Keresés

Na most képzeld el, hogy volt olyan is, aki képes volt nemet mondani a Pártnak. Nem is egyszer. És mégis vitte valamire. (Az igaz, nem olyan fényesen, mint azok, akik viszont nem voltak ennyire karakánok, de a többségük érdekes módon mostanában a jobboldalon tűnik fel...)
Ja, magamról van szó! :-))) Még a hetvenes évek elején, a főiskolai tanulmányaim során érdeklődött nálam az illetékes elvtársnő, hogy csatlakoznék-e hozzájuk. Azóta várja a válaszomat. Aztán meg egy komolyabb központi buliba akartak meghívni jó tíz évvel később, de akkor is visszautasításban volt részük...
Egyébként meg igyekeztem elvégezni a dolgomat.

Ami meg a fiatalságot illeti: az álláspontok mintha közelednének egymáshoz...:-)))))

A kádári középszer uralmát alaposan megsinylettem, igazán nem "stempli" volt. Én ugyanis valahogy mindig kilógtam a sorból, nem átlagosra sikeredtem.

"a  fiatalságunk, reményeink, próbálkozásaink, az már nem is érdekel Téged.
Félváll..."

Az már a múlt. Ha nem is spongyát rá", de azért a helyén kell kezelni. Egyébként meg azok a keretek többnyire csak a reményeink, próbálkozásaink megfojtására voltak jók. Vagy elindultál a pártkapcsolatok építésének útján, vagy belenyugodtál a középszer uralmába, és csak bámultad, hogy húz el Európa nyugati fele. 

No igen, volt benne egy csomó szép is.

Akkor voltam fiatal....