|
|
 |
panchea
2009-01-14 11:38:47
|
51
|
Várj csak!
Nem mindenhol értem pontosan, amit írsz (és ez nyilván nem a te hibád, hanem abból ered, hogy a keleti misztikáról nem sokat tudok). Szóval inkább előbb kérdezek, mielőtt válaszolnék a felvetéseidre:
Itt van mindjárt ez az irányítottság kérdés. Ki irányít ilyenkor? Az ember saját magát, vagy másik ember (mester a tanítványt)?
Mit takar a "belső kiáradó" kifejezés?
Sejtem, hogy nagyon primitívnek tűnnek neked ezek a kérdések, de kérlek nézd el nekem (és lehetőleg próbáld megválaszolni úgy, hogy én is felfogjam ;) )! |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2009-01-14 06:33:02
|
42
|
Egyetértek a keresztény misztikusok védelmében tett írásoddal, mert ilyen szintű megnyilvánulások valóban vannak. De a misztikát és a misztikus megtapasztalást már elválasztanám, mert a beáramló /és tapasztalót elválasztanám attól, aki képzetten ki is áramoltat ilyen energiákat.
Azt kell mondjam, hogy ilyen téren egyetértek a keresztényekkel, a manipuláltság nélküli misztika valóban lehet felemelő....és eredményes is. A keleti misztikával pont ez a bajom. Az irányítottságot nagyon emberinek találom és így a legkevésbé isteninek. Egyszerűen degradálja azt, amit az ember isteninek várna. Viszont olyan értelemben a misztikus megnyilvánulások felvetik a kérdést, hogy a belső kiáradón kívül vesz-e részt valaki még a misztikában, mert ha irányíthatóság rejtezik mögötte, vagyis az ember képes a képesség birtoklására és irányítására, akkor az soha nem volt isteni......
Ezért jó a keleti misztikánál belemélyedni a misztikus megnyilvánulásokba, hogy az ember által irányíthatót a mindenképpen istenitől el tudjuk választani. Sajnos azt a mellékhatást termeli ki, hogy az egyéni lélek az első kontrollált képességkinyilvánítás után kétségekkel fordul az összes többi felé, hogy azok mennyire isteni megnyilvánulások-e? Vajon nem más misztikusok műve, emberi képesség szintén, csak mi magunk még nem vagyunk olyan szinten, hogy "leutánozhassuk".
De a keleti szentírások többsége is kiemeli a misztikát, mint kikerülendőt, az Abszolút vizsgálatában...az Isten a Valóság, a misztikán túl van. Így a misztikával keverni az Istent nem szerencsés.
De a lelki gyakorlatok többsége is arról szól...képesek vagyunk-e a képességeink birtokában is úgy cselekedni, mintha nem lennének...alkalmazzuk-e másokkal szemben....mondjuk valamilyen előny elérésére, hatalom, elismerés, vagy bármi más céljából....
De az ilyen előny mindig hátránnyá változik.....Elsőkből lesznek az utolsók.....a misztika nem véletlenül van az egyéni lélek és az Isten közzé bekeverve.....labirintus, amin áthaladva vagy megtaláljuk a kijáratot, vagy nem. Okos ember be sem megy....ha meg már bent van, kitanulja az illúzió csapdáit..... |
|
Előzmény:
 |
panchea
2009-01-13 22:03:36
|
41
|
Misztikát nem "tanulnak", mert az az ördög műve
Nem vitatkozni akarok veled, csak nem szeretném, ha ennyire egyoldalú maradna a dolog megközelítése, hátha más is olvassa.
Nyilván nem hallottál még a keresztény misztikáról, pedig a kereszténységben nem ismeretlen az elváltozott tudatállapot. Ez a misztikus ima, a belénk öntött szemlélődés. Ebben maga Isten ragadja meg az embert és állítja le többé vagy kevésbé a diszkurzív gondolkodás működését. Aszerint, hogy a következtető értelem működése mennyire van kikapcsolva, a belénk öntött szemlélődésnek különböző lépcsőfokai lehetségesek, mint a nyugalmi ima, az egyesülés imája vagy az elragadtatás. Lényeges pont azonban - ami gondolom különbözik a keleti misztikától -, hogy az ember a maga erejéből csak a „szerzett szemlélődésig” vagyis az „összeszedettség imájáig” tud eljutni, amennyiben Isten jelenlétét tudatosítva abban elidőzik, anélkül, hogy okoskodni próbálna. Ez nem jelenti az értelmi működés gátoltságát, csak megpihenését. Nem elváltozott tudatállapot. Minden további lépést csakis maga Isten tehet meg a lélekben.
A középkortól (vagy korábbról) napjainkig misztikusok sorát jegyzi az egyháztörténelem.
De a topik témája nem igazán ez.
Szóval mielőtt valaki az orromra koppintana az off miatt:
Én úgy gondolom, hogy nem a hitemhez kell a pap, hanem a vallásom gyakorlásához. És bizony azt is megtapasztaltam már, hogy tök mindegy, mennyire hiteles vagy nem az a bizonyos pap, aki akkor éppen ott van, mert nem az a lényeg.
Az más kérdés, ha a tanításról van szó, ott már vannak hiányosságok (sőt nem is kevés) de ez nem biztos, hogy a papok hibája, de legalábbis nem csak az övék. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|