Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Onogur Creative Commons License 2008-12-20 11:10:20 1052
Vagy 6-7 éve kőkemény laikusként végigvertem magam F. Soussure alapművén. Csodálatos élmény volt, de már akkor sem értettem, hogy miért választja kőkeményen szét a szinkron és diakron vizsgálatot. Persze 100 éve más volt a helyzet, nem volt annyi kutatási eredmény és nem volt még az elemző munkát segítő számítógép, így világos, hogy két egymásra merőleges vizsgálati sík-ot állít föl. De ma már miért ne lehetne kialakítani egy vizsgálati ter-et, egy nyelvi téridő-t ill. egy olyan módszer, mellyel ilyen szemlélettel lehet vizsgálódni?

A fizikai valóságban is térről és időről beszélünk, a klasszikus fizikában külön vizsgálva és külön mértékegységgel, de Einstein óta tudjuk, hogy lehet a kettőt egybegyúrva is szemlélni. Miért ne létezhetne egy olyan módszer a kulturális antropológián belül is, s ezzel a nyelvészeten belül is. Azért 'keverem' bele a kulturális antropológiát, mert mivel a nyelv is emberi termék, ezért kapcsolati rendszerének is olyannak kell lennie, mint bármely más kulturális elemnek.

De visszatérve az eredeti greenbergi vizsgálathoz. Lehet, hogy rosszul lett előkészítve az indián nyelvek vizsgálati anyaga, s ezért került bele olyan szókészlet is, amit közösen a spanyolból vettek át. De ezen kritika nem azt jelenti, hogy cáfolva lett az alapfeltevés, hanem csak azt, hogy nem jól lett végrehajtva. Persze ettől még lehet, hogy nem igaz Greenberg feltevése, de ez nem a kritikából következik. A kritika csak a vizsgálati módszer hibáját mutatta ki. Ennek fényében át kell értékelni az alapfeltevést és újból nekiállni a javított módszerű vizsgálatnak. Lásd a Lakatos-féle heurisztikát: "... az informális, kváziempirikus matematika nem kétségbevonhatatlanul megalapozott tételek számának egyhangú növekedése révén fejlődik, hanem találgatások szüntelen helyesbítésével, az elmélkedés és a kritika, a bizonyítások és cáfolatok logikája segítségével". Márpedig, ha a matematikán belül is van olyan terület, amit ilyen empirikus módszerrel lehet csak vizsgálni, akkor ezt a módszert minden más empirikus jellegű tudományterületen lehet és kellene is alkalmazni. S biztos, hogy alkalmazzák is, még ha nem is így nevezik. Hasonló gondolatokkal élt László Gyula is a maga által 'termékeny bizonytalanság'-nak vagy valami hasonlónak elnevezett módszerével.

Így a Greenberg vizsgálatára reagáló kritikának nem annak kellene lennie a következményének, hogy Greenberg kijelenti: „bocsi, tévedtem”, hanem az, hogy a következő hasonló vizsgálat előkészítése során a korábban hasonló jellegű vizsgálatokra érkező kritikák elemzésével új módszert dolgoznak ki. S biztos vagyok benne, ez így is történik, s ez is a természetes dolog. Ez a kutatás szabadsága.
Előzmény:
scasc Creative Commons License 2008-12-18 21:18:59 1046
Persze, hogy nem "ellenségek" a Diakrónia és a Szinkrónia.

Csak akkor szokott "baj" lenni, ha az egyik diszciplina jeles kutatója kellő felkészülés nélkül a másik területére kalandoz.

A két példa csak illusztrálta, hogy a "mass comparision" mély diakróniában nem működhet. (Lehet, hogy pár száz, esetleg ezer év mélységében még nagyjából igen), mert, mint azt számtalan dokumentált eset igazolja, felületes hasonlóság könnyen eltűnik rokon szavaknál.

Ugyanakkor fiatal nemzetközi szavak hamis rokonságot szuggerálhatnak. Főleg olyan esetekben veszélyes ez, amikor a szavak átvétele nincs jól dokumentálva (Greenberg indán nyelvekre alkalmazott mass comparisionban találtak olyan szavakat, amelyek mindkét indián nyelvben a spanyolból származik. Ez persze erősítette a statisztikát a "rokonság" irányába, persze köze sincs hozzá).

A finn-francia 'gönc, cuccok, ruha' példa meg azt illusztrálja, hogy _teljesen_ véletlenül is lehet lexikai-szemtikai egyezés két nyelv között. Persze, ez azért annyira nem zavar be (sacc-per-kb) mint a másik eset, ahol a rokonság elhalványul, de jó ezt észben tartani.

Még valami Greenberg "mass comparision" metódusához. Volt tanítványával egy olyan állítást tett, hogy az ő módszerükkel még akkor is helyes eredményeket kapni, ha a bemenet (input, nyelvi adatok) hibásak. Na, ez persze, hülyeség. A statisztikában ugyanúgy érvényes, mint minden máshol, hogy garbage-in–garbage-out. Sőt. Tudjuk, hamis állításból (adatból) semilyen releváns, szignifikáns következtetést nem lehet levonni (ugyanis egy hamis állításból mind hamis, mind igaz állítások levezethetők, egyenlően).


Mindez nem csökkenti Greenberg a nyelvi univerzálék/tipológia terén szerzett érdemeit.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!