Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
scasc Creative Commons License 2008-12-21 00:19:26 1053
-- Nekem is számtalanszor az az érzésem, és elrettent, hogy sok diakrón nyelvésznek a mái napig egy nagyon egyszerűsített képe van a nyelvről és változásairól, ami, úgy érzem, befolyásolja kutatásaik irányát és eredményét.

-- Olyanirányú kiegészítésként, mint amely érdemes kutatási irányokat felmutathat, elismerem a "mass comparision" módszerét.

-- Róna-Tast szeretem. Ezt a művét nem ismerem (főként csak cikkeit, könyveihez még nem volt sok szerencsém).
Előzmény:
Onogur Creative Commons License 2008-12-20 02:34:09 1050
Itt megint a dolgok leegyszerűsítését látom. Greenberg nem két nyelvet hasonlított össze, hanem többet. S ezzel a módszerrel a fi. vetimet és a fr. vêtiment rögtön fönn is akad a rostán, mert a valószínűsége nem fog jelentősen kiemelkedni a véletlen valószínűségétől, így nem is fog kijönni rá a nagyobb valószínűségű kapcsolat.

Az ellenkező esetű példát valóban nem fogja kihozni nagyobb valószínűségű kapcsolatnak, de jelen esetben szerintem nem is ez a cél. Egyébként a magyar nyelvből is hozhatunk egy klasszikus példát, a hét és szeptember kapcsolatát. Nem a már ismert kapcsolatokra kell alkalmazni, hanem az eddig nem eléggé kutatottra. És itt is igaz, hogy az összetettebb módszer eredményesebb. Azaz ez a módszer nem az eddigi módszer váltaná föl, hanem kiegészítené. Már akkor is hasznos a módszer, ha a segítségével olyan területekre hívódik fel a kutatói figyelem, ahol érdemesebb nagyobb energiákat bevetni vagy a próba - kritika - módszer módosítás - újabb próba - újabb kritika - ... sorozatával egy újabb és az eddigieket kiegészítő módszer alakul ki.

Mert azért ne dugjuk a struccfejünket a homokba. Az elfogadott elméletnek is vannak problémái. Kezdjem azzal, hogy nyelvcsaládról beszélünk és a nyelvnek nincs egységes és tudományos igényű megfogalmazása. Hogy mi azonos és mi különböző nyelv, gyakorlatilag politikai döntés. Én most egy olyan definícióra gondolok, ami alapján -s nyelvmegnevezéstől függetlenül- egyértelműen meghatározható, hogy a világon két véletlenszerűen kiválasztott ember anya- és legfontosabb nyelveként használt nyelve egymástól eltérő vagy sem. S folytatnám azzal a természetesen szubjektív megítélésemmel, hogy a 'család' fogalom annyira mélyen és érzelmileg van az emberek tudatalattijában, hogy óhatatlanul is befolyásolja a nyelvcsalád struktúrájának elképzelésekor a kialakuló képünket a természetes család meglévő struktúrája felé, amit valóban alapvetően fa struktúrával le lehet írni.

Vagy például miért igaz, hogy a nyelveket csak 3 különböző szempont szerint lehet osztályozni: genetikus, tipológiai és areális. E háromról Greenberg jogosan mutatta ki, hogy a genetikus a kitüntetett szerepű. S ezzel gyakorlatilag elfogadottá válik az, hogy ez a legmegfelelőbb leírás a nyelvek közötti kapcsolatra. De itt látok egy logikai bukfencet. Azt, hogy nincs kizárva egy negyedik, ötödik, akárhányadik módszer lehetősége és ezzel elvileg nem zárható ki az sem, hogy ezek között lehetséges lenne egy pontosabb leíró módszer is.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sok nyelvtudós is, -ha máshogy nem, tudatalatt- tisztában ezzel, hisz ezért jönnek elő olyan kutatási eredménnyel, amit mások klasszikus alapokról -jogosan vagy kevésbé jogosan- keményen kritizálnak.

Greenberg munkáságáról aránylag sok dolog olvasható Róna-Tas András: A nyelvrokonság művében. Én is főleg innen ismerem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!