Az előző egy témakörrel kapcsolatban egy válasz...tulajdonképpen a lelki iskolák fokozatosságáról szólt. Ilyet nyugaton nem alkalmaznak. Össze-visszaság van...és a visszahatás is ennek megfelelően van kimérve.
"..Azért ez így durván summás..."
Az eredeti vallást le lehet vonatkoztatni a megvalósítások tapasztalataiból. Minél jobban eltér az eredei tanítástól, annál inkább nem oda jut a tanítvány, ahova kellene. A kezdeti indító jelenség egyértelműen Isten, addig kell visszaásni. Aki azt mondja lehetetlen, már nem jó úton jár. Ezért fikció a "kitalás" után már minden....
"..Tisztán vallási szemszögből is már sokan felismerték hogy csak a kis méretű csoportokat lehet egészségesen továbbműködtetni, bizonyos létszám fölött egyszerű szociológiai okokból komoly problémák kezdik ki a működést.."
Erre a varnásrama-dharma rendszere adja meg a választ. Ahhoz viszont alap filozófiai képzés, vagyis benne élés is szükségeltetik, aki nem éli, nem is érti, így betartani sem tudja, vagy másképpen kifejezve, alkalmazni.
"...Harmadrészről ez a fejlődés törvénye. Nézd meg ahogy egy életforma fejlődik..."
A tudat és a lélek szoros kapcsolatban áll, szinte egy. De az anyagi test ettől elválasztandó. A fejlődés, amiről beszélsz, az az, hogy a karmikus befedettségből mennyit tudsz letakarítani, hogy ez az erdei tiszta és tökéletes tudat megnyilvánulhasson. Amilyen szintű a lét-tisztítás, olyan a tudat teljessége, vagy hiányos megnyilvánulása. Innen nézve, lelkileg fejlődsz, onnan nézve letakarítod azt a szennyezősést, amitől nem vagy teljesen tudatos. Ilyen szempontból láthatod nincs is fejlődés, csak takarítás. Piszkosból tisztát kell csinálni. Hogy az anyagi test hogyan változik, az már egy másik kérdés. Az a teremtés menetének ismerete, hogy az anyagi természet milyen feltételeket szab az emberi, vagy az állati, stb. testnek. Te azzal, hogy emberi testet kapsz, elfogadod az alap feltételeket, a karmáddal még meg is fűszerezed azt.
Egyenlőre ennyi jó? |