szájuk általában.... |